| dbo:abstract
|
- Az egynyelvűség, vagy monolingualizmus egy olyan állapot, amikor egy személy egyetlen nyelvet képes beszélni. Ez szemben áll a többnyelvűséggel. Az egynyelvű kifejezést használhatjuk még egy szövegre, szótárra, beszélgetésre ami csak egy nyelven íródott vagy zajlik, vagy egy entitásra, amelyben egy nyelvet használnak vagy ismernek el (különösen ha összehasonlítják kétnyelvű vagy többnyelvű entitásokkal, vagy különböző nyelveket beszélő egyének jelenlétében). A világ népességében a többnyelvű beszélők száma felülmúlja az egynyelvű beszélőkét. Romaine (1995) a Kétnyelvűség c. könyvében rámutatott, hogy furcsa lenne, ha létezne egy könyv, amelynek Egynyelvűség lenne a címe. Ez az állítás azt a hagyományos nyelvészeti feltételezést tükrözi, hogy az egynyelvűség a norma. A monolingualizmus ritkán tárgya a tanulmányoknak, ugyanis úgy tekintenek rá, mint egy prototipikus fogalomra, és a többnyelvűség a kivétel. A normatív egynyelvűség feltétele gyakran olyan egynyelvűek nézete is, akik egy globális nyelvet beszélnek, mint az angol nyelv. Crystal (1987) azt állította, hogy ez a felvetés sokak által elfogadott a nyugati társadalomban. Edwards biztosít egy magyarázatot, ugyanis 2004-ben azt állította, hogy az "egynyelvű gondolkodásmód" bizonyítéka visszavezethető a 19. századi Európáig, amikor a nemzet felemelkedett és egy domináns csoport volt az irányító, és a nyelvekről való európai nézet előkerült a kolóniákban is, állandósítva az egynyelvű gondolkodásmódot. Egy másik magyarázat, hogy a nemzetek, akik az angol nyelvet beszélik egyben az " angol, mint globális nyelv létrehozói és a haszonélvezői" is, és a népesség ezekben az országokban jellemzően egynyelvű. (hu)
- Az egynyelvűség, vagy monolingualizmus egy olyan állapot, amikor egy személy egyetlen nyelvet képes beszélni. Ez szemben áll a többnyelvűséggel. Az egynyelvű kifejezést használhatjuk még egy szövegre, szótárra, beszélgetésre ami csak egy nyelven íródott vagy zajlik, vagy egy entitásra, amelyben egy nyelvet használnak vagy ismernek el (különösen ha összehasonlítják kétnyelvű vagy többnyelvű entitásokkal, vagy különböző nyelveket beszélő egyének jelenlétében). A világ népességében a többnyelvű beszélők száma felülmúlja az egynyelvű beszélőkét. Romaine (1995) a Kétnyelvűség c. könyvében rámutatott, hogy furcsa lenne, ha létezne egy könyv, amelynek Egynyelvűség lenne a címe. Ez az állítás azt a hagyományos nyelvészeti feltételezést tükrözi, hogy az egynyelvűség a norma. A monolingualizmus ritkán tárgya a tanulmányoknak, ugyanis úgy tekintenek rá, mint egy prototipikus fogalomra, és a többnyelvűség a kivétel. A normatív egynyelvűség feltétele gyakran olyan egynyelvűek nézete is, akik egy globális nyelvet beszélnek, mint az angol nyelv. Crystal (1987) azt állította, hogy ez a felvetés sokak által elfogadott a nyugati társadalomban. Edwards biztosít egy magyarázatot, ugyanis 2004-ben azt állította, hogy az "egynyelvű gondolkodásmód" bizonyítéka visszavezethető a 19. századi Európáig, amikor a nemzet felemelkedett és egy domináns csoport volt az irányító, és a nyelvekről való európai nézet előkerült a kolóniákban is, állandósítva az egynyelvű gondolkodásmódot. Egy másik magyarázat, hogy a nemzetek, akik az angol nyelvet beszélik egyben az " angol, mint globális nyelv létrehozói és a haszonélvezői" is, és a népesség ezekben az országokban jellemzően egynyelvű. (hu)
|
