| dbo:abstract
|
- Az egyszintű bankrendszer a pénzügyi élet szervezeti kerete egy gazdaságban, amelyben a központi bank nem csak a jegybanki szerepet tölti be, hanem a funkciókat is. Az ilyen rendszerben a jegybank közvetlen (vagy megbízott bankjain keresztül közvetett) kapcsolatban áll a lakossággal és a vállalatokkal és így olyan feladatok is hozzá kerülnek, amelyeket kétszintű bankrendszerrel rendelkező gazdaságokban a kereskedelmi bankok látnak el. A kétszintű bankrendszerben a központi bank a kereskedelmi bankokkal áll kapcsolatban, nem a vállalkozásokkal és a lakossággal. Az erősen központosított, nem piacgazdasági viszonyok közt működő, vagy korlátozottan piacos gazdaságokra jellemző. Az 1990-es évek előtt a mainál jóval elterjedtebb volt, mivel az akkor összeomló kommunista rezsimek előszeretettel alkalmazták. (A kereskedelmi bankokat a kommunisták kizsákmányoló kapitalista intézménynek tartották.) Kialakulása későbbi, mint a kétszintű bankrendszeré: bár a kormányzatok hagyományosan évezredek óta ellátnak jegybanki funkciókat, idősorrendben először a kereskedelmi bankok jelentek meg, majd a központi bankok és az ezután következő fázisban jöttek létre olyan rendszerek, amelyek központi irányítás alá vonták a kereskedelmi banki funkciókat is. Ezek azonban nem bizonyultak tartósnak, mert kiderült, hogy az egyszintű bankrendszer gátolja a gazdaság fejlődését. A központosítás foka, illetve szervezeti megvalósítása alapján többfajta változata alakult ki. A szó szerint egyetlen bank létezik (erre a múltban Kuba, Mongólia vagy Albánia szolgáltatott példát), más rendszerekbe azonban "belefér" több-kevesebb specializált állami bank működtetése. (hu)
- Az egyszintű bankrendszer a pénzügyi élet szervezeti kerete egy gazdaságban, amelyben a központi bank nem csak a jegybanki szerepet tölti be, hanem a funkciókat is. Az ilyen rendszerben a jegybank közvetlen (vagy megbízott bankjain keresztül közvetett) kapcsolatban áll a lakossággal és a vállalatokkal és így olyan feladatok is hozzá kerülnek, amelyeket kétszintű bankrendszerrel rendelkező gazdaságokban a kereskedelmi bankok látnak el. A kétszintű bankrendszerben a központi bank a kereskedelmi bankokkal áll kapcsolatban, nem a vállalkozásokkal és a lakossággal. Az erősen központosított, nem piacgazdasági viszonyok közt működő, vagy korlátozottan piacos gazdaságokra jellemző. Az 1990-es évek előtt a mainál jóval elterjedtebb volt, mivel az akkor összeomló kommunista rezsimek előszeretettel alkalmazták. (A kereskedelmi bankokat a kommunisták kizsákmányoló kapitalista intézménynek tartották.) Kialakulása későbbi, mint a kétszintű bankrendszeré: bár a kormányzatok hagyományosan évezredek óta ellátnak jegybanki funkciókat, idősorrendben először a kereskedelmi bankok jelentek meg, majd a központi bankok és az ezután következő fázisban jöttek létre olyan rendszerek, amelyek központi irányítás alá vonták a kereskedelmi banki funkciókat is. Ezek azonban nem bizonyultak tartósnak, mert kiderült, hogy az egyszintű bankrendszer gátolja a gazdaság fejlődését. A központosítás foka, illetve szervezeti megvalósítása alapján többfajta változata alakult ki. A szó szerint egyetlen bank létezik (erre a múltban Kuba, Mongólia vagy Albánia szolgáltatott példát), más rendszerekbe azonban "belefér" több-kevesebb specializált állami bank működtetése. (hu)
|
