| dbo:abstract
|
- Az Ehlers–Danlos-szindróma (EDS) egy ritka örökletes betegség, ami a kötőszöveti rendellenességek egy csoportja. Az EDS-nek neuromuszkuláris (idegizomzati) szövődményei léphetnek fel, beleértve a szem szövődményeit is. Sok EDS-es beteg nehézségekkel küzd az egészségügyi rendszerrel való elégedetlenség miatt. Társadalmilag nehéz helyzetet okoz nekik az is, hogy a súlyos fájdalmaik ellenére egészségesnek tűnnek. Mivel az EDS-es betegek egészségesnek látszanak, ezt az állapotot láthatatlan fogyatékosságnak is nevezhetjük. Az EDS a kollagén vagy a kollagénnel kapcsolatban álló fehérjék felépítésének, előállításának, feldolgozásának zavarából adódik. A kötőszövetben található kollagén segít megelőzni a szövetek deformációját. A kollagén fontos szerepet játszik a szövetek fizikai erejében. Ha a kollagén eltér a normálistól, akkor a szövetek rugalmasabbak lesznek a kelleténél. Egyes esetekben ez akár életveszélyes is lehet. Az EDS-ben szenvedőket gyakran hipochondriával, depresszióval, krónikus fáradtság szindrómával és más állapotokkal diagnosztizálják (félre), mert a szakemberek általában szegényes tudással rendelkeznek az EDS-ről. Az EDS-re nincs gyógymód. Különböző terápiás megoldások azonban léteznek; ilyen például az emésztő-, kiválasztó-, és szív-és érrendszer megfigyelése. A foglalkozás- és fizioterápia, valamint a javulást szolgáló műtétek hasznosak lehetnek a gyakori sérülésekkel és a fájdalommal szemben, ami az EDS bizonyos típusaiban alakul ki, bár fokozott elővigyázatosság ajánlott a végleges károsodások elkerülése végett. Az EDS egy krónikus fájdalommal járó betegség, amely a betegek számára mindennapos fájdalommal jár. Az EDS világszerte ötezerből egy embert érint. A túlzott mobilitás jelenségét először Hippokratész írta le 400-ban. A szindróma két orvosról, a dán Edvard Ehlersről és a francia Henri-Alexandre Danlosról kapta a nevét, akik a 20. század fordulóján írták le az állapotot. (hu)
- Az Ehlers–Danlos-szindróma (EDS) egy ritka örökletes betegség, ami a kötőszöveti rendellenességek egy csoportja. Az EDS-nek neuromuszkuláris (idegizomzati) szövődményei léphetnek fel, beleértve a szem szövődményeit is. Sok EDS-es beteg nehézségekkel küzd az egészségügyi rendszerrel való elégedetlenség miatt. Társadalmilag nehéz helyzetet okoz nekik az is, hogy a súlyos fájdalmaik ellenére egészségesnek tűnnek. Mivel az EDS-es betegek egészségesnek látszanak, ezt az állapotot láthatatlan fogyatékosságnak is nevezhetjük. Az EDS a kollagén vagy a kollagénnel kapcsolatban álló fehérjék felépítésének, előállításának, feldolgozásának zavarából adódik. A kötőszövetben található kollagén segít megelőzni a szövetek deformációját. A kollagén fontos szerepet játszik a szövetek fizikai erejében. Ha a kollagén eltér a normálistól, akkor a szövetek rugalmasabbak lesznek a kelleténél. Egyes esetekben ez akár életveszélyes is lehet. Az EDS-ben szenvedőket gyakran hipochondriával, depresszióval, krónikus fáradtság szindrómával és más állapotokkal diagnosztizálják (félre), mert a szakemberek általában szegényes tudással rendelkeznek az EDS-ről. Az EDS-re nincs gyógymód. Különböző terápiás megoldások azonban léteznek; ilyen például az emésztő-, kiválasztó-, és szív-és érrendszer megfigyelése. A foglalkozás- és fizioterápia, valamint a javulást szolgáló műtétek hasznosak lehetnek a gyakori sérülésekkel és a fájdalommal szemben, ami az EDS bizonyos típusaiban alakul ki, bár fokozott elővigyázatosság ajánlott a végleges károsodások elkerülése végett. Az EDS egy krónikus fájdalommal járó betegség, amely a betegek számára mindennapos fájdalommal jár. Az EDS világszerte ötezerből egy embert érint. A túlzott mobilitás jelenségét először Hippokratész írta le 400-ban. A szindróma két orvosról, a dán Edvard Ehlersről és a francia Henri-Alexandre Danlosról kapta a nevét, akik a 20. század fordulóján írták le az állapotot. (hu)
|
