| dbo:abstract
|
- Az Ekman-spirál a vízfelszín alatt kialakuló struktúra, melyben az áramlás iránya a szél irányától a mélység függvényében jelentősen eltér. Fridtjof Nansen norvég oceanográfus a Fram expedíció (1893–1896) útja alatt figyelte meg és írta le a jelenséget. A hatás fizikai magyarázatát Vagn Walfrid Ekman svéd oceanográfus írta le . A jelenség lényegében a Coriolis-erő következménye, ami szerint az északi féltekén a mozgó objektumokra jobbra kitérítő erő hat (a déli féltekén balra). Ennek megfelelően ha egy vízfelszín fölött az északi féltekén a szél folyamatosan fúj, akkor a vízfelszíni áramlatra hatással van a Coriolis-erő, ami eltéríti az áramlás irányát jobbra. Az áramlás kitér a szél irányától jobbra, mivel a Coriolis-erő merőleges a haladás irányára, ezért az erő részben a szél ellen hat. A felszíni áramlás magával viszi a mélyebb vízrétegeket is, amelyek áramlási iránya szintén eltér a fölöttük lévő vízréteg haladási irányától. Így egy kisebbfajta örvény alakul ki. A vízmélység növekedésével a sebesség fokozatosan csökken. A kialakult áramlást nevezzük Ekman-spirálnak. Az ábra a kialakuló erőket szemlélteti az északi féltekén. A piros szín a szél irányát jelzi, a Coriolis-erő sötét sárga, a kialakuló vízáramlási irány rózsaszín. Lefelé haladva egy óramutató szerint forgó mozgás alakul ki. Az Ekman-spirál kialakulása a vízfelszínen gyakran nem is észrevehető. A mélység növekedésével a víz áramlásának iránya a felszínen fújó szél irányával ellentétes is lehet! A haladási irány módosulása a mélység növekedésével egyre csökken, 100 m mélységben már alig kimutatható. (hu)
- Az Ekman-spirál a vízfelszín alatt kialakuló struktúra, melyben az áramlás iránya a szél irányától a mélység függvényében jelentősen eltér. Fridtjof Nansen norvég oceanográfus a Fram expedíció (1893–1896) útja alatt figyelte meg és írta le a jelenséget. A hatás fizikai magyarázatát Vagn Walfrid Ekman svéd oceanográfus írta le . A jelenség lényegében a Coriolis-erő következménye, ami szerint az északi féltekén a mozgó objektumokra jobbra kitérítő erő hat (a déli féltekén balra). Ennek megfelelően ha egy vízfelszín fölött az északi féltekén a szél folyamatosan fúj, akkor a vízfelszíni áramlatra hatással van a Coriolis-erő, ami eltéríti az áramlás irányát jobbra. Az áramlás kitér a szél irányától jobbra, mivel a Coriolis-erő merőleges a haladás irányára, ezért az erő részben a szél ellen hat. A felszíni áramlás magával viszi a mélyebb vízrétegeket is, amelyek áramlási iránya szintén eltér a fölöttük lévő vízréteg haladási irányától. Így egy kisebbfajta örvény alakul ki. A vízmélység növekedésével a sebesség fokozatosan csökken. A kialakult áramlást nevezzük Ekman-spirálnak. Az ábra a kialakuló erőket szemlélteti az északi féltekén. A piros szín a szél irányát jelzi, a Coriolis-erő sötét sárga, a kialakuló vízáramlási irány rózsaszín. Lefelé haladva egy óramutató szerint forgó mozgás alakul ki. Az Ekman-spirál kialakulása a vízfelszínen gyakran nem is észrevehető. A mélység növekedésével a víz áramlásának iránya a felszínen fújó szél irányával ellentétes is lehet! A haladási irány módosulása a mélység növekedésével egyre csökken, 100 m mélységben már alig kimutatható. (hu)
|
