| dbo:abstract
|
- Az elektromotoros erő (az angol electromotive force után emf) egy áramforrás üresjárati feszültsége, a két elektróda közötti maximális feszültség (potenciálkülönbség), amit akkor mérhetünk, ha az áramforráson keresztül nem folyik áram. Formálisan az emf az az erő, amelyet a két nyitott elektróda között keletkező potenciálkülönbség hoz létre. A potenciálkülönbséget a szétválasztott pozitív és negatív töltések okozzák, és ezáltal elektromos teret generálnak. Ha az emf forrására egy áramkört kapcsolunk, akkor a két elektróda között áram fog folyni, többé nem mérhető az üresjárati feszültség, hanem egy kisebb feszültség, amely azért csökken le, mert a záródó áramkörön keresztül áram folyik, mely átfolyva az emf belső ellenállásán feszültségesést okoz, és az levonódik az emf-ből. Elektromotoros erőt (üresjárati feszültség) több forrás is előállíthat, mint például a Volta-elem, galvánelem, , napelemek, , Van de Graaff-generátor. A természetben az emf akkor keletkezik, ha a mágneses tér változik. Ilyen állapot áll elő, amikor a Földön egy geomágneses vihar során változik a Föld mágneses tere. Egy elem esetében a feszültségkülönbséget okozó töltések elkülönítését az elektródákon végbemenő kémiai reakció okozza. Egy Volta-elem az atomok világában „töltés pumpá”-nak tekinthető az elektródokra nézve. Az elektromos generátorban a változó elektromágneses tér által okozott elektromágneses indukció hoz létre potenciálkülönbséget a kimenő kapcsokon. A töltéselkülönülés a generátoron belül jön létre; a nyitott áramkör esetében felépül az elektromos tér. Létrejön az emf a töltésszétválás következtében felépült elektromos feszültség által. Ha terhelést helyezünk a kapcsokra, akkor áram kezd folyni a kapcsok között. Egy ilyen elektromos gépben létrejövő emf-t Faraday indukciós törvénye szerint jön létre. A napelem vagy a fotocella további forrása az emf-nek, ahol a külső energiát a fény adja. (hu)
- Az elektromotoros erő (az angol electromotive force után emf) egy áramforrás üresjárati feszültsége, a két elektróda közötti maximális feszültség (potenciálkülönbség), amit akkor mérhetünk, ha az áramforráson keresztül nem folyik áram. Formálisan az emf az az erő, amelyet a két nyitott elektróda között keletkező potenciálkülönbség hoz létre. A potenciálkülönbséget a szétválasztott pozitív és negatív töltések okozzák, és ezáltal elektromos teret generálnak. Ha az emf forrására egy áramkört kapcsolunk, akkor a két elektróda között áram fog folyni, többé nem mérhető az üresjárati feszültség, hanem egy kisebb feszültség, amely azért csökken le, mert a záródó áramkörön keresztül áram folyik, mely átfolyva az emf belső ellenállásán feszültségesést okoz, és az levonódik az emf-ből. Elektromotoros erőt (üresjárati feszültség) több forrás is előállíthat, mint például a Volta-elem, galvánelem, , napelemek, , Van de Graaff-generátor. A természetben az emf akkor keletkezik, ha a mágneses tér változik. Ilyen állapot áll elő, amikor a Földön egy geomágneses vihar során változik a Föld mágneses tere. Egy elem esetében a feszültségkülönbséget okozó töltések elkülönítését az elektródákon végbemenő kémiai reakció okozza. Egy Volta-elem az atomok világában „töltés pumpá”-nak tekinthető az elektródokra nézve. Az elektromos generátorban a változó elektromágneses tér által okozott elektromágneses indukció hoz létre potenciálkülönbséget a kimenő kapcsokon. A töltéselkülönülés a generátoron belül jön létre; a nyitott áramkör esetében felépül az elektromos tér. Létrejön az emf a töltésszétválás következtében felépült elektromos feszültség által. Ha terhelést helyezünk a kapcsokra, akkor áram kezd folyni a kapcsok között. Egy ilyen elektromos gépben létrejövő emf-t Faraday indukciós törvénye szerint jön létre. A napelem vagy a fotocella további forrása az emf-nek, ahol a külső energiát a fény adja. (hu)
|
