| dbo:abstract
|
- Az elektromágneses túlérzékenység (EHS) az elektromágneses mezőre való állítólagos érzékenység, amelyhez káros tünetek társulnak. Az EHS-nek nincsen tudományos alapja és nem egy elismert orvosi diagnózis. Az EHS-t "nem specifikus tünetek sokasága jellemzi, ami az egyén az elektromágneses mezőnek való kitettsége nyomán jön létre". Azok, akik EHS-el diagnosztizálják magukat, kedvezőtlenül reagálnak a nemzetközi sugárzásbiztonsági szabvány maximum szintétől alcsonyabb elektromágneses mezőre. A provokációs kísérletekben résztvevők legtöbbje eddig nem tudott különbséget tenni, hogy mikor vannak elektromágneses mezőnek kitéve. 2005-ben egy rendszeres felülvizsgálat nem meggyőző tudományos bizonyítékot talált az elektormágneses mező által okozott tünetekre. Azóta számos kettős vak kísérlet megmutatta, hogy azok az emberek, akik elektromágneses túlérzékenységre panaszkodtak, nem tudták érzékelni az elektromágneses mező jelenlétét és valószínűleg olyan hamis betegségekről számoltak be, amik olyanok mintha a valódi elektromágneses mezőre reagáltak volna, ezekben az esetekben feltehetőleg nocebo-hatás állt fenn. Egy 2005-ös tanulmány az angol Egészségvédelmi Ügynökség által és egy 2006-os módszeres tanulmány kiértékelte a különféle orvosi, pszichológiai, viselkedési és alternatív gyógymódok bizonyítékait és mind kettő arra jutott, hogy a bizonyítékok korlátozottak és nem általánosíthatók, de a legjobb bizonyítéknak a kognitív viselkedési terápiát találták. 2005-ben a WHO azt javasolta az EHS-re panaszkodó embereknek, hogy állapítsák meg, van-e olyan egészségügyi problémájuk, ami a tüneteket okozhatja és hogy mérjék fel a környezetüket lég és zajszennyezést kutatva. Néhány ember, aki úgy érzi, hogy érzékeny az elektromágnes mezőre, csökkentheti az annak való kitettséget, vagy használhat alternatív gyógymódot. Kormányzati szervek arra köteleztek elektromágneses mező elleni védelmet ígérő vállalatokat, hogy a hamis hirdetést bevalló nyilatkozatot tegyenek. (hu)
- Az elektromágneses túlérzékenység (EHS) az elektromágneses mezőre való állítólagos érzékenység, amelyhez káros tünetek társulnak. Az EHS-nek nincsen tudományos alapja és nem egy elismert orvosi diagnózis. Az EHS-t "nem specifikus tünetek sokasága jellemzi, ami az egyén az elektromágneses mezőnek való kitettsége nyomán jön létre". Azok, akik EHS-el diagnosztizálják magukat, kedvezőtlenül reagálnak a nemzetközi sugárzásbiztonsági szabvány maximum szintétől alcsonyabb elektromágneses mezőre. A provokációs kísérletekben résztvevők legtöbbje eddig nem tudott különbséget tenni, hogy mikor vannak elektromágneses mezőnek kitéve. 2005-ben egy rendszeres felülvizsgálat nem meggyőző tudományos bizonyítékot talált az elektormágneses mező által okozott tünetekre. Azóta számos kettős vak kísérlet megmutatta, hogy azok az emberek, akik elektromágneses túlérzékenységre panaszkodtak, nem tudták érzékelni az elektromágneses mező jelenlétét és valószínűleg olyan hamis betegségekről számoltak be, amik olyanok mintha a valódi elektromágneses mezőre reagáltak volna, ezekben az esetekben feltehetőleg nocebo-hatás állt fenn. Egy 2005-ös tanulmány az angol Egészségvédelmi Ügynökség által és egy 2006-os módszeres tanulmány kiértékelte a különféle orvosi, pszichológiai, viselkedési és alternatív gyógymódok bizonyítékait és mind kettő arra jutott, hogy a bizonyítékok korlátozottak és nem általánosíthatók, de a legjobb bizonyítéknak a kognitív viselkedési terápiát találták. 2005-ben a WHO azt javasolta az EHS-re panaszkodó embereknek, hogy állapítsák meg, van-e olyan egészségügyi problémájuk, ami a tüneteket okozhatja és hogy mérjék fel a környezetüket lég és zajszennyezést kutatva. Néhány ember, aki úgy érzi, hogy érzékeny az elektromágnes mezőre, csökkentheti az annak való kitettséget, vagy használhat alternatív gyógymódot. Kormányzati szervek arra köteleztek elektromágneses mező elleni védelmet ígérő vállalatokat, hogy a hamis hirdetést bevalló nyilatkozatot tegyenek. (hu)
|
