| dbo:abstract
|
- Nemzetközi Munkásszövetség (Working Men's International Association; London, 1864. szeptember 28. – Philadelphia, 1876. július) későbbi közkeletű nevén I. Internacionálé, a nemzetközi politikai tömegszervezete volt, mely reprezentálta az 1850-es évtized munkásmozgalmi apályát követő időszak osztályharcának fellendülését. Kezdeményezőinek elsődleges gyakorlati célja az volt, hogy az egyes országok nemzeti keretei között folytatott osztályküzdelmeinek eredményeit (rövidebb munkanap, magasabb bérek, jobb munkafeltételek) ne lehessen más országokból importált vagy pusztán olcsóbb munkaerő segítségével semmissé tenni. Ezen szakszervezeti jellegű célok mellett kezdettől fogva szerepelt a leginkább a proletariátust sújtó háborúk, illetve a demokratikus mozgalmak elleni külföldi nemzetközi tömegakciókkal való megakadályozásának szándéka is. Az Internacionálé a korabeli munkásmozgalom legfontosabb, egymástól sok tekintetben igen eltérő politikai irányzatait egyesítette: az angliai , owenizmust, a franciaországi proudhonizmust, blanquizmust, a németországi marxizmust, az olasz- és spanyolországi bakunyinizmust, illetve az olasz . Ennek következtében az Internacionálé az irányzatok közötti vezető szerepért folytatott, időnként rendkívül éles ideológiai harc megnyilvánulási terepe is volt egyúttal. E küzdelmes 12 év során, melynek egyik történelmi csúcspontja a párizsi kommün volt, a marxizmus jelentős befolyásra tett szert a nemzetközi munkásmozgalomban, kiváltképp német nyelvterületen. Az Internacionálé a Kommunista kiáltvány tételmondatát – Világ proletárjai, egyesüljetek! –, az internacionalizmus eszméjét átültette a gyakorlatba, s ezáltal a nacionalizmus évszázadában a nemzeti paradigma egyik első politikai meghaladási kísérletévé vált a munkásosztály részéről. (hu)
- Nemzetközi Munkásszövetség (Working Men's International Association; London, 1864. szeptember 28. – Philadelphia, 1876. július) későbbi közkeletű nevén I. Internacionálé, a nemzetközi politikai tömegszervezete volt, mely reprezentálta az 1850-es évtized munkásmozgalmi apályát követő időszak osztályharcának fellendülését. Kezdeményezőinek elsődleges gyakorlati célja az volt, hogy az egyes országok nemzeti keretei között folytatott osztályküzdelmeinek eredményeit (rövidebb munkanap, magasabb bérek, jobb munkafeltételek) ne lehessen más országokból importált vagy pusztán olcsóbb munkaerő segítségével semmissé tenni. Ezen szakszervezeti jellegű célok mellett kezdettől fogva szerepelt a leginkább a proletariátust sújtó háborúk, illetve a demokratikus mozgalmak elleni külföldi nemzetközi tömegakciókkal való megakadályozásának szándéka is. Az Internacionálé a korabeli munkásmozgalom legfontosabb, egymástól sok tekintetben igen eltérő politikai irányzatait egyesítette: az angliai , owenizmust, a franciaországi proudhonizmust, blanquizmust, a németországi marxizmust, az olasz- és spanyolországi bakunyinizmust, illetve az olasz . Ennek következtében az Internacionálé az irányzatok közötti vezető szerepért folytatott, időnként rendkívül éles ideológiai harc megnyilvánulási terepe is volt egyúttal. E küzdelmes 12 év során, melynek egyik történelmi csúcspontja a párizsi kommün volt, a marxizmus jelentős befolyásra tett szert a nemzetközi munkásmozgalomban, kiváltképp német nyelvterületen. Az Internacionálé a Kommunista kiáltvány tételmondatát – Világ proletárjai, egyesüljetek! –, az internacionalizmus eszméjét átültette a gyakorlatba, s ezáltal a nacionalizmus évszázadában a nemzeti paradigma egyik első politikai meghaladási kísérletévé vált a munkásosztály részéről. (hu)
|
