| dbo:abstract
|
- Az első Orbán-kormány a rendszerváltás utáni negyedik kormány volt 1998–2002 között. Létrejöttét az FKGP tette lehetővé: 82 helyen léptette vissza képviselőjelöltjeit a második forduló előtt, ezzel megfordította a választási eredményt. A kormány megalakulásához a visszaléptetések miatt kisebb létszámú, de így is nagy számú, 48 kisgazda képviselő szavazata elengedhetetlen volt. A két párt közötti kormányzati viszonyt a koalíciós megállapodás alkotta, amelyet a tárgyalódelegációk dolgoztak ki, élükön Kövér Lászlóval, illetve . A koalíciós kormányt három párt alkotta: a FIDESZ, az FKGP és az MDF. Az utóbbi a Fidesz segítségével került be az Országgyűlésbe. Orbán Viktor miniszterelnök 1998. július 6-án tette le hivatali esküjét, miniszterei két nappal később, július 8-án. A koalíció 2001-ben, ha formálisan nem is, de érdemileg megszűnt: a koalíciós megállapodás gyakorlatilag hatályát vesztette. Az FKGP még Boros Imre visszahívását sem tudta elérni, holott a jelölés joga a párté volt. Attól kezdve, hogy Torgyán József, az FKGP elnöke, fiának ún. kazetta-ügye miatt lemondani kényszerült miniszteri posztjáról, a párton belüli posztját meg tudta ugyan tartani, de helyzete jelentősen meggyengült: pártjának frakciója – a Fideszt támogató képviselők szavazataival és házszabályt sértő módon – kizárta a pártelnököt a képviselőcsoportból. Öt, korábban a kisgazda frakcióból kizárt, illetve kivált képviselő támogatásáról biztosította a kormányt, ezzel egy időre megmaradt annak többsége az Országgyűlésben. A kormány ugyanakkor külső támogatást kapott a MIÉP-től. A 2002-es választási vereséget követően ügyvezető kormányként működött 2002. május 27-éig. (hu)
- Az első Orbán-kormány a rendszerváltás utáni negyedik kormány volt 1998–2002 között. Létrejöttét az FKGP tette lehetővé: 82 helyen léptette vissza képviselőjelöltjeit a második forduló előtt, ezzel megfordította a választási eredményt. A kormány megalakulásához a visszaléptetések miatt kisebb létszámú, de így is nagy számú, 48 kisgazda képviselő szavazata elengedhetetlen volt. A két párt közötti kormányzati viszonyt a koalíciós megállapodás alkotta, amelyet a tárgyalódelegációk dolgoztak ki, élükön Kövér Lászlóval, illetve . A koalíciós kormányt három párt alkotta: a FIDESZ, az FKGP és az MDF. Az utóbbi a Fidesz segítségével került be az Országgyűlésbe. Orbán Viktor miniszterelnök 1998. július 6-án tette le hivatali esküjét, miniszterei két nappal később, július 8-án. A koalíció 2001-ben, ha formálisan nem is, de érdemileg megszűnt: a koalíciós megállapodás gyakorlatilag hatályát vesztette. Az FKGP még Boros Imre visszahívását sem tudta elérni, holott a jelölés joga a párté volt. Attól kezdve, hogy Torgyán József, az FKGP elnöke, fiának ún. kazetta-ügye miatt lemondani kényszerült miniszteri posztjáról, a párton belüli posztját meg tudta ugyan tartani, de helyzete jelentősen meggyengült: pártjának frakciója – a Fideszt támogató képviselők szavazataival és házszabályt sértő módon – kizárta a pártelnököt a képviselőcsoportból. Öt, korábban a kisgazda frakcióból kizárt, illetve kivált képviselő támogatásáról biztosította a kormányt, ezzel egy időre megmaradt annak többsége az Országgyűlésben. A kormány ugyanakkor külső támogatást kapott a MIÉP-től. A 2002-es választási vereséget követően ügyvezető kormányként működött 2002. május 27-éig. (hu)
|
