| dbo:abstract
|
- Az első hó kifejezést a köznyelvben arra a természeti jelenségre használjuk, amely a téli csapadék első szilárd formájú megjelenésével jár. Az első hó többnyire a téli időszak, vagy másik kifejezéssel élve a síszezon kezdetén lehullott első, legalább hólepel mennyiségben egy bizonyos ideig megmaradó összefüggő, vagy foltokban megmaradó hóréteget jelent. Ugyanakkor az első hó kifejezést használhatjuk az adott évben először lehulló hóra, vagy az adott földrajzi helyen a valaha mért, vagy hosszabb időszak (sok esetben évtizedek, vagy akár évszázadok) elteltével bekövetkezett legelső hóesésre is. Ez utóbbi főleg szélsőséges időjárási körülmények közt, elsősorban a melegebb éghajlati övekbe tartozó területeken fordulhat elő. Az első hó a magasabb területeken, a hegyvidékeken, vagy a fennsíkokon, illetve a sarkokhoz közelebb eső területeken jelenik meg a legkorábban. A sarkvidékeken és az örök hó határa fölött elhelyezkedő hegyvidéki területeken nem beszélhetünk első hóról, mivel az állandó fagypont alatti hőmérséklet következtében egész évben szilárd halmazállapotban hullik a csapadék. A hóréteg megmaradását a levegő hőmérséklete, valamint a talaj hőmérséklete, valamint a lehullott hó mennyisége és a havazás intenzitása is befolyásolja. Fagyott, nulla fok közeli, vagy az alatti felszíni hőmérsékletű felszín esetén kisebb mennyiségű havazás is megmarad. Minél magasabb hőmérsékletű a talaj felszíne, annál erősebb intenzitású havazásra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon a hó a felszínen. Az eltérő anyagú felületek, mint például az aszfalt és a termőföld, vagy épp a növényzettel borított részek, más-más hőmérsékletűek lehetnek, ezért a lehullott hómennyiség is változó mértékben marad meg rajtuk. (hu)
- Az első hó kifejezést a köznyelvben arra a természeti jelenségre használjuk, amely a téli csapadék első szilárd formájú megjelenésével jár. Az első hó többnyire a téli időszak, vagy másik kifejezéssel élve a síszezon kezdetén lehullott első, legalább hólepel mennyiségben egy bizonyos ideig megmaradó összefüggő, vagy foltokban megmaradó hóréteget jelent. Ugyanakkor az első hó kifejezést használhatjuk az adott évben először lehulló hóra, vagy az adott földrajzi helyen a valaha mért, vagy hosszabb időszak (sok esetben évtizedek, vagy akár évszázadok) elteltével bekövetkezett legelső hóesésre is. Ez utóbbi főleg szélsőséges időjárási körülmények közt, elsősorban a melegebb éghajlati övekbe tartozó területeken fordulhat elő. Az első hó a magasabb területeken, a hegyvidékeken, vagy a fennsíkokon, illetve a sarkokhoz közelebb eső területeken jelenik meg a legkorábban. A sarkvidékeken és az örök hó határa fölött elhelyezkedő hegyvidéki területeken nem beszélhetünk első hóról, mivel az állandó fagypont alatti hőmérséklet következtében egész évben szilárd halmazállapotban hullik a csapadék. A hóréteg megmaradását a levegő hőmérséklete, valamint a talaj hőmérséklete, valamint a lehullott hó mennyisége és a havazás intenzitása is befolyásolja. Fagyott, nulla fok közeli, vagy az alatti felszíni hőmérsékletű felszín esetén kisebb mennyiségű havazás is megmarad. Minél magasabb hőmérsékletű a talaj felszíne, annál erősebb intenzitású havazásra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon a hó a felszínen. Az eltérő anyagú felületek, mint például az aszfalt és a termőföld, vagy épp a növényzettel borított részek, más-más hőmérsékletűek lehetnek, ezért a lehullott hómennyiség is változó mértékben marad meg rajtuk. (hu)
|
