| dbo:abstract
|
- Az elválasztás nyelvi értelemben azt jelenti, ha egy szót nyomtatott szövegben – rendszerint sor végén – megszakítunk. Ennek célja lehet a szöveg tagolása, például hogy egy szövegben ne maradjon túl nagy hézag a szavak között.pl.: leg-mesz-szebb-ről gé-pe-lem Az elválasztásról az AkH. 223–238. pontja ad útmutatást. Az elválasztás jele a kötőjel: '-'. Nem tévesztendő össze a nagykötőjellel és a gondolatjellel, amelyek közös jele hosszabb: '–'. A feltételes és a nem törhető kötőjelről lásd a kötőjel szócikket. A következő sor elején a kötőjelet nem ismételjük meg. – Ez alól csak nyelvészeti vagy egyéb szótárak, szakmunkák jelentenek néha kivételt, ha olyan kötőjelre kívánnak figyelmeztetni, amely nem a sorvég miatt van kitéve, hanem egyébként is szükséges (például Közép-Európa). Az elválasztás alapja elsősorban a fonológia és a morfológia szokott lenni (azaz a kiejtett alak és a szóelemek), az utóbbin belül figyelembe véve akár az önálló szavakat, akár az egyéb morfémákat is. További szempont lehet a fentiek mellett az esztétika, illetve a tipográfiai konvenciók. A magyar helyesírásban a szavak szintjéig figyelembe vesszük az elemeket, annál lejjebb viszont a hangtani ismérvek döntenek. Az esztétikai elv ritkábban érvényesül, olyankor viszont mindkét előbbit felülbírálhatja. (Bővebben lásd alább.) A magyar elválasztás alapszabálya, hogy egy mássalhangzó kerül át a következő szótagba. Ez alól a (főleg latin és görög eredetű) jövevényszavak elválasztása jelenthet kivételt: itt a zárhang+folyékonyhang kapcsolatokat jelölő betűk mindkettője átkerülhet a következő szótagba: például pro-gram (használata nyelvidegen, ezért nem is ajánlott) vagy prog-ram. Az ezzel szemben számít a hangsúlyos magánhangzó hossza is: hangsúlyos rövid magánhangzó után a mássalhangzó az első szótagban marad, hangsúlyos hosszú magánhangzó után viszont a második szótagba kerül (fel-on [felön], de fe-mur [fímör], grav-i-tate [grevitét], de ra-di-ate [rédiét]; rec-ord fn [REkord], de re-cord ige [ri-KORD], req-ui-site [REkvizit], de re-quire [riKVÁJör]). A morfémák együtt-tartásának szabálya ezt felülírja (lik-ing [lájking]). (hu)
- Az elválasztás nyelvi értelemben azt jelenti, ha egy szót nyomtatott szövegben – rendszerint sor végén – megszakítunk. Ennek célja lehet a szöveg tagolása, például hogy egy szövegben ne maradjon túl nagy hézag a szavak között.pl.: leg-mesz-szebb-ről gé-pe-lem Az elválasztásról az AkH. 223–238. pontja ad útmutatást. Az elválasztás jele a kötőjel: '-'. Nem tévesztendő össze a nagykötőjellel és a gondolatjellel, amelyek közös jele hosszabb: '–'. A feltételes és a nem törhető kötőjelről lásd a kötőjel szócikket. A következő sor elején a kötőjelet nem ismételjük meg. – Ez alól csak nyelvészeti vagy egyéb szótárak, szakmunkák jelentenek néha kivételt, ha olyan kötőjelre kívánnak figyelmeztetni, amely nem a sorvég miatt van kitéve, hanem egyébként is szükséges (például Közép-Európa). Az elválasztás alapja elsősorban a fonológia és a morfológia szokott lenni (azaz a kiejtett alak és a szóelemek), az utóbbin belül figyelembe véve akár az önálló szavakat, akár az egyéb morfémákat is. További szempont lehet a fentiek mellett az esztétika, illetve a tipográfiai konvenciók. A magyar helyesírásban a szavak szintjéig figyelembe vesszük az elemeket, annál lejjebb viszont a hangtani ismérvek döntenek. Az esztétikai elv ritkábban érvényesül, olyankor viszont mindkét előbbit felülbírálhatja. (Bővebben lásd alább.) A magyar elválasztás alapszabálya, hogy egy mássalhangzó kerül át a következő szótagba. Ez alól a (főleg latin és görög eredetű) jövevényszavak elválasztása jelenthet kivételt: itt a zárhang+folyékonyhang kapcsolatokat jelölő betűk mindkettője átkerülhet a következő szótagba: például pro-gram (használata nyelvidegen, ezért nem is ajánlott) vagy prog-ram. Az ezzel szemben számít a hangsúlyos magánhangzó hossza is: hangsúlyos rövid magánhangzó után a mássalhangzó az első szótagban marad, hangsúlyos hosszú magánhangzó után viszont a második szótagba kerül (fel-on [felön], de fe-mur [fímör], grav-i-tate [grevitét], de ra-di-ate [rédiét]; rec-ord fn [REkord], de re-cord ige [ri-KORD], req-ui-site [REkvizit], de re-quire [riKVÁJör]). A morfémák együtt-tartásának szabálya ezt felülírja (lik-ing [lájking]). (hu)
|
