| dbo:abstract
|
- Az elógium (ógörög–latin, jelentése szóbeli méltatás) a halott életét, személyiségét méltató verses vagy prózai sírfelirat az ókorban. Más értelemben közéleti kiválóságokat méltató beszédre-írásra használatos. Az elnevezés szó szerint jó beszédet jelent, ami elsősorban nem a dicséretre értendő, hanem arra a babonás kívánalomra, hogy halottról lehetőleg nem szabad rosszat írni-mondani, mert annak kellemetlen következményei lehetnek, innen a latin közmondás: De mortuis nil, nisi bene („Holtakról vagy jót, vagy semmit”), ami nem annyira jámborságról vagy a holtakkal szembeni méltányosságról, hanem egy mágikus-babonás hiedelemről, a túlvilág bizonyos mértékű átjárhatóságának hitéről tanúskodik a rendkívül sokrétű római halottkultuszban. (hu)
- Az elógium (ógörög–latin, jelentése szóbeli méltatás) a halott életét, személyiségét méltató verses vagy prózai sírfelirat az ókorban. Más értelemben közéleti kiválóságokat méltató beszédre-írásra használatos. Az elnevezés szó szerint jó beszédet jelent, ami elsősorban nem a dicséretre értendő, hanem arra a babonás kívánalomra, hogy halottról lehetőleg nem szabad rosszat írni-mondani, mert annak kellemetlen következményei lehetnek, innen a latin közmondás: De mortuis nil, nisi bene („Holtakról vagy jót, vagy semmit”), ami nem annyira jámborságról vagy a holtakkal szembeni méltányosságról, hanem egy mágikus-babonás hiedelemről, a túlvilág bizonyos mértékű átjárhatóságának hitéről tanúskodik a rendkívül sokrétű római halottkultuszban. (hu)
|
