| dbo:abstract
|
- Az emberi agy (agy latinul cerebrum, görögül ἐγκέφαλον, enképhalon), ami a többi , vagyis koponyával rendelkező állatok altörzsébe tartozókkal egyetemben a koponyában helyezkedik el, mint az emberi idegrendszer irányítóközpontja. Az agy és a gerincvelő a központi idegrendszer két alkotórésze. Szerkezetileg nem nagyon különbözik az emlősök agyától. Annak alapvető tulajdonságai, hogy a szervezet külső és belső környezetéből információkat képes felvenni, azokat pedig fel tudja dolgozni, egymással kapcsolatba hozni és a kapott adatok alapján az élőlény létfenntartása szempontjából célszerű intézkedéseket képes kidolgozni, még a többi gerinces állatokéhoz is hasonlítanak. Az azonban lényeges különbség, hogy az állatfajokat átlagosan véve az emberi agy súlya testsúlyához arányítva a többi emlősök ilyen súlyarányának mintegy ötszöröse. Az agynak az élőlény testéhez viszonyított súly-, vagy térfogataránya az állatokénál lényegesen nagyobb. Az agy evolúciós fejlődésével foglalkozó tudomány több jellemzővel próbálja karakterizálni ezt a fejlődést: kefalizáció (angolul: cephalization); enkefalizáció (encephalization); enkefalizációs index (encephalization index); enkefalizációs hányados (encephalization quotient); amelyek értelme valamelyest különbözik egymástól. Az enkefalizáció kognitív képességek mércéjekénti alkalmazásában azonban nincs teljes egyetértés legalábbis a nem-emberi agy esetében. Az agy megnövekedése az agykéreg (cortex cerebri), az előagyat borító tekervényes rétegzett idegszövet megnagyobbodásának az eredménye (elsősorban a homloklebeny területén), ami különös kifejlődése az embernél a homlok kidudorodásában nyilvánul meg, és különös szerepet játszik az igazgatás és végrehajtás irányításában, vagyis az önuralmat, a tervezést, a logikus és az elvont gondolkozást szolgálja. Az agy felépítésében részt vesz az agytörzs (truncus cerebri), a köztiagy (diencephalon), a kisagy (cerebellum) és az emberben arányaiban jóval nagyobb kiterjedésű nagyagyféltekék (hemispherum). Bár vastag csontréteg védi, agy-gerincvelői folyadékban (liquor cerebrospinalis) lebeg és a vérkeringéstől egy hártya választja el, az agy mégis igen kényes és többféle baleset vagy megbetegedés érheti. A leggyakoribb ezek között a koponya megsebesülésének, agyvérzésnek vagy idegmérgek (latinul neurotoxinok) általi mérgezésnek a hatása, és bár az agyhártya hasznos védőréteg, ennek gyulladása védőhatását teljesen megsemmisítheti. A bakteriális támadás különösen veszélyes. Gyakoribbak az öröklött betegségek: Parkinson-kór, Sclerosis multiplex stb. Bizonyos pszichiátriai megbetegedéseknek (skizofréniának és depressziónak) is lehet fizikai illetve biokémiai eredete, de ismereteink a szervi megbetegedéseknek a pszichiátriai kórok megjelenésére való hatásáról igen hiányosak. (hu)
- Az emberi agy (agy latinul cerebrum, görögül ἐγκέφαλον, enképhalon), ami a többi , vagyis koponyával rendelkező állatok altörzsébe tartozókkal egyetemben a koponyában helyezkedik el, mint az emberi idegrendszer irányítóközpontja. Az agy és a gerincvelő a központi idegrendszer két alkotórésze. Szerkezetileg nem nagyon különbözik az emlősök agyától. Annak alapvető tulajdonságai, hogy a szervezet külső és belső környezetéből információkat képes felvenni, azokat pedig fel tudja dolgozni, egymással kapcsolatba hozni és a kapott adatok alapján az élőlény létfenntartása szempontjából célszerű intézkedéseket képes kidolgozni, még a többi gerinces állatokéhoz is hasonlítanak. Az azonban lényeges különbség, hogy az állatfajokat átlagosan véve az emberi agy súlya testsúlyához arányítva a többi emlősök ilyen súlyarányának mintegy ötszöröse. Az agynak az élőlény testéhez viszonyított súly-, vagy térfogataránya az állatokénál lényegesen nagyobb. Az agy evolúciós fejlődésével foglalkozó tudomány több jellemzővel próbálja karakterizálni ezt a fejlődést: kefalizáció (angolul: cephalization); enkefalizáció (encephalization); enkefalizációs index (encephalization index); enkefalizációs hányados (encephalization quotient); amelyek értelme valamelyest különbözik egymástól. Az enkefalizáció kognitív képességek mércéjekénti alkalmazásában azonban nincs teljes egyetértés legalábbis a nem-emberi agy esetében. Az agy megnövekedése az agykéreg (cortex cerebri), az előagyat borító tekervényes rétegzett idegszövet megnagyobbodásának az eredménye (elsősorban a homloklebeny területén), ami különös kifejlődése az embernél a homlok kidudorodásában nyilvánul meg, és különös szerepet játszik az igazgatás és végrehajtás irányításában, vagyis az önuralmat, a tervezést, a logikus és az elvont gondolkozást szolgálja. Az agy felépítésében részt vesz az agytörzs (truncus cerebri), a köztiagy (diencephalon), a kisagy (cerebellum) és az emberben arányaiban jóval nagyobb kiterjedésű nagyagyféltekék (hemispherum). Bár vastag csontréteg védi, agy-gerincvelői folyadékban (liquor cerebrospinalis) lebeg és a vérkeringéstől egy hártya választja el, az agy mégis igen kényes és többféle baleset vagy megbetegedés érheti. A leggyakoribb ezek között a koponya megsebesülésének, agyvérzésnek vagy idegmérgek (latinul neurotoxinok) általi mérgezésnek a hatása, és bár az agyhártya hasznos védőréteg, ennek gyulladása védőhatását teljesen megsemmisítheti. A bakteriális támadás különösen veszélyes. Gyakoribbak az öröklött betegségek: Parkinson-kór, Sclerosis multiplex stb. Bizonyos pszichiátriai megbetegedéseknek (skizofréniának és depressziónak) is lehet fizikai illetve biokémiai eredete, de ismereteink a szervi megbetegedéseknek a pszichiátriai kórok megjelenésére való hatásáról igen hiányosak. (hu)
|
