| dbo:abstract
|
- Emigráció vagy kivándorlás az a cselekvés, melyben egy adott országot vagy területet azzal a szándékkal hagy el a lakosa, hogy tartósan egy másikban éljen. A befogadó ország vagy terület szempontjából ez az . A lakossági mozgást nevezik általában migrációnak. Sok oka van annak, amiért az emberek a kivándorlást választják. Ezen okok kategorizálhatók: „húzó” és „taszító” tényezők szerint. A befogadó ország jobb gazdasági lehetősége egy példa a húzó tényező érvényesülésére, valamint a jobb éghajlat vonzása. A szegénységtől való félelem, a vallási vagy politikai diszkrimináció taszító tényezők. Gyakori a taszító tényezők miatt bekövetkezett emigrációt menekülésnek nevezni, melynek alanyai a menekültek. Az emigráció nagy hatással volt a világra a 18., 19., 20. és a 21. században. A megemlítendő példák közé tartozik az a több millió ember, aki Európát a 18. és a 19. században elhagyta, a legutóbbi mexikói kivándorlás az Egyesült Államokban. Az Európai Unió 28 tagállamába 2016-ban megközelítőleg 4,3 millió bevándorló érkezett, míg a hivatalos adatok szerint legalább 3,0 millió kivándorló hagyta el ezeket az országokat. A Lengyelország három felosztását követő időkben többször is felkelés tört ki, amelyek után nagyszámú emigráns hagyta el az országot. 1831-ben, a novemberi felkelés után 50 000 ember menekült el az oroszok által megszállt lengyel területekről a nagy emigráció keretében, köztük Bem József és Dembinszki Henrik. Ide sorolhatjuk még az 1956-ot követő magyarországi példát, melyben a több mint 200 000 menekült nagy része ma mint emigráns, a magyar diaszpórát erősíti. A kivándorlás első jelentése szerint azonban a tevékenység önkéntes mozgalom. Az akaratlan migráció olyan csoportok áttelepülését jelenti, melyben egy ellenséges erő a népességet elhagyásra kényszeríti annak elszállításával vagy etnikai tisztogatással. (hu)
- Emigráció vagy kivándorlás az a cselekvés, melyben egy adott országot vagy területet azzal a szándékkal hagy el a lakosa, hogy tartósan egy másikban éljen. A befogadó ország vagy terület szempontjából ez az . A lakossági mozgást nevezik általában migrációnak. Sok oka van annak, amiért az emberek a kivándorlást választják. Ezen okok kategorizálhatók: „húzó” és „taszító” tényezők szerint. A befogadó ország jobb gazdasági lehetősége egy példa a húzó tényező érvényesülésére, valamint a jobb éghajlat vonzása. A szegénységtől való félelem, a vallási vagy politikai diszkrimináció taszító tényezők. Gyakori a taszító tényezők miatt bekövetkezett emigrációt menekülésnek nevezni, melynek alanyai a menekültek. Az emigráció nagy hatással volt a világra a 18., 19., 20. és a 21. században. A megemlítendő példák közé tartozik az a több millió ember, aki Európát a 18. és a 19. században elhagyta, a legutóbbi mexikói kivándorlás az Egyesült Államokban. Az Európai Unió 28 tagállamába 2016-ban megközelítőleg 4,3 millió bevándorló érkezett, míg a hivatalos adatok szerint legalább 3,0 millió kivándorló hagyta el ezeket az országokat. A Lengyelország három felosztását követő időkben többször is felkelés tört ki, amelyek után nagyszámú emigráns hagyta el az országot. 1831-ben, a novemberi felkelés után 50 000 ember menekült el az oroszok által megszállt lengyel területekről a nagy emigráció keretében, köztük Bem József és Dembinszki Henrik. Ide sorolhatjuk még az 1956-ot követő magyarországi példát, melyben a több mint 200 000 menekült nagy része ma mint emigráns, a magyar diaszpórát erősíti. A kivándorlás első jelentése szerint azonban a tevékenység önkéntes mozgalom. Az akaratlan migráció olyan csoportok áttelepülését jelenti, melyben egy ellenséges erő a népességet elhagyásra kényszeríti annak elszállításával vagy etnikai tisztogatással. (hu)
|
