| dbo:abstract
|
- Az empiriokriticizmus (görög nyelvből: tapasztalatkritika) szubjektív idealista filozófiai áramlat, amely szerint a megismerés alaptörvénye a gondolkodás ökonomiája, gazdaságossága. Alapítója (Philosophie als Denken der Welt gemäß dem Prinzip des kleinsten Kraftmaßes, 1877 és Kritik der reinen Erfahrung, 1890 című műveiben), valamint Ernst Mach (Die Analyse der Empfindungen, 1886). Az elmélet 1900 körül széles körben elterjedt, különösen a természettudósok, de írók és költők körében is. További képviselői voltak: , , , Bogdanov, és . Filozófiai előzménye George Berkeley és David Hume munkássága. Az empiriokriticizmus tulajdonképpen a pozitivizmus egyik válfaja, folytatása, így második pozitivizmusnak is nevezték. Úgynevezett metafizika-ellenes gondolatvilágának folytatója a neopozitivizmus. (hu)
- Az empiriokriticizmus (görög nyelvből: tapasztalatkritika) szubjektív idealista filozófiai áramlat, amely szerint a megismerés alaptörvénye a gondolkodás ökonomiája, gazdaságossága. Alapítója (Philosophie als Denken der Welt gemäß dem Prinzip des kleinsten Kraftmaßes, 1877 és Kritik der reinen Erfahrung, 1890 című műveiben), valamint Ernst Mach (Die Analyse der Empfindungen, 1886). Az elmélet 1900 körül széles körben elterjedt, különösen a természettudósok, de írók és költők körében is. További képviselői voltak: , , , Bogdanov, és . Filozófiai előzménye George Berkeley és David Hume munkássága. Az empiriokriticizmus tulajdonképpen a pozitivizmus egyik válfaja, folytatása, így második pozitivizmusnak is nevezték. Úgynevezett metafizika-ellenes gondolatvilágának folytatója a neopozitivizmus. (hu)
|
