Property Value
dbo:abstract
  • Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, ejtsd: enkeladosz) a Szaturnusz bolygó hatodik legnagyobb holdja (a Szaturnusz legkülső, "E" gyűrűjében), amelyet William Herschel fedezett fel 1789-ben. A hold mindössze 500 kilométer átmérőjű és csaknem 100%-ban visszaveri a rávetődő napfényt. Régóta ismert, hogy felületét vízjég borítja, de ezen kívül nagyon keveset tudtunk róla, mielőtt az 1980-as évek elején elhaladt mellette a két Voyager űrszonda.A Voyager–2 derítette ki, hogy a holdon kis mérete ellenére még viszonylag rövid idővel ezelőtt is aktív felszínképző erők működtek: a kráterekkel sűrűn lyuggatott öreg felszínen kívül olyan tektonikusan kiformálódott területek is találhatók, amelyek nem régebben keletkeztek, mint 100 millió év. A 2004-ben Szaturnusz körüli pályára állt Cassini–Huygens űrszonda további kérdésekre adott választ, illetve újabbakat vetett fel. 2005-ben többször is az Enceladus közelében repült el. Többek közt felszálló vízpárát azonosított a hold déli-sarki régiójában. Ez a felfedezés, valamint az, hogy felszálló hőt is sikerült detektálni és hogy a déli-sarki régióban nagyon kevés a becsapódási kráter, mind arra utal, hogy az Enceladus geológiailag ma is aktív. Az Enceladus egyike annak a három égitestnek a külső Naprendszerben (a Jupiter Io és a Neptunusz Triton holdjai mellett), amelyeken aktív kitörési tevékenységet figyeltek meg. Az Enceladus gázkitöréseinek elemzése azt mutatta, hogy a felszín alatti folyékony víztömegből eredhetnek. A pára egyedi összetétele alapján az Enceladus ígéretes terepévé vált az űrbiológiai vizsgálatoknak. A Cassini űrszonda tömegspektrometriai mérései azt mutatják, hogy a kilövellő pára olyan összetett szerves molekulákat is tartalmaz, amik atomtömege 200 egységnél nagyobb. A Southwest Research Institute tudósai szerint hidrotermális folyamatok képesek lehetnek szerves anyagot előállítani nem-szerves alapanyagokból, az ilyen folyamatot a hőtermelés is elősegíti. A párakilövellésből arra is következtettek, hogy az Enceladust elhagyó anyag lehet a Szaturnusz diffúz E gyűrűjének forrása. (hu)
  • Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, ejtsd: enkeladosz) a Szaturnusz bolygó hatodik legnagyobb holdja (a Szaturnusz legkülső, "E" gyűrűjében), amelyet William Herschel fedezett fel 1789-ben. A hold mindössze 500 kilométer átmérőjű és csaknem 100%-ban visszaveri a rávetődő napfényt. Régóta ismert, hogy felületét vízjég borítja, de ezen kívül nagyon keveset tudtunk róla, mielőtt az 1980-as évek elején elhaladt mellette a két Voyager űrszonda.A Voyager–2 derítette ki, hogy a holdon kis mérete ellenére még viszonylag rövid idővel ezelőtt is aktív felszínképző erők működtek: a kráterekkel sűrűn lyuggatott öreg felszínen kívül olyan tektonikusan kiformálódott területek is találhatók, amelyek nem régebben keletkeztek, mint 100 millió év. A 2004-ben Szaturnusz körüli pályára állt Cassini–Huygens űrszonda további kérdésekre adott választ, illetve újabbakat vetett fel. 2005-ben többször is az Enceladus közelében repült el. Többek közt felszálló vízpárát azonosított a hold déli-sarki régiójában. Ez a felfedezés, valamint az, hogy felszálló hőt is sikerült detektálni és hogy a déli-sarki régióban nagyon kevés a becsapódási kráter, mind arra utal, hogy az Enceladus geológiailag ma is aktív. Az Enceladus egyike annak a három égitestnek a külső Naprendszerben (a Jupiter Io és a Neptunusz Triton holdjai mellett), amelyeken aktív kitörési tevékenységet figyeltek meg. Az Enceladus gázkitöréseinek elemzése azt mutatta, hogy a felszín alatti folyékony víztömegből eredhetnek. A pára egyedi összetétele alapján az Enceladus ígéretes terepévé vált az űrbiológiai vizsgálatoknak. A Cassini űrszonda tömegspektrometriai mérései azt mutatják, hogy a kilövellő pára olyan összetett szerves molekulákat is tartalmaz, amik atomtömege 200 egységnél nagyobb. A Southwest Research Institute tudósai szerint hidrotermális folyamatok képesek lehetnek szerves anyagot előállítani nem-szerves alapanyagokból, az ilyen folyamatot a hőtermelés is elősegíti. A párakilövellésből arra is következtettek, hogy az Enceladust elhagyó anyag lehet a Szaturnusz diffúz E gyűrűjének forrása. (hu)
dbo:discoverer
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 150733 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 41402 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23735869 (xsd:integer)
prop-hu:albedó
  • 1.375000 (xsd:double)
prop-hu:anyabolygó
prop-hu:atmoszféra
  • igen (hu)
  • igen (hu)
prop-hu:atmoszféraÖsszetevők
  • 91 (xsd:integer)
prop-hu:excentricitás
  • 0.004700 (xsd:double)
prop-hu:felfedezésIdeje
  • 1789 (xsd:integer)
prop-hu:felfedezése
  • igen (hu)
  • igen (hu)
prop-hu:felfedező
prop-hu:felszíniGravEgyenlítőnél
  • 0.111000 (xsd:double)
prop-hu:fizikaiTulajdonságok
  • yes (hu)
  • yes (hu)
prop-hu:forgásiPeriódus
  • szinkron (hu)
  • szinkron (hu)
prop-hu:félNagytengely
  • 237378.0
prop-hu:háttér
  • palegreen (hu)
  • palegreen (hu)
prop-hu:hőmNév
  • (hu)
  • (hu)
prop-hu:hőmérséklet
  • igen (hu)
  • igen (hu)
prop-hu:inklináció
  • 0.019000 (xsd:double)
prop-hu:keringésiPeriódus
  • 1.370000 (xsd:double)
prop-hu:kép
  • Enceladusstripes cassini.jpg (hu)
  • Enceladusstripes cassini.jpg (hu)
prop-hu:képaláírás
  • Az Enceladus a Cassini szonda felvételén (hu)
  • Az Enceladus a Cassini szonda felvételén (hu)
prop-hu:magnitúdó
  • 11,7 m (hu)
  • 11,7 m (hu)
prop-hu:maxHőm
  • 145.0
prop-hu:minHőm
  • 32.9
prop-hu:méret
  • 513 (xsd:integer)
prop-hu:név
  • Enceladus (hu)
  • Enceladus (hu)
prop-hu:szökésiSebesség
  • 0.239
prop-hu:sűrűség
  • 1.609600 (xsd:double)
prop-hu:tengelyferdeség
  • 0 (xsd:integer)
prop-hu:tömeg
  • 1.200000 (xsd:double)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
prop-hu:átlagosSugár
  • 252.100000 (xsd:double)
dct:subject
rdf:type
rdfs:label
  • Enceladus (hu)
  • Enceladus (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbo:wikiPageRedirects of
is foaf:primaryTopic of