| dbo:abstract
|
- İsmail Enver (oszmán-törökül: اسماعیل انور پاشا), ismertebb nevén Enver pasa (oszmán-törökül:انور پاشا, törökül: Enver Paşa, 1881. november 22. – 1922. augusztus 4.) oszmán katonatiszt, az ifjútörökök vezetője, a Balkán-háború és az első világháború alatt az ország tényleges irányítója volt. Karrierje során egyre magasabb tisztségeivel együtt is emlegették a nevét, köztük Enver , bej és pasaként, amelyek közül az utolsó volt a legmagasabb jelző, amit tábornoki kinevezésekor kapott meg. Az során részt vett II. Abdul-Hamid megbuktatásában. Az egyik vezetőjeként az országot 1918-ig irányító trivumvirátusának tagja lett Dzsemal pasa és mellett, valamint a hadügyminiszteri posztot kapta meg a kormányban. Miniszteri posztja mellett kinevezték a birodalom főparancsnok-helyettesévé is (mivel a névleges főparancsnokság a szultáné volt), valamint a legerősebb kormányzati szereplővé vált, és így nagy szerepe volt az ország első világháborúba történő belépésében. Személyesen vezette a katasztrofális eredményű sarıkamışi csatát, amely után népszerűsége jelentősen csökkenni kezdett. A vereséget az örményekre hárította át, és nagy szerepe volt az örmény népirtásban is. A világháború után Németországba, majd a Szovjetunióba menekült, később azonban átállt a baszmacsi felkelőkhöz. 1922-ben vöröskatonák végeztek vele. (hu)
- İsmail Enver (oszmán-törökül: اسماعیل انور پاشا), ismertebb nevén Enver pasa (oszmán-törökül:انور پاشا, törökül: Enver Paşa, 1881. november 22. – 1922. augusztus 4.) oszmán katonatiszt, az ifjútörökök vezetője, a Balkán-háború és az első világháború alatt az ország tényleges irányítója volt. Karrierje során egyre magasabb tisztségeivel együtt is emlegették a nevét, köztük Enver , bej és pasaként, amelyek közül az utolsó volt a legmagasabb jelző, amit tábornoki kinevezésekor kapott meg. Az során részt vett II. Abdul-Hamid megbuktatásában. Az egyik vezetőjeként az országot 1918-ig irányító trivumvirátusának tagja lett Dzsemal pasa és mellett, valamint a hadügyminiszteri posztot kapta meg a kormányban. Miniszteri posztja mellett kinevezték a birodalom főparancsnok-helyettesévé is (mivel a névleges főparancsnokság a szultáné volt), valamint a legerősebb kormányzati szereplővé vált, és így nagy szerepe volt az ország első világháborúba történő belépésében. Személyesen vezette a katasztrofális eredményű sarıkamışi csatát, amely után népszerűsége jelentősen csökkenni kezdett. A vereséget az örményekre hárította át, és nagy szerepe volt az örmény népirtásban is. A világháború után Németországba, majd a Szovjetunióba menekült, később azonban átállt a baszmacsi felkelőkhöz. 1922-ben vöröskatonák végeztek vele. (hu)
|
