| dbo:abstract
|
- Az eocén földtörténeti kor, amely 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be. A kainozoikum idő legkorábbi, paleogén nevű időszakának második kora, amely a paleocént követte és az oligocént előzte meg. Az eocén kor neve a görög ἠώς (éósz) („hajnal”) és καινός (kainosz) (új) nevekből származik, de a latinos eos-caenos átírás a kiejtését torzította: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal. Az eocén kor folyamán jelent meg az első maihoz hasonló emlős fauna. A kort a („Nagy Törés”) néven ismert kihalási esemény zárta le, amelyet egyes elméletek meteorbecsapódással magyaráznak Szibériában vagy a Chesapeake-öbölben. A korszak elejét és végét jelző (stratum) jól azonosíthatóak, bár kormeghatározásukban van némi bizonytalanság. Néhány eocén kori emlősállat: Leptictidium, Propalaeotherium, Ambulocetus, Godinotia, Apidium, Gastornis, Formicium, Uintatherium, Brontotheriidae. Az éghajlat sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint ma. Ebből a korból Grönlandon, Alaszkában is megtalálták szubtrópusi, sőt trópusi fák, növények fosszíliáit. Olyan állatok éltek még a sarkköri vidékeken is, mint a teknős, aligátor, főemlősök, tapír, de még víziló és orrszarvúszerű emlősök is. A trópusi esőerdők észak felé Észak-Amerikáig és Európáig húzódtak. Pálmafélék nőttek Alaszkában és Észak-Európában is a korai eocén ideje alatt. Európában egészen a mai Dél-Skandináviáig terjedt a pálmahatár, Közép-Európa területét pedig trópusi esőerdők borították. (hu)
- Az eocén földtörténeti kor, amely 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be. A kainozoikum idő legkorábbi, paleogén nevű időszakának második kora, amely a paleocént követte és az oligocént előzte meg. Az eocén kor neve a görög ἠώς (éósz) („hajnal”) és καινός (kainosz) (új) nevekből származik, de a latinos eos-caenos átírás a kiejtését torzította: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal. Az eocén kor folyamán jelent meg az első maihoz hasonló emlős fauna. A kort a („Nagy Törés”) néven ismert kihalási esemény zárta le, amelyet egyes elméletek meteorbecsapódással magyaráznak Szibériában vagy a Chesapeake-öbölben. A korszak elejét és végét jelző (stratum) jól azonosíthatóak, bár kormeghatározásukban van némi bizonytalanság. Néhány eocén kori emlősállat: Leptictidium, Propalaeotherium, Ambulocetus, Godinotia, Apidium, Gastornis, Formicium, Uintatherium, Brontotheriidae. Az éghajlat sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint ma. Ebből a korból Grönlandon, Alaszkában is megtalálták szubtrópusi, sőt trópusi fák, növények fosszíliáit. Olyan állatok éltek még a sarkköri vidékeken is, mint a teknős, aligátor, főemlősök, tapír, de még víziló és orrszarvúszerű emlősök is. A trópusi esőerdők észak felé Észak-Amerikáig és Európáig húzódtak. Pálmafélék nőttek Alaszkában és Észak-Európában is a korai eocén ideje alatt. Európában egészen a mai Dél-Skandináviáig terjedt a pálmahatár, Közép-Európa területét pedig trópusi esőerdők borították. (hu)
|
