| dbo:abstract
|
- A hosszú távú emlékezeti rendszernek azt a részét, amely azért a képességünkért felelős, hogy új ismereteket vagyunk képesek elsajátítani, és azokat összefüggésbe tudjuk hozni önmagunkkal és környezetünkkel, epizodikus emlékezetnek nevezzük. Az epizodikus emlékezet rendszerének feltárása Endel Tulving nevéhez fűződik. Az ő meghatározása szerint: „Az epizodikus emlékezet olyan rendszer, amely az időileg szerveződő események vagy epizódok feldolgozását és tárolását végzi, téri-idői asszociációkat képezve ezek részei között.” (Tulving 1983, pp. 21.) Az epizodikus, illetve a szemantikus emlékezet a deklaratív emlékezet két alrendszere, amelyek az általuk tárolt információ alapján különböztethetőek meg egymástól. Az epizodikus emlékezet információi személyes események, míg a szemantikus emlékezeté általános tények. Tulving et al. a deklaratív emlékezet két alrendszerének kapcsolatát kezdetben „beágyazódási hipotézis”-ként ismertette, majd az ún. SPI modellé alakította elméletét. Az SPI modell folyamatspecifikus. Az epizodikus és a szemantikus rendszer kapcsolatát szeriális (S) kódolás, párhuzamos (P) tárolás és független, independens (I) visszakeresés jellemzi. Ennek alapján az információ kódolása az epizodikus rendszerben főleg a szemantikus rendszertől függ, míg az információ szemantikus rendszerbe történő bejutása az epizodikus rendszer nélkül is működhet. A tárolt információ visszakeresése során a két rendszer alapvető működése független egymástól: a visszakeresés támaszkodhat a két rendszer egyikére vagy mindkettőre. Az SPI modell: Az epizodikus emlékezet:
* Szoros interakcióban áll más agyi és viselkedéses rendszerekkel (nyelv, érzelmek, hangulatok).
* Múltbeli eseményekre való visszaemlékezés.
* Az emlékezet egyedi formája, amely az előhívás alatt a múltra irányul („mentális időutazás”).
* Az információ kódolása az epizodikus emlékezetben csak a szemantikus emlékezeten keresztül lehetséges.
* Az epizodikus emlékezet később jelent meg az ember fejlődésében.
* Az epizodikus emlékezet sebezhetőbb, az agy sérüléseire érzékenyebb, valamint a kor előrehaladtával romlik.
* Erősen hívóinger-érzékeny. Az epizodikus és a szemantikus rendszernek számos közös tulajdonsága van, átfedés van köztük:
* Mindkettő átfogó, komplex, strukturált és korlátlan mennyiségű információt fenntarthat.
* Egyaránt tárolhatnak különböző szenzoros modalitásokból, valamint belsőleg generált forrásokból származó információt.
* Mindkettő esetében gyakran egy esemény egyszeri megtapasztalása is elegendő a feldolgozáshoz.
* A tárolt információ mindkettő esetében reprezentációs.
* A tárolt információ mindkettő esetében propozicionális, szimbolikusan kifejezhető.
* Az információnak mindkettő esetében van igazságértéke, ellentétben a tanult viselkedés számos más formájával.
* Az információ rugalmasan, több útvonalon keresztül is elérhető mindkét rendszerben.
* Az információ feldolgozása mindkettő esetében érzékeny a kontextusra. (hu)
- A hosszú távú emlékezeti rendszernek azt a részét, amely azért a képességünkért felelős, hogy új ismereteket vagyunk képesek elsajátítani, és azokat összefüggésbe tudjuk hozni önmagunkkal és környezetünkkel, epizodikus emlékezetnek nevezzük. Az epizodikus emlékezet rendszerének feltárása Endel Tulving nevéhez fűződik. Az ő meghatározása szerint: „Az epizodikus emlékezet olyan rendszer, amely az időileg szerveződő események vagy epizódok feldolgozását és tárolását végzi, téri-idői asszociációkat képezve ezek részei között.” (Tulving 1983, pp. 21.) Az epizodikus, illetve a szemantikus emlékezet a deklaratív emlékezet két alrendszere, amelyek az általuk tárolt információ alapján különböztethetőek meg egymástól. Az epizodikus emlékezet információi személyes események, míg a szemantikus emlékezeté általános tények. Tulving et al. a deklaratív emlékezet két alrendszerének kapcsolatát kezdetben „beágyazódási hipotézis”-ként ismertette, majd az ún. SPI modellé alakította elméletét. Az SPI modell folyamatspecifikus. Az epizodikus és a szemantikus rendszer kapcsolatát szeriális (S) kódolás, párhuzamos (P) tárolás és független, independens (I) visszakeresés jellemzi. Ennek alapján az információ kódolása az epizodikus rendszerben főleg a szemantikus rendszertől függ, míg az információ szemantikus rendszerbe történő bejutása az epizodikus rendszer nélkül is működhet. A tárolt információ visszakeresése során a két rendszer alapvető működése független egymástól: a visszakeresés támaszkodhat a két rendszer egyikére vagy mindkettőre. Az SPI modell: Az epizodikus emlékezet:
* Szoros interakcióban áll más agyi és viselkedéses rendszerekkel (nyelv, érzelmek, hangulatok).
* Múltbeli eseményekre való visszaemlékezés.
* Az emlékezet egyedi formája, amely az előhívás alatt a múltra irányul („mentális időutazás”).
* Az információ kódolása az epizodikus emlékezetben csak a szemantikus emlékezeten keresztül lehetséges.
* Az epizodikus emlékezet később jelent meg az ember fejlődésében.
* Az epizodikus emlékezet sebezhetőbb, az agy sérüléseire érzékenyebb, valamint a kor előrehaladtával romlik.
* Erősen hívóinger-érzékeny. Az epizodikus és a szemantikus rendszernek számos közös tulajdonsága van, átfedés van köztük:
* Mindkettő átfogó, komplex, strukturált és korlátlan mennyiségű információt fenntarthat.
* Egyaránt tárolhatnak különböző szenzoros modalitásokból, valamint belsőleg generált forrásokból származó információt.
* Mindkettő esetében gyakran egy esemény egyszeri megtapasztalása is elegendő a feldolgozáshoz.
* A tárolt információ mindkettő esetében reprezentációs.
* A tárolt információ mindkettő esetében propozicionális, szimbolikusan kifejezhető.
* Az információnak mindkettő esetében van igazságértéke, ellentétben a tanult viselkedés számos más formájával.
* Az információ rugalmasan, több útvonalon keresztül is elérhető mindkét rendszerben.
* Az információ feldolgozása mindkettő esetében érzékeny a kontextusra. (hu)
|
