| dbo:abstract
|
- Erdély története a honfoglalástól a mohácsi vészig szervesen összefonódott egész Magyarország korabeli történelmével. A magyar honfoglalással Erdély, ahová elsőként érkezett a magyarság zöme, a nagyfejedelemség szerves részévé vált, a honfoglaló magyar nemzetségek egy része itt, főleg a Szamos völgyében telepedett meg. A gyulák bizonyos önállósodási törekvéseit, ami bizánci külpolitikai orientációjukban is megjelent, Géza fejedelem dinasztikus házasságával, majd Szent István határozott országegyesítő lépéseivel semlegesítették az Árpádok. A korabeli viszonyokhoz képest is ritkán lakott, nagyrészt sűrű erdőkkel borított Erdély stratégiai szerepe a magyar állam számára a keleti támadások, a népvándorlás utolsó hullámai elleni védekezés volt. A magyar királyok az országrész védelme és gazdasági kiaknázása érdekében jelentős telepítéseket hajtottak végre, székelyeket, szászokat, majd románokat telepítettek be. A tatárjárás talán Erdélyben okozta a legsúlyosabb pusztításokat Magyarországon. A helyreállítás jelentős társadalmi változásokkal, újabb betelepítésekkel járt. A központi királyi hatalom és a helyi nagybirtokos arisztokrácia küzdelme itt is, mint szerte Magyarországon, váltakozó sikerrel járt. Az erdélyi vajdákat a király, a helyi önállósulás megakadályozása érdekében, általában külső magyarországi nagyurak közül nevezte ki, és gyakran váltogatta őket. A 14. század, az Anjou királyok kora Erdélyben is belső társadalmi nyugalmat és gazdasági fellendülést hozott. Kialakult és megerősödött a három erdélyi „nemzet”, a magyar nemesség, a szász polgárság és a székelység politikai közössége. Ez a nemzetfogalom alapvetően különbözött a maitól, etnikai és nyelvi jelentősége csekély volt, és a különböző nemzetiségű, de nagyrészt magyar jobbágyok pedig teljesen kimaradtak belőle. A jelentős számú románság vezetői a magyar nemességbe, a közrendűek a jobbágyságba olvadtak be. A 15–16. században Erdélyben is kiéleződtek a társadalmi ellentétek, egész Európához hasonlóan parasztfelkelésekre is sor került. Egyre terjeszkedett a kor nagyhatalma, az oszmán birodalom is Magyarország felé. A török veszéllyel szemben Erdély nagy szülöttje, Hunyadi János sokáig sikerrel védte egész Magyarországot. (hu)
- Erdély története a honfoglalástól a mohácsi vészig szervesen összefonódott egész Magyarország korabeli történelmével. A magyar honfoglalással Erdély, ahová elsőként érkezett a magyarság zöme, a nagyfejedelemség szerves részévé vált, a honfoglaló magyar nemzetségek egy része itt, főleg a Szamos völgyében telepedett meg. A gyulák bizonyos önállósodási törekvéseit, ami bizánci külpolitikai orientációjukban is megjelent, Géza fejedelem dinasztikus házasságával, majd Szent István határozott országegyesítő lépéseivel semlegesítették az Árpádok. A korabeli viszonyokhoz képest is ritkán lakott, nagyrészt sűrű erdőkkel borított Erdély stratégiai szerepe a magyar állam számára a keleti támadások, a népvándorlás utolsó hullámai elleni védekezés volt. A magyar királyok az országrész védelme és gazdasági kiaknázása érdekében jelentős telepítéseket hajtottak végre, székelyeket, szászokat, majd románokat telepítettek be. A tatárjárás talán Erdélyben okozta a legsúlyosabb pusztításokat Magyarországon. A helyreállítás jelentős társadalmi változásokkal, újabb betelepítésekkel járt. A központi királyi hatalom és a helyi nagybirtokos arisztokrácia küzdelme itt is, mint szerte Magyarországon, váltakozó sikerrel járt. Az erdélyi vajdákat a király, a helyi önállósulás megakadályozása érdekében, általában külső magyarországi nagyurak közül nevezte ki, és gyakran váltogatta őket. A 14. század, az Anjou királyok kora Erdélyben is belső társadalmi nyugalmat és gazdasági fellendülést hozott. Kialakult és megerősödött a három erdélyi „nemzet”, a magyar nemesség, a szász polgárság és a székelység politikai közössége. Ez a nemzetfogalom alapvetően különbözött a maitól, etnikai és nyelvi jelentősége csekély volt, és a különböző nemzetiségű, de nagyrészt magyar jobbágyok pedig teljesen kimaradtak belőle. A jelentős számú románság vezetői a magyar nemességbe, a közrendűek a jobbágyságba olvadtak be. A 15–16. században Erdélyben is kiéleződtek a társadalmi ellentétek, egész Európához hasonlóan parasztfelkelésekre is sor került. Egyre terjeszkedett a kor nagyhatalma, az oszmán birodalom is Magyarország felé. A török veszéllyel szemben Erdély nagy szülöttje, Hunyadi János sokáig sikerrel védte egész Magyarországot. (hu)
|
