| dbo:abstract
|
- Az agglutinálĂł nyelvekben Ă©s egyes flektálĂł nyelvekben az eset (latinul casus) a nĂ©vszĂł (fĹ‘nĂ©v, mellĂ©knĂ©v, nĂ©vmás, számnĂ©v) Ă©s egyes nyelvekben a nĂ©velĹ‘ azon grammatikai kategĂłriája, amely a mondattani funkciĂł kifejezĂ©sĂ©nek az egyik alaktani mĂłdszere. A szĂł esetek szerinti alakváltozását nĂ©vszĂłragozásnak, idegen szĂłval deklináciĂłnak nevezik. Nyelvek között nagy kĂĽlönbsĂ©gek lehetnek az esetek szempontjábĂłl. ElĹ‘szöris olyanokra oszlanak, amelyekben vannak esetek, Ă©s amelyekben nincsenek. Továbbá azok, amelyek rendelkeznek ezzel a kategĂłriával, az esetek száma tekintetĂ©ben kĂĽlönböznek. TermĂ©szetĂĽknĂ©l fogva nincsenek esetek az izolálĂł nyelvekben, mint amilyen a kĂnai, amelyekben a szĂłnak egyetlen alakja van, mondattani funkciĂłjátĂłl fĂĽggetlenĂĽl, de olyan nyelvek is vannak, amelyekben voltak esetek a fejlĹ‘dĂ©sĂĽk bizonyos szakaszában, de már nincsenek. A törtĂ©neti-összehasonlĂtĂł nyelvĂ©szet mĂłdszereivel megállapĂtották, hogy volt valamikor egy indoeurĂłpai alapnyelv, amely flektálĂł volt, Ă©s nyolc esettel rendelkezett: nominativus (alanyeset), vocativus (megszĂłlĂtĂł eset), accusativus (tárgyeset), genitivus (birtokos eset), dativus (rĂ©szes eset), ablativus (határozĂłi eset), locativus Ă©s instrumentalis (eszközhatározĂłi eset). Ezek száma kĂĽlönbözĹ‘ mĂ©rtĂ©kben csökkent a rĂ©gi indoeurĂłpai nyelvekkĂ©, majd ezekbĹ‘l a maiakkĂ© valĂł fejlĹ‘dĂ©s során, az esetek szinkretizmusának nevezett jelensĂ©g rĂ©vĂ©n. PĂ©ldául a latin nyelvben az ablativus, a locativus Ă©s az instrumentalis egybeolvadt az ablativus nĂ©ven megmaradottban. Ezzel szemben egyes mai szláv nyelvek grammatikái, mint amilyenek a közĂ©p-dĂ©lszláv diarendszerhez tartozĂłkĂ©i, hĂ©t esetet tartanak számon, melyek sorábĂłl az ablativus hiányzik. A latin nyelv leszármazottai közĂĽl hagyományos grammatikái szerint a román nyelvben öt eset van, a francia nyelv egyik rĂ©gi idĹ‘szakában kettĹ‘ volt, Ă©s mára csupán a szemĂ©lyes nĂ©vmásban maradtak meg ezek nyomai, amint a többi nyugati Ăşjlatin nyelvben is. Az angol nyelvben is csak nyomai vannak meg az eseteknek a szemĂ©lyes nĂ©vmásban Ă©s egyes fĹ‘nevekben. MinĂ©l inkább csökkent az indoeurĂłpai nyelvekben az esetek szerepe, annál inkább nĹ‘tt a szĂłrend Ă©s az elöljárĂłszĂłk szerepe a mondattani funkciĂłk kifejezĂ©sĂ©ben. Az agglutinálĂł nyelvek is kĂĽlönböznek egymástĂłl az esetek számának a tekintetĂ©ben. PĂ©ldául a török nyelv grammatikái hatot vesznek számba, a finn nyelvĂ©i 15-öt vagy 16-ot, a magyar nyelvĂ©i pedig 18-at vagy 19-et. Egyes nyelvĂ©szek Ăşgy tekintik, hogy az „eset” terminus használata csak akkor megalapozott, ha a mondattani funkciĂłt a szĂł jellegzetes alakja fejezi ki, melyet rendszerint jellegzetes rag ad neki. Ez a helyzet pĂ©ldául a magyar nyelvben, melyben 18 esetet saját rag fejez ki, beleĂ©rtve az alanyeset nulla ragját. A vitatott 19-ik (birtokos) esetnek egy másikkal (a rĂ©szes esettel) közös ragja van. MĂ©gis, azon nyelvek grammatikáiban, amelyekben csak egyes mondattani funkciĂłkat fejez ki rag, esetalakoknak nevezik azokat is, amelyek több funkciĂłt fejeznek ki ugyanazzal a raggal, belleĂ©rve a nulla ragot is. Ez a helyzet pĂ©ldául a román nyelv grammatikáiban, amelyben az öt esetbĹ‘l csak hármat kĂĽlönböztet meg szĂłalak, ami nem is vonatkozik minden szĂłra. EzĂ©rt van szĂł olykor e nyelv grammatikáiban alany-tárgyesetrĹ‘l, birtokos-rĂ©szes esetrĹ‘l Ă©s megszĂłlĂtĂł esetrĹ‘l. Ăšgy tekintik, hogy a mondattani funkciĂł kĂĽlönbözteti meg azokat az eseteket, amelyeket nem kĂĽlönböztet meg szĂłalak. Ugyancsak a mondattani funkciĂł alapján találhatĂł meg az „eset” terminus angol hagyományos grammatikákban. (hu)
- Az agglutinálĂł nyelvekben Ă©s egyes flektálĂł nyelvekben az eset (latinul casus) a nĂ©vszĂł (fĹ‘nĂ©v, mellĂ©knĂ©v, nĂ©vmás, számnĂ©v) Ă©s egyes nyelvekben a nĂ©velĹ‘ azon grammatikai kategĂłriája, amely a mondattani funkciĂł kifejezĂ©sĂ©nek az egyik alaktani mĂłdszere. A szĂł esetek szerinti alakváltozását nĂ©vszĂłragozásnak, idegen szĂłval deklináciĂłnak nevezik. Nyelvek között nagy kĂĽlönbsĂ©gek lehetnek az esetek szempontjábĂłl. ElĹ‘szöris olyanokra oszlanak, amelyekben vannak esetek, Ă©s amelyekben nincsenek. Továbbá azok, amelyek rendelkeznek ezzel a kategĂłriával, az esetek száma tekintetĂ©ben kĂĽlönböznek. TermĂ©szetĂĽknĂ©l fogva nincsenek esetek az izolálĂł nyelvekben, mint amilyen a kĂnai, amelyekben a szĂłnak egyetlen alakja van, mondattani funkciĂłjátĂłl fĂĽggetlenĂĽl, de olyan nyelvek is vannak, amelyekben voltak esetek a fejlĹ‘dĂ©sĂĽk bizonyos szakaszában, de már nincsenek. A törtĂ©neti-összehasonlĂtĂł nyelvĂ©szet mĂłdszereivel megállapĂtották, hogy volt valamikor egy indoeurĂłpai alapnyelv, amely flektálĂł volt, Ă©s nyolc esettel rendelkezett: nominativus (alanyeset), vocativus (megszĂłlĂtĂł eset), accusativus (tárgyeset), genitivus (birtokos eset), dativus (rĂ©szes eset), ablativus (határozĂłi eset), locativus Ă©s instrumentalis (eszközhatározĂłi eset). Ezek száma kĂĽlönbözĹ‘ mĂ©rtĂ©kben csökkent a rĂ©gi indoeurĂłpai nyelvekkĂ©, majd ezekbĹ‘l a maiakkĂ© valĂł fejlĹ‘dĂ©s során, az esetek szinkretizmusának nevezett jelensĂ©g rĂ©vĂ©n. PĂ©ldául a latin nyelvben az ablativus, a locativus Ă©s az instrumentalis egybeolvadt az ablativus nĂ©ven megmaradottban. Ezzel szemben egyes mai szláv nyelvek grammatikái, mint amilyenek a közĂ©p-dĂ©lszláv diarendszerhez tartozĂłkĂ©i, hĂ©t esetet tartanak számon, melyek sorábĂłl az ablativus hiányzik. A latin nyelv leszármazottai közĂĽl hagyományos grammatikái szerint a román nyelvben öt eset van, a francia nyelv egyik rĂ©gi idĹ‘szakában kettĹ‘ volt, Ă©s mára csupán a szemĂ©lyes nĂ©vmásban maradtak meg ezek nyomai, amint a többi nyugati Ăşjlatin nyelvben is. Az angol nyelvben is csak nyomai vannak meg az eseteknek a szemĂ©lyes nĂ©vmásban Ă©s egyes fĹ‘nevekben. MinĂ©l inkább csökkent az indoeurĂłpai nyelvekben az esetek szerepe, annál inkább nĹ‘tt a szĂłrend Ă©s az elöljárĂłszĂłk szerepe a mondattani funkciĂłk kifejezĂ©sĂ©ben. Az agglutinálĂł nyelvek is kĂĽlönböznek egymástĂłl az esetek számának a tekintetĂ©ben. PĂ©ldául a török nyelv grammatikái hatot vesznek számba, a finn nyelvĂ©i 15-öt vagy 16-ot, a magyar nyelvĂ©i pedig 18-at vagy 19-et. Egyes nyelvĂ©szek Ăşgy tekintik, hogy az „eset” terminus használata csak akkor megalapozott, ha a mondattani funkciĂłt a szĂł jellegzetes alakja fejezi ki, melyet rendszerint jellegzetes rag ad neki. Ez a helyzet pĂ©ldául a magyar nyelvben, melyben 18 esetet saját rag fejez ki, beleĂ©rtve az alanyeset nulla ragját. A vitatott 19-ik (birtokos) esetnek egy másikkal (a rĂ©szes esettel) közös ragja van. MĂ©gis, azon nyelvek grammatikáiban, amelyekben csak egyes mondattani funkciĂłkat fejez ki rag, esetalakoknak nevezik azokat is, amelyek több funkciĂłt fejeznek ki ugyanazzal a raggal, belleĂ©rve a nulla ragot is. Ez a helyzet pĂ©ldául a román nyelv grammatikáiban, amelyben az öt esetbĹ‘l csak hármat kĂĽlönböztet meg szĂłalak, ami nem is vonatkozik minden szĂłra. EzĂ©rt van szĂł olykor e nyelv grammatikáiban alany-tárgyesetrĹ‘l, birtokos-rĂ©szes esetrĹ‘l Ă©s megszĂłlĂtĂł esetrĹ‘l. Ăšgy tekintik, hogy a mondattani funkciĂł kĂĽlönbözteti meg azokat az eseteket, amelyeket nem kĂĽlönböztet meg szĂłalak. Ugyancsak a mondattani funkciĂł alapján találhatĂł meg az „eset” terminus angol hagyományos grammatikákban. (hu)
|
