| dbo:abstract
|
- Az esküvő az a jogi aktus, amely házasság a jogérvényességéhez szükséges. Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő házasulók az anyakönyvvezető vagy egyházuk képviselője előtt és két tanú együttes jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Jelenleg ma Magyarországon a polgári házasságkötést ismerik el joghatályosan; számos országban az egyházi esküvő egymagában is érvényes.[forrás?] A keresztény kultúrkörben az egyházi házasságkötés a tridenti zsinat után vált kötelezővé. A polgári házasságkötés a francia felvilágosodás után terjedt el, először az európai országokban. Magyarországon hosszabb időszak alatt az 1870-es évektől kezdődő társadalmi viták és a római katolikus egyház akadályozása miatt csak a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk tette kötelezővé a polgári házasságkötést, amely 1895. október 1-jén lépett hatályba az öt egyházpolitikai törvénnyel együtt. A kánonjognak az az elve, hogy a házasságot a házasulók akarat megegyezése létesíti, áthatja ugyan a modern állami házasságjogokat is, de a házasság létrejöveteléhez még az is szükséges, hogy az akarati kijelentés bizonyos megszabott alakiságok között a házasság megkötésére jogosított előtt történjék. Ez a közeg lehet állami (anyakönyvvezető), de az állam ilyen jogosított közegnek elismerheti az egyházak lelkészét is. Előbbi esetet nevezzük polgári házasságnak. Az említett alakiságok megkövetelésében kivételesen nagyon enyhe felfogást is találunk. Így az Amerikai Egyesült Államok és részben Skócia joga szerint az úgynevezett common law marriage-nél jóformán azt lehet mondani, hogy pusztán a felek megegyezése létesíti a házasságot. A katolikus egyházban is lassan utat tör az a felfogás, hogy a házasság létrejöttében a lelkésznek a házasságkötésben való részvétele szükséges. Az e felfogásnak megfelelő tridenti forma nem vált mindenütt kötelezővé. (hu)
- Az esküvő az a jogi aktus, amely házasság a jogérvényességéhez szükséges. Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlévő házasulók az anyakönyvvezető vagy egyházuk képviselője előtt és két tanú együttes jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Jelenleg ma Magyarországon a polgári házasságkötést ismerik el joghatályosan; számos országban az egyházi esküvő egymagában is érvényes.[forrás?] A keresztény kultúrkörben az egyházi házasságkötés a tridenti zsinat után vált kötelezővé. A polgári házasságkötés a francia felvilágosodás után terjedt el, először az európai országokban. Magyarországon hosszabb időszak alatt az 1870-es évektől kezdődő társadalmi viták és a római katolikus egyház akadályozása miatt csak a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk tette kötelezővé a polgári házasságkötést, amely 1895. október 1-jén lépett hatályba az öt egyházpolitikai törvénnyel együtt. A kánonjognak az az elve, hogy a házasságot a házasulók akarat megegyezése létesíti, áthatja ugyan a modern állami házasságjogokat is, de a házasság létrejöveteléhez még az is szükséges, hogy az akarati kijelentés bizonyos megszabott alakiságok között a házasság megkötésére jogosított előtt történjék. Ez a közeg lehet állami (anyakönyvvezető), de az állam ilyen jogosított közegnek elismerheti az egyházak lelkészét is. Előbbi esetet nevezzük polgári házasságnak. Az említett alakiságok megkövetelésében kivételesen nagyon enyhe felfogást is találunk. Így az Amerikai Egyesült Államok és részben Skócia joga szerint az úgynevezett common law marriage-nél jóformán azt lehet mondani, hogy pusztán a felek megegyezése létesíti a házasságot. A katolikus egyházban is lassan utat tör az a felfogás, hogy a házasság létrejöttében a lelkésznek a házasságkötésben való részvétele szükséges. Az e felfogásnak megfelelő tridenti forma nem vált mindenütt kötelezővé. (hu)
|
