| dbo:abstract
|
- Eszmei község vagy uradalmi község olyan község volt a 19. század közepe és a 20. század közepe között Magyarországon, amelynek nem, vagy csak nagyon csekély számban volt független egzisztenciával rendelkező, a lakóhelyéről el nem mozdítható lakossága, és ennek következtében községi szervezete nem volt a törvényekkel összhangban megalakítható és működtethető. Eszmei község úgy jött létre, hogy egyetlen, esetleg néhány birtokos földjeit magába foglaló területet alakítottak községgé. Ennek folytán az ilyen községek határa gyakran kusza volt, területük akár több különálló darabból is állhatott. A népesség teljesen vagy legalábbis túlnyomó részben bérlőkből, cselédekből és uradalmi alkalmazottakból állt, akik a megélhetésük miatt függő helyzetben voltak a földbirtokostól. Ennek következtében a község szerveit (képviselő-testület, ), a helyhatóság jogait a földbirtokos kisajátíthatta és saját érdekében működtethette. Ez elsősorban a községi pótadó megállapításakor és a községi bevételek felhasználásakor vált fontossá, de nem volt ritka a községi tisztviselők büntetőhatalmának a földesúr érdekei szerinti alkalmazása sem. Végeredményben az uradalom és a község szervezete és tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott és egyként a földbirtokos kizárólagos érdekét szolgálta. Az eszmei községek túlnyomó része mezőgazdasági vidékeken, nagybirtokokhoz kapcsolódva működött, előfordult azonban kivételesen valamely ipari telephez kapcsolódva is, főleg bányászathoz kötődően. Ilyen ipari jellegű eszmei község volt például 1902-es megalakulásakor Tatabánya. Az eszmei községek létezése ellentétes volt a községekről szóló törvénynek mind a betűjével, mind a szellemével, de mivel komoly magánérdekek fűződtek létükhöz, és mivel az érintett nagybirtokosok komoly befolyással voltak az érintett vármegye közigazgatására, ezért a hatóságok sok évtizeden át szemet hunytak soknak a létezése fölött. Emiatt a hivatalos közigazgatás nem vett tudomást az eszmei községek létezéséről, megismerésük és leírásuk a 20. század első felének szociológiai és kutatásainak köszönhető. (hu)
- Eszmei község vagy uradalmi község olyan község volt a 19. század közepe és a 20. század közepe között Magyarországon, amelynek nem, vagy csak nagyon csekély számban volt független egzisztenciával rendelkező, a lakóhelyéről el nem mozdítható lakossága, és ennek következtében községi szervezete nem volt a törvényekkel összhangban megalakítható és működtethető. Eszmei község úgy jött létre, hogy egyetlen, esetleg néhány birtokos földjeit magába foglaló területet alakítottak községgé. Ennek folytán az ilyen községek határa gyakran kusza volt, területük akár több különálló darabból is állhatott. A népesség teljesen vagy legalábbis túlnyomó részben bérlőkből, cselédekből és uradalmi alkalmazottakból állt, akik a megélhetésük miatt függő helyzetben voltak a földbirtokostól. Ennek következtében a község szerveit (képviselő-testület, ), a helyhatóság jogait a földbirtokos kisajátíthatta és saját érdekében működtethette. Ez elsősorban a községi pótadó megállapításakor és a községi bevételek felhasználásakor vált fontossá, de nem volt ritka a községi tisztviselők büntetőhatalmának a földesúr érdekei szerinti alkalmazása sem. Végeredményben az uradalom és a község szervezete és tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott és egyként a földbirtokos kizárólagos érdekét szolgálta. Az eszmei községek túlnyomó része mezőgazdasági vidékeken, nagybirtokokhoz kapcsolódva működött, előfordult azonban kivételesen valamely ipari telephez kapcsolódva is, főleg bányászathoz kötődően. Ilyen ipari jellegű eszmei község volt például 1902-es megalakulásakor Tatabánya. Az eszmei községek létezése ellentétes volt a községekről szóló törvénynek mind a betűjével, mind a szellemével, de mivel komoly magánérdekek fűződtek létükhöz, és mivel az érintett nagybirtokosok komoly befolyással voltak az érintett vármegye közigazgatására, ezért a hatóságok sok évtizeden át szemet hunytak soknak a létezése fölött. Emiatt a hivatalos közigazgatás nem vett tudomást az eszmei községek létezéséről, megismerésük és leírásuk a 20. század első felének szociológiai és kutatásainak köszönhető. (hu)
|
