| dbo:abstract
|
- Az evangélium görög eredetű szó (ευαγγέλιον, euangelion), jelentése jó hír, örömhír, amellyel általában az Újszövetség első négy könyvét jelölik (illetve az úgynevezett ). Ezen könyvek szerzőit nevezzük evangélistáknak. Az evangéliumok Jézus tanítását és beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre feszítését és feltámadását írják le. A négy kánoni evangéliumot (Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát) valószínűleg 65 és 100 között írták. Úgy tűnik, hogy eredetileg nem volt címük és így idézték őket a második század első felében (100–150); a ma ismert elnevezésük először a 180. év körül jelent meg. A négy szerző közül Máté eredetileg vámszedő volt, majd Jézus tanítványa, és apostol lett. Márk fiatalon Péter apostol kísérője és tolmácsa lett. Lukács, aki orvos volt, később Pál apostol kísérőjévé szegődött a Földközi tenger környékén végzett missziós utakon. János halász volt, majd Mátéhoz hasonlóan Jézus tanítványa, és apostol lett, nyilvános működésének, kereszthalálának és feltámadásának is tanúja volt. Alig maradtak fenn megbízható adatok a keresztény biblikus irodalom történetének legkorábbi szakaszáról, hiszen a IV. századi Caesareai Eusebius keresztény történetíró és a Római Birodalomhoz tartozó caesareai Maritima püspöke igyekezett először rendszerezni az előzményeket. A hiteles és apokrif iratok elkülönítése körül már a II. századtól viták folytak a keresztény közösségeken belül. A Jézusról és tanítványairól szóló legendákat először élőszóban terjesztették a „küldöttek” (vagyis apostolok), s mielőtt írásos rögzítésükre került volna sor – de még azután is –, más-más közösségekben különféle verziók és értelmezések gyökereztek meg. Az első írott kánoni evangélium valószínűleg Márk evangéliuma (kb. 65–70), amelyet Máté és Lukács feltehetően forrásként használt. Ezen kívül valószínűsíthető az is, hogy Máténak és Lukácsnak volt még egy közös forrása, a feltételezett Q dokumentum. Az első három evangéliumot szinoptikus evangéliumoknak nevezik, mert számos vonatkozásban nagyon hasonlítanak egymáshoz. A negyedik evangélium, János evangéliuma, több szempontból eltérő képet mutat Jézusról és szolgálatáról. A kutatók úgy tartják, hogy az evangéliumok eredeti nyelve – az Újszövetség többi könyvéhez hasonlóan – a koiné görög volt. A szinoptikus evangéliumok sok népszerű történetet, parabolát és beszédet tartalmaznak, például Jézus születését Bethlehemben, a hegyi beszédet, az utolsó vacsorát és a . János viszont teológiai szempontból írja le Jézust mint az örökkévaló Igét, az emberiség egyedüli Megváltóját. Mind a négy evangélium leírja Jézus fiúi mivoltát, csodatevő erejét, keresztre feszítését és feltámadását. Hagyományos módon a keresztény istentiszteletek részeként részleteket olvasnak fel az evangéliumokból. Általánosabb értelemben az evangélium a korai keresztény irodalom egyik műfaja. A nem kanonizált evangéliumok a korai keresztény korban terjedtek el. Ezek közül néhány, például , nem rendelkezik az evangéliumokra jellemző elbeszélő kerettel. A nem kánoni evangéliumok később keletkeztek, mint a kánoniak, de Tamás esetében a kutatók véleménye megoszlik a pontos dátumot illetően. (hu)
- Az evangélium görög eredetű szó (ευαγγέλιον, euangelion), jelentése jó hír, örömhír, amellyel általában az Újszövetség első négy könyvét jelölik (illetve az úgynevezett ). Ezen könyvek szerzőit nevezzük evangélistáknak. Az evangéliumok Jézus tanítását és beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre feszítését és feltámadását írják le. A négy kánoni evangéliumot (Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát) valószínűleg 65 és 100 között írták. Úgy tűnik, hogy eredetileg nem volt címük és így idézték őket a második század első felében (100–150); a ma ismert elnevezésük először a 180. év körül jelent meg. A négy szerző közül Máté eredetileg vámszedő volt, majd Jézus tanítványa, és apostol lett. Márk fiatalon Péter apostol kísérője és tolmácsa lett. Lukács, aki orvos volt, később Pál apostol kísérőjévé szegődött a Földközi tenger környékén végzett missziós utakon. János halász volt, majd Mátéhoz hasonlóan Jézus tanítványa, és apostol lett, nyilvános működésének, kereszthalálának és feltámadásának is tanúja volt. Alig maradtak fenn megbízható adatok a keresztény biblikus irodalom történetének legkorábbi szakaszáról, hiszen a IV. századi Caesareai Eusebius keresztény történetíró és a Római Birodalomhoz tartozó caesareai Maritima püspöke igyekezett először rendszerezni az előzményeket. A hiteles és apokrif iratok elkülönítése körül már a II. századtól viták folytak a keresztény közösségeken belül. A Jézusról és tanítványairól szóló legendákat először élőszóban terjesztették a „küldöttek” (vagyis apostolok), s mielőtt írásos rögzítésükre került volna sor – de még azután is –, más-más közösségekben különféle verziók és értelmezések gyökereztek meg. Az első írott kánoni evangélium valószínűleg Márk evangéliuma (kb. 65–70), amelyet Máté és Lukács feltehetően forrásként használt. Ezen kívül valószínűsíthető az is, hogy Máténak és Lukácsnak volt még egy közös forrása, a feltételezett Q dokumentum. Az első három evangéliumot szinoptikus evangéliumoknak nevezik, mert számos vonatkozásban nagyon hasonlítanak egymáshoz. A negyedik evangélium, János evangéliuma, több szempontból eltérő képet mutat Jézusról és szolgálatáról. A kutatók úgy tartják, hogy az evangéliumok eredeti nyelve – az Újszövetség többi könyvéhez hasonlóan – a koiné görög volt. A szinoptikus evangéliumok sok népszerű történetet, parabolát és beszédet tartalmaznak, például Jézus születését Bethlehemben, a hegyi beszédet, az utolsó vacsorát és a . János viszont teológiai szempontból írja le Jézust mint az örökkévaló Igét, az emberiség egyedüli Megváltóját. Mind a négy evangélium leírja Jézus fiúi mivoltát, csodatevő erejét, keresztre feszítését és feltámadását. Hagyományos módon a keresztény istentiszteletek részeként részleteket olvasnak fel az evangéliumokból. Általánosabb értelemben az evangélium a korai keresztény irodalom egyik műfaja. A nem kanonizált evangéliumok a korai keresztény korban terjedtek el. Ezek közül néhány, például , nem rendelkezik az evangéliumokra jellemző elbeszélő kerettel. A nem kánoni evangéliumok később keletkeztek, mint a kánoniak, de Tamás esetében a kutatók véleménye megoszlik a pontos dátumot illetően. (hu)
|
