| dbo:abstract
|
- A Faravahar (perzsa: فروهر), más néven Farr-e Kijani (فر کیانی), az egyik legismertebb iráni szimbólum, amely a zoroasztrizmust, az arab invázió előtti Irán első vallását, ezen keresztül az iráni nemzettudatot jelképezi. A Faravahar az irániak egyik leginkább használt jelképe, amely nemcsak vallási szimbólumként használatos, hanem világi jelképpé is vált. Jó gondolatokat szimbolizál (پندار نیک pendár-e nik), jó szavakat (گفتار نیک goftár-e nik) és jó cselekedeteket (کردار نیک kerdár-e nik), amelyek a zoroasztrizmus alapvető elvei. Az Óperzsa Birodalomban a Faravahar szimbólumot paloták bejárata fölé vésték, egyfajta nemzeti emblémaként használták, és sok perzsa szerint ma is az ősök „eredeti szimbóluma”. Ez a szimbólum azonban nem tekinthető Ahura Mazdá isteni képének, ahogyan gyakran a népszerű irodalomban szerepel. Az ősi Iránban Hérodotosz szerint Ahura Mazdáról nem készültek képek. A fény vagy tűz jelképét használták helyette. A Faravahar azokat az ellentétes erőket mutatja, amelyek Zarathustra szerint az ember elméjében (mint az ellentétek örök küzdelme) működnek, és az emberré válás, emberré érés folyamatára törekednek, mielőtt az elme elhagyja a halandó testet, és (az életmódtól függően) egy magasabb szintű léthez közeledik. A szimbólum Assur asszír istenség ábrázolásával mutat hasonlóságot. Etimológiailag a Faravahar kifejezés egyfajta őrző szellemre utal, amely megvédi az embert az Isten felé vezető úton. (hu)
- A Faravahar (perzsa: فروهر), más néven Farr-e Kijani (فر کیانی), az egyik legismertebb iráni szimbólum, amely a zoroasztrizmust, az arab invázió előtti Irán első vallását, ezen keresztül az iráni nemzettudatot jelképezi. A Faravahar az irániak egyik leginkább használt jelképe, amely nemcsak vallási szimbólumként használatos, hanem világi jelképpé is vált. Jó gondolatokat szimbolizál (پندار نیک pendár-e nik), jó szavakat (گفتار نیک goftár-e nik) és jó cselekedeteket (کردار نیک kerdár-e nik), amelyek a zoroasztrizmus alapvető elvei. Az Óperzsa Birodalomban a Faravahar szimbólumot paloták bejárata fölé vésték, egyfajta nemzeti emblémaként használták, és sok perzsa szerint ma is az ősök „eredeti szimbóluma”. Ez a szimbólum azonban nem tekinthető Ahura Mazdá isteni képének, ahogyan gyakran a népszerű irodalomban szerepel. Az ősi Iránban Hérodotosz szerint Ahura Mazdáról nem készültek képek. A fény vagy tűz jelképét használták helyette. A Faravahar azokat az ellentétes erőket mutatja, amelyek Zarathustra szerint az ember elméjében (mint az ellentétek örök küzdelme) működnek, és az emberré válás, emberré érés folyamatára törekednek, mielőtt az elme elhagyja a halandó testet, és (az életmódtól függően) egy magasabb szintű léthez közeledik. A szimbólum Assur asszír istenség ábrázolásával mutat hasonlóságot. Etimológiailag a Faravahar kifejezés egyfajta őrző szellemre utal, amely megvédi az embert az Isten felé vezető úton. (hu)
|
