| dbo:abstract
|
- A fehérjeszintézis az a folyamat, amely során a sejtek új fehérjéket termelnek. A szintézis szabályozottsága és egyensúlya a sejtfehérjék lebomlásától vagy az export révén történő elvesztésétől függ. A fehérjeszintézis során képződnek azok az aminosavakból álló, lineáris – tehát nem elágazó – molekulák, amelyeket gyűjtőnéven fehérjéknek nevezünk. A fehérjéket felépítő aminosavakat peptidkötés rögzíti egymáshoz, amelyeket a riboszóma nevű molekula-komplex alakít ki a sejt citoplazmájában. Az aminosavakból összeálló, proteineknek nevezett makromolekulák alkotják például az izomzatunk erőt kifejtő részét, vagy a tükörtojás sütés során kifehéredő karimáját. A „fehérje” elnevezést pont az utóbbi megfigyelés alapján kapta e molekulatípus. A szervezetben lejátszódó reakciók túlnyomó többségét enzimek katalizálják (eltekintve a ribozimoktól), amelyek szintén fehérjék. A sejt DNS-állományában bázispár-kombinációk formájában tárolt információ tulajdonképpen a 20-féle aminosav valamelyikét kódolja, három bázispárból álló „szavakban” (ún. tripletekben). Egy-egy gén egy adott fehérje tervrajzát tartalmazza. A transzkripció során ez a leírás egy közti molekula (mRNS) formájában mobilizálódik, és a genomból a fehérjeszintézist végző riboszómákhoz kerül. Ezek az mRNS-t tervrajzként használva gyártják le a fehérjéket, az aminosavakat egyenként egymás mögé kapcsolva. A transzkripció helye a sejt DNS-állományához kötött: eukarióták (valódi sejtmagosok) esetén ez a sejtmag, míg prokarióták (sejtmagnélküliek) esetén a citoplazma.
* Az mRNS bázissorrendjének lefordítása a riboszómán történik.
* A sejtplazmában minden tRNS bázishármasával kapcsolódó része az antikodon.
* Az olvasás mindig a lánckezdő metionintól (AUG) kezdődik, és a stop jelig tart, amelyhez nem kapcsolódik aminosav.
* A létrejövő polipeptidlánc a Golgi-készülékben éri el végleges szerkezetét, például úgy, hogy kisebb-nagyobb szénhidrátláncok kapcsolódnak hozzá. (hu)
- A fehérjeszintézis az a folyamat, amely során a sejtek új fehérjéket termelnek. A szintézis szabályozottsága és egyensúlya a sejtfehérjék lebomlásától vagy az export révén történő elvesztésétől függ. A fehérjeszintézis során képződnek azok az aminosavakból álló, lineáris – tehát nem elágazó – molekulák, amelyeket gyűjtőnéven fehérjéknek nevezünk. A fehérjéket felépítő aminosavakat peptidkötés rögzíti egymáshoz, amelyeket a riboszóma nevű molekula-komplex alakít ki a sejt citoplazmájában. Az aminosavakból összeálló, proteineknek nevezett makromolekulák alkotják például az izomzatunk erőt kifejtő részét, vagy a tükörtojás sütés során kifehéredő karimáját. A „fehérje” elnevezést pont az utóbbi megfigyelés alapján kapta e molekulatípus. A szervezetben lejátszódó reakciók túlnyomó többségét enzimek katalizálják (eltekintve a ribozimoktól), amelyek szintén fehérjék. A sejt DNS-állományában bázispár-kombinációk formájában tárolt információ tulajdonképpen a 20-féle aminosav valamelyikét kódolja, három bázispárból álló „szavakban” (ún. tripletekben). Egy-egy gén egy adott fehérje tervrajzát tartalmazza. A transzkripció során ez a leírás egy közti molekula (mRNS) formájában mobilizálódik, és a genomból a fehérjeszintézist végző riboszómákhoz kerül. Ezek az mRNS-t tervrajzként használva gyártják le a fehérjéket, az aminosavakat egyenként egymás mögé kapcsolva. A transzkripció helye a sejt DNS-állományához kötött: eukarióták (valódi sejtmagosok) esetén ez a sejtmag, míg prokarióták (sejtmagnélküliek) esetén a citoplazma.
* Az mRNS bázissorrendjének lefordítása a riboszómán történik.
* A sejtplazmában minden tRNS bázishármasával kapcsolódó része az antikodon.
* Az olvasás mindig a lánckezdő metionintól (AUG) kezdődik, és a stop jelig tart, amelyhez nem kapcsolódik aminosav.
* A létrejövő polipeptidlánc a Golgi-készülékben éri el végleges szerkezetét, például úgy, hogy kisebb-nagyobb szénhidrátláncok kapcsolódnak hozzá. (hu)
|
