| dbo:abstract
|
- A fejfa vagy ahogy Kalotaszegen nevezik „fűtűl való fa” a sírkövekhez nagyban hasonlító protestáns sírjel. Kialakulása valószínűleg nem olyan régi mint a gombosfáké. A szakirodalom tönkös fejfának is nevezi. A fejfát gyakran együtt helyezik a sírra, ellentétben a gombosfával, ahová soha nem kerül lábfa. Elterjedése főleg a Tiszántúlra jellemző.Elsősorban a sírfelirat kerül rá, esetleg egy rozettával, vagy bekarcolt életfával fölötte.A szakirodalom gyakran egyenlőségjelet tesz a fejfa, gombosfa, kopjafa és epitáfium között.Ezért gyakran használják általában a sírfákra (néha sírkőre is) átfogó értelemben is a fejfa megnevezést.Így a fejfáknak három alapformáját különböztethetjük meg:A szó szoros értelmében vett fejfa a leginkább hasonlító paraszti sírjel. Ezt nevezi a szakirodalom fatönkös-, vagy tönkös fejfának, a gombosfát oszlopos fejfának is nevezik, az epitáfiumot pedig táblás fejfának. Nem őrizve meg a hagyományos népi elnevezést.Sőt a Magyar néprajzi lexikon az alsórákosi lábfát is fejfának írja.Mindegyik forma olyan egyszerű továbbfejlesztése az alapadottságoknak (nyersanyag, technika), hogy az azonos funkció révén bárhol bármelyik kialakulhatott, egymástól függetlenül is. Ezért kétséges – bár nem minden esetben kizárt – akár ősi szokások (pl. csónakban temetkezés), akár ősi jelképrendszer, ill. ábrázolásmód maradványait keresni a 20. sz.-i fejfákon. Sokan úgy vélik, hogy a típusok elterjedési képe meglehetősen tarka; bár a nagyobb tájegységekre általában jellemző egy-egy uralkodó típus. Egy-egy kistájon, esetleg csak néhány szomszédos vagy éppen egyetlen községben gyakran sajátos, helyi altípus jelenik meg. Viszont a népi megnevezés szépen körvonalazható elterjedést tükröz. (hu)
- A fejfa vagy ahogy Kalotaszegen nevezik „fűtűl való fa” a sírkövekhez nagyban hasonlító protestáns sírjel. Kialakulása valószínűleg nem olyan régi mint a gombosfáké. A szakirodalom tönkös fejfának is nevezi. A fejfát gyakran együtt helyezik a sírra, ellentétben a gombosfával, ahová soha nem kerül lábfa. Elterjedése főleg a Tiszántúlra jellemző.Elsősorban a sírfelirat kerül rá, esetleg egy rozettával, vagy bekarcolt életfával fölötte.A szakirodalom gyakran egyenlőségjelet tesz a fejfa, gombosfa, kopjafa és epitáfium között.Ezért gyakran használják általában a sírfákra (néha sírkőre is) átfogó értelemben is a fejfa megnevezést.Így a fejfáknak három alapformáját különböztethetjük meg:A szó szoros értelmében vett fejfa a leginkább hasonlító paraszti sírjel. Ezt nevezi a szakirodalom fatönkös-, vagy tönkös fejfának, a gombosfát oszlopos fejfának is nevezik, az epitáfiumot pedig táblás fejfának. Nem őrizve meg a hagyományos népi elnevezést.Sőt a Magyar néprajzi lexikon az alsórákosi lábfát is fejfának írja.Mindegyik forma olyan egyszerű továbbfejlesztése az alapadottságoknak (nyersanyag, technika), hogy az azonos funkció révén bárhol bármelyik kialakulhatott, egymástól függetlenül is. Ezért kétséges – bár nem minden esetben kizárt – akár ősi szokások (pl. csónakban temetkezés), akár ősi jelképrendszer, ill. ábrázolásmód maradványait keresni a 20. sz.-i fejfákon. Sokan úgy vélik, hogy a típusok elterjedési képe meglehetősen tarka; bár a nagyobb tájegységekre általában jellemző egy-egy uralkodó típus. Egy-egy kistájon, esetleg csak néhány szomszédos vagy éppen egyetlen községben gyakran sajátos, helyi altípus jelenik meg. Viszont a népi megnevezés szépen körvonalazható elterjedést tükröz. (hu)
|
