| dbo:abstract
|
- Fekete János (Kiskunfélegyháza, 1924. április 3. – Kiskunfélegyháza, 2008. október 6.) pedagógus, helytörténész, Kiskunfélegyháza díszpolgára. Tanulmányait a Fehér Iskolában kezdte, majd a Tanítóképző Intézetben folytatta, tanítói oklevelét 1944-ben vette át. Pedagógusi pályáját Bükkmogyorósdon kezdte, 1945-től Pálmonostorán tanított, itt volt iskolaigazgató is. 1950-ben testnevelőtanári képesítést is szerzett. A Kiskunfélegyházi Járási Tanács kulturális elnökhelyettese volt, majd a Bács-Kiskun megyei Tanácsban dolgozott egyházügyi tanácsosként. Helytörténészként 1959-ben kezdett publikálni. Névtani, néprajzi, várostörténeti kutatásokat végzett. A kiskunfélegyházi mozgalom vezetője volt. 40 éves honismereti munkájáért 2000-ben kapott. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Szövetségnek, elnökségi tagja volt az . Alapító tagja, 1997-től 2003-ig elnöke volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek. 2004-ben Wlassics Gyula-díjat kapott, 2005-ben az Országos Petőfi Sándor Társaság Petőfi-díját kapta meg. Helytörténeti-honismereti munkásságáért 1995-ben Kiskunfélegyháza díszpolgárának választották. 2004-ig közreadott publikációiból két bibliográfia is készült. Monografikus munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Kiskunfélegyházi utcaneveket feldolgozó műve (Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története, 1974; átdolgozott, bővített kiadás: Kiskunfélegyháza utcanevei, 2001) és az Ethnographiában megjelent tanulmánya (Kiskunfélegyházi útmenti keresztek, 1984). (hu)
- Fekete János (Kiskunfélegyháza, 1924. április 3. – Kiskunfélegyháza, 2008. október 6.) pedagógus, helytörténész, Kiskunfélegyháza díszpolgára. Tanulmányait a Fehér Iskolában kezdte, majd a Tanítóképző Intézetben folytatta, tanítói oklevelét 1944-ben vette át. Pedagógusi pályáját Bükkmogyorósdon kezdte, 1945-től Pálmonostorán tanított, itt volt iskolaigazgató is. 1950-ben testnevelőtanári képesítést is szerzett. A Kiskunfélegyházi Járási Tanács kulturális elnökhelyettese volt, majd a Bács-Kiskun megyei Tanácsban dolgozott egyházügyi tanácsosként. Helytörténészként 1959-ben kezdett publikálni. Névtani, néprajzi, várostörténeti kutatásokat végzett. A kiskunfélegyházi mozgalom vezetője volt. 40 éves honismereti munkájáért 2000-ben kapott. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Szövetségnek, elnökségi tagja volt az . Alapító tagja, 1997-től 2003-ig elnöke volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek. 2004-ben Wlassics Gyula-díjat kapott, 2005-ben az Országos Petőfi Sándor Társaság Petőfi-díját kapta meg. Helytörténeti-honismereti munkásságáért 1995-ben Kiskunfélegyháza díszpolgárának választották. 2004-ig közreadott publikációiból két bibliográfia is készült. Monografikus munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Kiskunfélegyházi utcaneveket feldolgozó műve (Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története, 1974; átdolgozott, bővített kiadás: Kiskunfélegyháza utcanevei, 2001) és az Ethnographiában megjelent tanulmánya (Kiskunfélegyházi útmenti keresztek, 1984). (hu)
|
