| dbo:abstract
|
- A Kiskunsági Nemzeti Park legészakibb törzsterülete a Felső-kiskunsági-puszta. A Duna egykori árterületén Apaj, Bugyi, Kunpeszér és Kunszentmiklós határában helyezkedik el. A védett terület átnyúlik Pest megyébe, az északi határa mindössze 20 km-re van Budapesttől. A terület élőhelyei szikes mocsarak és szikes rétek, ennek megfelelően a növényzete és az állatvilága a pannon biogeográfiai régió vizes élőhelyeinek jellemző növényzete és állatvilága. Sok nagyon értékes, csak a Kárpát-medencében élő védett endemikus fajt találunk itt, mint például:
* a pozsgás őszirózsa
* a
* a
* a magyar sóvirág
* az erdélyi útifű
* a
* és a pusztai gyalogcincér. A gazdag növény- és állatvilág mellett jelentős a terület mint vizes élőhely is, így 2006-ban felkerült a ramszari egyezmény által védett vizes élőhelyek listájába. A vándormadarak vonulásakor végzett madárszámlálások alapján tudjuk, hogy évente több mint 20 000 madár fordul meg a területen, elsősorban lúdalakúak és lilealakúak. A Felső-kiskunsági-puszta növényzetének változatosságát az biztosítja, hogy a területe a és a határán helyezkedik el. Egyaránt megtalálható a területen a szoloncsák és szolonyec szikespusztai növényzet, és a kötött talajú sztyeprétek, löszfalak és növényzete is. A szikes növénytársuláson belül a sótűrő fajok: a veresnadrág csenkesz, a és a közönséges sóvirág a jellemzőek. A szárazabb szikpadkák és vakszikek elterjedt növénye a bárányparéj, az orvosi székfű és a sziki őszirózsa. A változatos táj, ahol a füves legelők mellett halastavakat, mocsarakat, bányatavakat, alföldi erdőket és szikeseket is találhatunk, nem csak változatos növényvilágnak, hanem változatos madárvilágnak is otthont biztosít. A táj jellegzetes madara a túzok, a szalakóta, a kerecsensólyom, a kis őrgébics, de költ az ugartyúk is. A nedves réteken gémeket, cankókat, ludakat, récéket is láthatunk. A gazdag állatvilág a ragadozó madarakat is vonzza. A megművelt földeken és legelőkön réti- és parlagi sasokkal, pusztai ölyvvel és rétihéjákkal is találkozhatunk. (hu)
- A Kiskunsági Nemzeti Park legészakibb törzsterülete a Felső-kiskunsági-puszta. A Duna egykori árterületén Apaj, Bugyi, Kunpeszér és Kunszentmiklós határában helyezkedik el. A védett terület átnyúlik Pest megyébe, az északi határa mindössze 20 km-re van Budapesttől. A terület élőhelyei szikes mocsarak és szikes rétek, ennek megfelelően a növényzete és az állatvilága a pannon biogeográfiai régió vizes élőhelyeinek jellemző növényzete és állatvilága. Sok nagyon értékes, csak a Kárpát-medencében élő védett endemikus fajt találunk itt, mint például:
* a pozsgás őszirózsa
* a
* a
* a magyar sóvirág
* az erdélyi útifű
* a
* és a pusztai gyalogcincér. A gazdag növény- és állatvilág mellett jelentős a terület mint vizes élőhely is, így 2006-ban felkerült a ramszari egyezmény által védett vizes élőhelyek listájába. A vándormadarak vonulásakor végzett madárszámlálások alapján tudjuk, hogy évente több mint 20 000 madár fordul meg a területen, elsősorban lúdalakúak és lilealakúak. A Felső-kiskunsági-puszta növényzetének változatosságát az biztosítja, hogy a területe a és a határán helyezkedik el. Egyaránt megtalálható a területen a szoloncsák és szolonyec szikespusztai növényzet, és a kötött talajú sztyeprétek, löszfalak és növényzete is. A szikes növénytársuláson belül a sótűrő fajok: a veresnadrág csenkesz, a és a közönséges sóvirág a jellemzőek. A szárazabb szikpadkák és vakszikek elterjedt növénye a bárányparéj, az orvosi székfű és a sziki őszirózsa. A változatos táj, ahol a füves legelők mellett halastavakat, mocsarakat, bányatavakat, alföldi erdőket és szikeseket is találhatunk, nem csak változatos növényvilágnak, hanem változatos madárvilágnak is otthont biztosít. A táj jellegzetes madara a túzok, a szalakóta, a kerecsensólyom, a kis őrgébics, de költ az ugartyúk is. A nedves réteken gémeket, cankókat, ludakat, récéket is láthatunk. A gazdag állatvilág a ragadozó madarakat is vonzza. A megművelt földeken és legelőkön réti- és parlagi sasokkal, pusztai ölyvvel és rétihéjákkal is találkozhatunk. (hu)
|
