| dbo:abstract
|
- Japánban a feminizmus a 19. század végén – 20. század elején kezdődött. Sokan úgy gondolják, hogy a mozgalom megjelenése a nyugati gondolkodás következménye volt, amely az 1868-as Meidzsi-restauráció után érte el Japánt. Mások szerint azonban a női jogok mozgalma külföldi és eredeti japán gondolatokból indult ki. A japán feminizmus abban különbözik a nyugati feminizmustól, hogy kevésbé koncentrál az egyéni autonómiára. A 19. század előtt a japán nőket tradicionálisan arra tanították, hogy férfiaknak engedelmeskedjenek: apának, férjnek, testvérnek vagy fiúnak. Azonban miután a Meidzsi-restauráció megszüntette a feudális rendszert, a nők helyzete is változásnak indult. A nőkkel való emberkereskedelmet korlátozták, nők is benyújthattak válási kérelmet, és mind a fiúknak, mind a lányoknak kötelező volt alapfokú oktatásban részesülni. További változtatások a nők helyzetét illetően a második világháború után jöttek. Választójogot kaptak a nők, és az 1946-os új alkotmány deklarálta a nemek közti egyenlőséget. 1970-ben a vietnámi háborúellenesség, az Új Bal (New Left) és az 1960-as évek végén radikalizálódott diákmozgalmak szellemében kibontakozott egy új női liberalizációs mozgalom, az úman ribu (woman lib). Ez hasonló volt más USA-beli és egyéb radikális feminista mozgalmakhoz, s a feminista aktivizmus újjáéledése következett a 70-es évek folyamán és később. Az aktivisták átfogó kritikát készítettek a modern Japán férfiak által uralt természetéről, alapvető változásokért küzdve a politikai és gazdasági életben, illetve a kultúrában. Ami megkülönböztette őket a korábbi feminista mozgalmaktól, az a hangsúly, amelyet a nemek liberalizálására fektettek (szei no kaihó). Elsősorban nem a férfiakkal való egyenjogúságra törekedtek, hanem inkább arra a tényre fókuszáltak, hogy a férfiakat is fel kéne szabadítani a patriarchális és kapitalista rendszer elnyomásai alól. 1979-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az „Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről"-t (Cedaw). Az egyezményt a japán kormány 1985-ben jóváhagyta. Mindezeknek a változtatásoknak az ellenére, Humana 1986-os művében a World Human Rights Guide-ban Japánt a nők helyzetét illetően az iparosodott világ egyik legegyenlőtlenebb országának nevezte. (hu)
- Japánban a feminizmus a 19. század végén – 20. század elején kezdődött. Sokan úgy gondolják, hogy a mozgalom megjelenése a nyugati gondolkodás következménye volt, amely az 1868-as Meidzsi-restauráció után érte el Japánt. Mások szerint azonban a női jogok mozgalma külföldi és eredeti japán gondolatokból indult ki. A japán feminizmus abban különbözik a nyugati feminizmustól, hogy kevésbé koncentrál az egyéni autonómiára. A 19. század előtt a japán nőket tradicionálisan arra tanították, hogy férfiaknak engedelmeskedjenek: apának, férjnek, testvérnek vagy fiúnak. Azonban miután a Meidzsi-restauráció megszüntette a feudális rendszert, a nők helyzete is változásnak indult. A nőkkel való emberkereskedelmet korlátozták, nők is benyújthattak válási kérelmet, és mind a fiúknak, mind a lányoknak kötelező volt alapfokú oktatásban részesülni. További változtatások a nők helyzetét illetően a második világháború után jöttek. Választójogot kaptak a nők, és az 1946-os új alkotmány deklarálta a nemek közti egyenlőséget. 1970-ben a vietnámi háborúellenesség, az Új Bal (New Left) és az 1960-as évek végén radikalizálódott diákmozgalmak szellemében kibontakozott egy új női liberalizációs mozgalom, az úman ribu (woman lib). Ez hasonló volt más USA-beli és egyéb radikális feminista mozgalmakhoz, s a feminista aktivizmus újjáéledése következett a 70-es évek folyamán és később. Az aktivisták átfogó kritikát készítettek a modern Japán férfiak által uralt természetéről, alapvető változásokért küzdve a politikai és gazdasági életben, illetve a kultúrában. Ami megkülönböztette őket a korábbi feminista mozgalmaktól, az a hangsúly, amelyet a nemek liberalizálására fektettek (szei no kaihó). Elsősorban nem a férfiakkal való egyenjogúságra törekedtek, hanem inkább arra a tényre fókuszáltak, hogy a férfiakat is fel kéne szabadítani a patriarchális és kapitalista rendszer elnyomásai alól. 1979-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az „Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről"-t (Cedaw). Az egyezményt a japán kormány 1985-ben jóváhagyta. Mindezeknek a változtatásoknak az ellenére, Humana 1986-os művében a World Human Rights Guide-ban Japánt a nők helyzetét illetően az iparosodott világ egyik legegyenlőtlenebb országának nevezte. (hu)
|
