| dbo:abstract
|
- A méhek fiasítása a fészek viaszsejtjeiben fejlődik. Ez a teljes átalakulással fejlődő rovarok petéinek, lárváinak, bábjainak közös neve. Fészeknek nevezik a háziméh lakásának azokat a lépjeit, ahol főként fiasítás található. Rendszerint mézkoszorú van rajtuk, tehát a keret felső részét méz, virágpor, nektár foglalja el. A virágpor a méz fölött helyezkedik el. A keret többi sejtje vagy üres, vagy petét, álcát, vagy bábot tartalmaz. A fészek rendszerint gömb alakú, ami minimális felszínével segíti a fészek melegen tartását (35 ± 1 °C). Hideg időben a család betakarja és fűti. A kimaradt fiasításos sejtek megfáznak, és a bennük fejlődő méh elpusztul. A család a mézteret ösztönösen a fészek fölött alakítja ki, mivel a felszálló meleg levegő segíti a nektár besűrítését. Évszaktól függően kezdődik meg, terjed ki, szűkül össze vagy marad abba. Az olasz méhanyák nagyon korán kezdik, és nagyon későn, hirtelen hagyják abba. A legnagyobb kiterjedés a család fajtájától is függ. A magyar méhészet akácközpontú, így a fiasítás mérete is ennek megfelelően alakul. Szezonban a fiasítás helyére kerülhet raktározandó táplálék, vagy az új nemzedék. A méhek úgy használják fel a sejteket, hogy az a legjobban növelje a család túlélési esélyeit. Kiindulópontja a telelőfürt utolsó helyének központja a készletek közelében. Az anya rendszerint körkörösen vagy spirál alakban petézi be a lépet. Fő szezonban naponta akár egy teljes lépet is bepetéz, így egy kereten a fiasítás nagyjából azonos korú. Ritkán kalandozik el; rendszerint visszafordul a fészek és a méztér határán. Az elkalandozás oka lehet az, hogy a fészek kicsi, vagy teletömték mézzel, vagy pedig a fészek alakja nem megfelelő. Többnyire terjeszkedéskor fordul elő, összehúzódáskor már ritkább. A dajkák a pete kikelésétől kezdve etetik az álcát. Az első három napon minden álca méhpempőt kap. Ezután csak az anyaálcák kapnak méhpempőt, a többiek virágport és nektárt, vagy hígított mézet kapnak. Az anyabölcsőket a következő hat napban méhpempővel töltik meg. Ez felgyorsítja az anyának kiválasztott álca növekedését. Csak az ő petefészke lesz működőképes. A herék megtermékenyítetlen petékből lesznek, és nagyobb sejtekben fejlődnek, mint a dolgozók. A herefiasítás rendszerint a fészek szélén helyezkedik el, ahol a hőmérséklet is alacsonyabb. Az álcák spirál alakban eszik a méhpempőt. Amíg tudnak hosszban nőni, addig nőnek, az azt követő napon híznak. Ezután a sejt hosszában kinyújtóznak, majd hamarosan befejezik a táplálkozást, és megszövik bábingüket. Ezután nővéreik befedik a sejteket, amit majd a kikelő kifejlett méh fog kirágással felnyitni. Ezt nevezik fedett fiasításnak. A beporzáshoz használt családokat rendszerint a fiasítás által elfoglalt keretszámmal mérik. Gyakran anyaráccsal választják el a fészket és a mézteret a könnyebb mézelvétel érdekében. Ezen a dolgozók át tudnak menni, a herék és a család utánpótlásáról gondoskodó anya nem. Még a család által nevelt párzatlan anyák is átférnek rajta. Így ha kevés a hely a fészekben, akkor az anyarács nem véd meg a rajzástól. A magyar bioméhészet tiltja az anyarács használatát, pedig azáltal, hogy a fészek nem keveredik a méztérrel, a fiasítás teljes egészében megmenekül a kipörgetéstől, ami sérülést, vagy akár halált is okozhat. Az anyarács mellett más módszerekkel is korlátozható a fiasítás. Ha nagy a hordás, akkor maguk a gyűjtőméhek megnehezíthetik ezt a feladatot, mivel igyekeznek lerakni terhüket, nem mennek át a méztérbe, és inkább a fészekbe gyűjtenek. Ennek megoldására rakodókaptárakban javasolják, hogy fent, a méztérben legyen nyitva a röpnyílás. A fiasítás fő betegségei:
* megfázás
* költésmeszesedés
* költéskövesedés
* nyúlós költésrothadás
* enyhe költésrothadás
* tömlős költésrothadás
*
* ázsiai méhatka (hu)
- A méhek fiasítása a fészek viaszsejtjeiben fejlődik. Ez a teljes átalakulással fejlődő rovarok petéinek, lárváinak, bábjainak közös neve. Fészeknek nevezik a háziméh lakásának azokat a lépjeit, ahol főként fiasítás található. Rendszerint mézkoszorú van rajtuk, tehát a keret felső részét méz, virágpor, nektár foglalja el. A virágpor a méz fölött helyezkedik el. A keret többi sejtje vagy üres, vagy petét, álcát, vagy bábot tartalmaz. A fészek rendszerint gömb alakú, ami minimális felszínével segíti a fészek melegen tartását (35 ± 1 °C). Hideg időben a család betakarja és fűti. A kimaradt fiasításos sejtek megfáznak, és a bennük fejlődő méh elpusztul. A család a mézteret ösztönösen a fészek fölött alakítja ki, mivel a felszálló meleg levegő segíti a nektár besűrítését. Évszaktól függően kezdődik meg, terjed ki, szűkül össze vagy marad abba. Az olasz méhanyák nagyon korán kezdik, és nagyon későn, hirtelen hagyják abba. A legnagyobb kiterjedés a család fajtájától is függ. A magyar méhészet akácközpontú, így a fiasítás mérete is ennek megfelelően alakul. Szezonban a fiasítás helyére kerülhet raktározandó táplálék, vagy az új nemzedék. A méhek úgy használják fel a sejteket, hogy az a legjobban növelje a család túlélési esélyeit. Kiindulópontja a telelőfürt utolsó helyének központja a készletek közelében. Az anya rendszerint körkörösen vagy spirál alakban petézi be a lépet. Fő szezonban naponta akár egy teljes lépet is bepetéz, így egy kereten a fiasítás nagyjából azonos korú. Ritkán kalandozik el; rendszerint visszafordul a fészek és a méztér határán. Az elkalandozás oka lehet az, hogy a fészek kicsi, vagy teletömték mézzel, vagy pedig a fészek alakja nem megfelelő. Többnyire terjeszkedéskor fordul elő, összehúzódáskor már ritkább. A dajkák a pete kikelésétől kezdve etetik az álcát. Az első három napon minden álca méhpempőt kap. Ezután csak az anyaálcák kapnak méhpempőt, a többiek virágport és nektárt, vagy hígított mézet kapnak. Az anyabölcsőket a következő hat napban méhpempővel töltik meg. Ez felgyorsítja az anyának kiválasztott álca növekedését. Csak az ő petefészke lesz működőképes. A herék megtermékenyítetlen petékből lesznek, és nagyobb sejtekben fejlődnek, mint a dolgozók. A herefiasítás rendszerint a fészek szélén helyezkedik el, ahol a hőmérséklet is alacsonyabb. Az álcák spirál alakban eszik a méhpempőt. Amíg tudnak hosszban nőni, addig nőnek, az azt követő napon híznak. Ezután a sejt hosszában kinyújtóznak, majd hamarosan befejezik a táplálkozást, és megszövik bábingüket. Ezután nővéreik befedik a sejteket, amit majd a kikelő kifejlett méh fog kirágással felnyitni. Ezt nevezik fedett fiasításnak. A beporzáshoz használt családokat rendszerint a fiasítás által elfoglalt keretszámmal mérik. Gyakran anyaráccsal választják el a fészket és a mézteret a könnyebb mézelvétel érdekében. Ezen a dolgozók át tudnak menni, a herék és a család utánpótlásáról gondoskodó anya nem. Még a család által nevelt párzatlan anyák is átférnek rajta. Így ha kevés a hely a fészekben, akkor az anyarács nem véd meg a rajzástól. A magyar bioméhészet tiltja az anyarács használatát, pedig azáltal, hogy a fészek nem keveredik a méztérrel, a fiasítás teljes egészében megmenekül a kipörgetéstől, ami sérülést, vagy akár halált is okozhat. Az anyarács mellett más módszerekkel is korlátozható a fiasítás. Ha nagy a hordás, akkor maguk a gyűjtőméhek megnehezíthetik ezt a feladatot, mivel igyekeznek lerakni terhüket, nem mennek át a méztérbe, és inkább a fészekbe gyűjtenek. Ennek megoldására rakodókaptárakban javasolják, hogy fent, a méztérben legyen nyitva a röpnyílás. A fiasítás fő betegségei:
* megfázás
* költésmeszesedés
* költéskövesedés
* nyúlós költésrothadás
* enyhe költésrothadás
* tömlős költésrothadás
*
* ázsiai méhatka (hu)
|
