| dbo:abstract
|
- A grammatikában a figura etymologica latin terminus olyan lexikai-szintaktikai szerkezetet nevez meg, amelyben azonos tövű szavak társulnak. Magyar megfelelője szófejtő alak, de a latin elnevezés a legelterjedtebb. Ilyen szerkezetek megvannak úgy a mindennapi nyelvhasználatban, mint alakzatként irodalmi és filozófiai művekben, szónoklatokban és a médiában. A terminus eredetileg a retorikában jelent meg, majd a stilisztika is átvette mint az ismétlésen alapuló alaki erősítés egyik eszközének az elnevezését. Nincs egység a szakirodalomban azon szerkezetek összetevőinek természetét illetően, amelyeket figura etymologicának lehet nevezni. Egyes szerzők csak ezt az elnevezést használják úgy olyan szerkezetekre, amelyekben azonos tövű különböző szótári szavak társulnak, mint olyanokra, amelyekben egyazon szó különböző grammatikai toldalékokkal ellátott alakjai vannak együtt. Mások csak az előbbi kategóriára korlátozzák. Egyéb munkákban csak a „polyptoton” szakszót használják minkét típusú szerkezetre. Megtalálható az első szerkezetre a „szóképzés” terminus, miközben a „polyptoton” csak a másodikra korlátozott. Olyan nézet is van, amely szerint a figura etymologica a polyptoton egyik különös esete. Olyan szerzők is vannak, akik használják úgy a „figura etymologica”, mint a „polyptoton” terminust, de egyes, mások szerint polyptotonnak tekintett szerkezeteket a figura etymologicák közé sorolnak. Például Szathmári 2008 szerint Meghallgatni meghallgatjuk figura etymologica, bár egyazon szó két grammatikai alakjából áll. Megint mások a „figura etymologica” elnevezést közösnek tekintik a két szerkezettípusra, „parigmenon”-nak nevezik az első típusú szerkezetet, és polyptotonnak a másodikat. A mindennapi nyelvhasználatban a figura etymologica a szószerkezet és az egyszerű mondat szintjére korlátozódik, és van vagy nincs erősítési szerepe, miközben irodalmi eszközként jelen lehet kiterjedtebb szintaktikai entitásban is, és mindig erősítési funkciójú. (hu)
- A grammatikában a figura etymologica latin terminus olyan lexikai-szintaktikai szerkezetet nevez meg, amelyben azonos tövű szavak társulnak. Magyar megfelelője szófejtő alak, de a latin elnevezés a legelterjedtebb. Ilyen szerkezetek megvannak úgy a mindennapi nyelvhasználatban, mint alakzatként irodalmi és filozófiai művekben, szónoklatokban és a médiában. A terminus eredetileg a retorikában jelent meg, majd a stilisztika is átvette mint az ismétlésen alapuló alaki erősítés egyik eszközének az elnevezését. Nincs egység a szakirodalomban azon szerkezetek összetevőinek természetét illetően, amelyeket figura etymologicának lehet nevezni. Egyes szerzők csak ezt az elnevezést használják úgy olyan szerkezetekre, amelyekben azonos tövű különböző szótári szavak társulnak, mint olyanokra, amelyekben egyazon szó különböző grammatikai toldalékokkal ellátott alakjai vannak együtt. Mások csak az előbbi kategóriára korlátozzák. Egyéb munkákban csak a „polyptoton” szakszót használják minkét típusú szerkezetre. Megtalálható az első szerkezetre a „szóképzés” terminus, miközben a „polyptoton” csak a másodikra korlátozott. Olyan nézet is van, amely szerint a figura etymologica a polyptoton egyik különös esete. Olyan szerzők is vannak, akik használják úgy a „figura etymologica”, mint a „polyptoton” terminust, de egyes, mások szerint polyptotonnak tekintett szerkezeteket a figura etymologicák közé sorolnak. Például Szathmári 2008 szerint Meghallgatni meghallgatjuk figura etymologica, bár egyazon szó két grammatikai alakjából áll. Megint mások a „figura etymologica” elnevezést közösnek tekintik a két szerkezettípusra, „parigmenon”-nak nevezik az első típusú szerkezetet, és polyptotonnak a másodikat. A mindennapi nyelvhasználatban a figura etymologica a szószerkezet és az egyszerű mondat szintjére korlátozódik, és van vagy nincs erősítési szerepe, miközben irodalmi eszközként jelen lehet kiterjedtebb szintaktikai entitásban is, és mindig erősítési funkciójú. (hu)
|
