| dbo:abstract
|
- A filológia egy nyelv szövegeivel való tudományos foglalkozás megnevezése. A szó görög eredetű: a nyelv/beszéd (logosz) és a szeretet (filo-) szavak összetételéből származik. A filológia, valamint a filológusok feladata, hogy a szövegeket a lehető legjobb rendben hagyományozzák a következő korokra. Az irodalmi műveket komplex módszerrel tanulmányozza, megfelelő szövegkritikai apparátus igénybevételével. A tudományág eredményeit befolyásolja az adott kor, és az ideológiai irányzatok. A szöveg corpusát vizsgálja. Ez a feldolgozandó forrásanyag, a szövegek összessége. A filológia a szöveg hagyományrendjét elsősorban a források vizsgálatával alkotja meg. Ezen források típusai:
* Textológia: a szövegtudomány különböző elveire támaszkodik. Gyakorlati vonatkozású; kiterjesztő szemléletű.
* Dokumentumtípusok: (kéziratos vagy nyomtatott)Kódex: kézzel írott könyv (1500-ig, utána keletkezett a köteles kézirat). Scriptoriumban készültek (kancellária vagy kolostor), másolásukat a végezték. A dictator diktálta a szöveget, ha egyszerre több példány is készült. A rubricator végezte a javításokat, és egyes részeket vörös színnel emelt ki. Az illuminátor illusztrációkat készített, majd a miniátor művészi rajzokkal egészítette ki munkáját.A kódexnek nincs címlapja és lapszámozása. Inplicittel és explicittel (kezdő-és záró sorral) azonosítják.Köteles kézirat: originalis (eredeti), autographum, ha a szerző kezétől származik. Áttörésnek számított a könyvnyomtatás megjelenése, elterjedése (Gutenberg 42 soros Bibliája, 1455-56), a 15. század közepén dolgozták ki a szedésnyomás technikáját. Fázisai:
* betűkészlet kiöntése ólomból, ebből rakják ki a szöveget.
* A hibalehetőségek nagy száma miatt próbanyomást végeztek.
* Korrektúrát készítettek, kijavították a szedés során felbukkanó hibákat és elkészítették a végleges változatot.
* Ha a hibákat még a kötés előtt észrevették, akkor hibajegyzéket (korrigendát) fűztek a könyvhöz. Az emberi nyelv tudományos módszerekkel történő szisztematikus vizsgálata a 19. században kezdődött meg filológia néven, módszerei a legrégebbi nyelvek (szanszkrit, héber, ógörög, latin) öröksége és az európai kultúra szent szövegeinek tanulmányozásával fejlődött ki. A 20. század elejére az egységes nyelv- és irodalomtudomány egyre inkább specializálódott, önálló nyelvtudomány és lett belőle, korszakonként és nyelvenként, nyelvcsoportonként elkülönülő filológia, az ókori filológia pedig a klasszika-filológia (még később, az orientalisztikával kiegészülve az ókortudomány) nevet vette fel. A filológiai munka fókuszában a tanulmányozott mű, annak nyelve, szókincse, mondanivalója vagy üzenete áll. Munkájuk során a konkrét cél a művek elemzése, bemutatása és kommentárokkal, annotációkkal való ellátása. A szövegfordítás, szövegértelmezés és szövegkritika is része a munkának, amely kritikai szövegkiadásokban csúcsosodik ki. A filológus munkamódszere mai, adatfeldolgozási szemmel nézve abból áll, hogy a lefordítandó szöveg kapcsán különböző értelmezéseket, magyarázatokat fűz az eredeti szöveghez, amelyeket igyekszik a történelmi ismereteinek összefüggésében maradéktalanul feltárni, beleértve a szövegben nem definiált (nevekre, szavakra, személyekre, eseményekre, már letűnt kulturális elemekre stb. való) esetleges hivatkozásait és célzásait, mint szövegen kívüli elemekre. A múltban a filológus a gondolatait kulcsszavakkal ellátott cédulákra írta, és azokat dobozokba, elválasztó lapok mögé (esetleg ábécé , vagy címek, témák szerinti) sorrendbe szervezve bővítette a gyűjteményét, rendezte át a fogalmazás, a terjedelem fejlődési igényei szerint. Az anyagban való nemlineáris olvasás megkönnyítésére tárgy-, név- és egyéb mutatókat (indexeket), kereszthivatkozásokat (vesd össze, lásd még, idézett mű, ugyanott stb.), valamint a lap alján szereplő apró betűs lábjegyzeteket alkalmaztak a szöveg tagolására, „manuális hipertextként” olvasható megszerkesztésére. Könyvészeti, bibliográfiai adatok (címadatok) egy adott műről, melyek segítik a régi és a mai kor filológusait a tájékozódásban:-címadatok: a szerző (auktor) neve vagy nevei-a könyv címe (titulusa), ha egy sorozat részét képezi az adott mű, akkor a sorozat megnevezése-fordító, szerkesztő, sajtó alá rendező,-kiadó-megjelenés helye, ideje-ISBN-szám (international standard book number)-ISSN-szám (ha sorozatról van szó, például folyóiratoknál csak ilyet találunk)-impresszum adatok: nyomda neve, nyomtatástechnikai adatok stb. Míg korábban a filológusnak el kellett mennie a tanulmányozandó szövegekért, vagy hosszadalmas úton be kellett azokat szerezni, a mai filológiai munka otthon is végezhető, és az egy helyre hordás energiáját, munkáját meg lehet takarítani erre alkalmas szoftverek vagy weblapok használatával. (hu)
- A filológia egy nyelv szövegeivel való tudományos foglalkozás megnevezése. A szó görög eredetű: a nyelv/beszéd (logosz) és a szeretet (filo-) szavak összetételéből származik. A filológia, valamint a filológusok feladata, hogy a szövegeket a lehető legjobb rendben hagyományozzák a következő korokra. Az irodalmi műveket komplex módszerrel tanulmányozza, megfelelő szövegkritikai apparátus igénybevételével. A tudományág eredményeit befolyásolja az adott kor, és az ideológiai irányzatok. A szöveg corpusát vizsgálja. Ez a feldolgozandó forrásanyag, a szövegek összessége. A filológia a szöveg hagyományrendjét elsősorban a források vizsgálatával alkotja meg. Ezen források típusai:
* Textológia: a szövegtudomány különböző elveire támaszkodik. Gyakorlati vonatkozású; kiterjesztő szemléletű.
* Dokumentumtípusok: (kéziratos vagy nyomtatott)Kódex: kézzel írott könyv (1500-ig, utána keletkezett a köteles kézirat). Scriptoriumban készültek (kancellária vagy kolostor), másolásukat a végezték. A dictator diktálta a szöveget, ha egyszerre több példány is készült. A rubricator végezte a javításokat, és egyes részeket vörös színnel emelt ki. Az illuminátor illusztrációkat készített, majd a miniátor művészi rajzokkal egészítette ki munkáját.A kódexnek nincs címlapja és lapszámozása. Inplicittel és explicittel (kezdő-és záró sorral) azonosítják.Köteles kézirat: originalis (eredeti), autographum, ha a szerző kezétől származik. Áttörésnek számított a könyvnyomtatás megjelenése, elterjedése (Gutenberg 42 soros Bibliája, 1455-56), a 15. század közepén dolgozták ki a szedésnyomás technikáját. Fázisai:
* betűkészlet kiöntése ólomból, ebből rakják ki a szöveget.
* A hibalehetőségek nagy száma miatt próbanyomást végeztek.
* Korrektúrát készítettek, kijavították a szedés során felbukkanó hibákat és elkészítették a végleges változatot.
* Ha a hibákat még a kötés előtt észrevették, akkor hibajegyzéket (korrigendát) fűztek a könyvhöz. Az emberi nyelv tudományos módszerekkel történő szisztematikus vizsgálata a 19. században kezdődött meg filológia néven, módszerei a legrégebbi nyelvek (szanszkrit, héber, ógörög, latin) öröksége és az európai kultúra szent szövegeinek tanulmányozásával fejlődött ki. A 20. század elejére az egységes nyelv- és irodalomtudomány egyre inkább specializálódott, önálló nyelvtudomány és lett belőle, korszakonként és nyelvenként, nyelvcsoportonként elkülönülő filológia, az ókori filológia pedig a klasszika-filológia (még később, az orientalisztikával kiegészülve az ókortudomány) nevet vette fel. A filológiai munka fókuszában a tanulmányozott mű, annak nyelve, szókincse, mondanivalója vagy üzenete áll. Munkájuk során a konkrét cél a művek elemzése, bemutatása és kommentárokkal, annotációkkal való ellátása. A szövegfordítás, szövegértelmezés és szövegkritika is része a munkának, amely kritikai szövegkiadásokban csúcsosodik ki. A filológus munkamódszere mai, adatfeldolgozási szemmel nézve abból áll, hogy a lefordítandó szöveg kapcsán különböző értelmezéseket, magyarázatokat fűz az eredeti szöveghez, amelyeket igyekszik a történelmi ismereteinek összefüggésében maradéktalanul feltárni, beleértve a szövegben nem definiált (nevekre, szavakra, személyekre, eseményekre, már letűnt kulturális elemekre stb. való) esetleges hivatkozásait és célzásait, mint szövegen kívüli elemekre. A múltban a filológus a gondolatait kulcsszavakkal ellátott cédulákra írta, és azokat dobozokba, elválasztó lapok mögé (esetleg ábécé , vagy címek, témák szerinti) sorrendbe szervezve bővítette a gyűjteményét, rendezte át a fogalmazás, a terjedelem fejlődési igényei szerint. Az anyagban való nemlineáris olvasás megkönnyítésére tárgy-, név- és egyéb mutatókat (indexeket), kereszthivatkozásokat (vesd össze, lásd még, idézett mű, ugyanott stb.), valamint a lap alján szereplő apró betűs lábjegyzeteket alkalmaztak a szöveg tagolására, „manuális hipertextként” olvasható megszerkesztésére. Könyvészeti, bibliográfiai adatok (címadatok) egy adott műről, melyek segítik a régi és a mai kor filológusait a tájékozódásban:-címadatok: a szerző (auktor) neve vagy nevei-a könyv címe (titulusa), ha egy sorozat részét képezi az adott mű, akkor a sorozat megnevezése-fordító, szerkesztő, sajtó alá rendező,-kiadó-megjelenés helye, ideje-ISBN-szám (international standard book number)-ISSN-szám (ha sorozatról van szó, például folyóiratoknál csak ilyet találunk)-impresszum adatok: nyomda neve, nyomtatástechnikai adatok stb. Míg korábban a filológusnak el kellett mennie a tanulmányozandó szövegekért, vagy hosszadalmas úton be kellett azokat szerezni, a mai filológiai munka otthon is végezhető, és az egy helyre hordás energiáját, munkáját meg lehet takarítani erre alkalmas szoftverek vagy weblapok használatával. (hu)
|
