| dbo:abstract
|
- A Flash’s Theme az első dal a brit Queen rockegyüttes 1980-as Flash Gordon filmzenealbumán. A szerzője Brian May gitáros volt. Az együttest Dino De Laurentiis producer kérte fel, hogy írjanak zenét a rendezésében készülő című filmhez. A „Flash’s Theme”-t a film főcímdalának szánták. Laurentiis még demó változatában meghallgatta, és nem tetszett neki, ahogy az egész filmzene sem: ő komoly filmet és ahhoz illő zenét akart, de Hodges inkább giccsesre és önironikus hangulatúra akarta venni. Laurentiis ezt meg is mondta a stúdióban: „egész jó, de nem működne a filmemben”. May állítása szerint kissé megsértődött ezen, Hodges viszont kiállt az elképzelései mellett a producerrel szemben. Nem hasonlított az együttes addigi dalaira, az alapját John Deacon erőteljes, pulzáló basszusszólama adja, May pedig Oberheim szintetizátoron és zongorán játszott benne. A Flash Gordon album legtöbb dala szöveg nélküli aláfestő zene, a „Flash” az egyik kivétel ez alól, összefüggő, bár nem túl tartalmas szövege van. A dal hátterében a filmből származó zörejek hallhatóak, és egész mondatok a szereplőktől, például Max von Sydow-tól is. A mollban íródott, és közepesen gyors, percenként 110-es a ritmusa. Hasonlóan az albumhoz, Angliában 1980 végén, Amerikában pedig 1981 elején jelent meg kislemezen, egyszerűen „Flash” címen. Bár nem volt kifejezetten slágerzene, viszonylag sikeres lett, Angliában a tizedik, Amerikában a negyvenkettedik helyet érte el a slágerlistán. A Record Mirror kritikusa oda volt érte, ahogy az egész albumért: „Nagyszabású hősi ének. Hangzatosan lüketető ütemek, aztán Mercury érkezik a falzettjával – imádom minden percét.” Mark Blake az együttesről írt könyvében így jellemezte: „A refrén egyszerű, mint egy gyermekvers, az ösztökélő ritmus filmszerű fenyegető légkört teremt, a közeledő cápa aláfestő zenéjét idézve fel az öt évvel azelőtti Cápa filmből, a gitárjáték pedig visszafogott.” 1980 és 1981 folyamán a filmzenei album dalaiból összeállított keverék részeként játszották a koncerteken, még a We Will Rock You koncertfilmre is felkerült. A stúdióváltozat felvétele indította a koncerteket a Hot Space turnén. A klipjét Hodges rendezte, a stúdióban dolgozó együttest mutatja, miközben egy vásznon a filmből látnak jeleneteket, ahogyan a filmzenéket szokás komponálni. 1988-ban a Public Enemy hiphopegyüttes felhasználta a dal hangmintáit az It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back című albumuk „Terminator X to the Edge of Panic” című dalában. A Tenacious D komédia-rock zenekar egyes koncertjeit ezzel a dallal kezdte. 2003-ban a brit Vanguard művésznevű DJ feldolgozása a tizenötödik helyet érte el Angliában. A Miami Heat kosárlabdacsapat otthoni mérkőzésein akkor hangzik el, amikor Dwyane Wade játékos, becenevén Flash jól játszik. Shaquille O’Neal, az NBA sztárja egy sajtókonferencián kissé átfogalmazva énekelte a refrénjét: „Shaq, Ah! Ah! Greatest of the universe!" Felhangzott a Family Guy rajzfilmsorozat „” című epizódjában. (hu)
- A Flash’s Theme az első dal a brit Queen rockegyüttes 1980-as Flash Gordon filmzenealbumán. A szerzője Brian May gitáros volt. Az együttest Dino De Laurentiis producer kérte fel, hogy írjanak zenét a rendezésében készülő című filmhez. A „Flash’s Theme”-t a film főcímdalának szánták. Laurentiis még demó változatában meghallgatta, és nem tetszett neki, ahogy az egész filmzene sem: ő komoly filmet és ahhoz illő zenét akart, de Hodges inkább giccsesre és önironikus hangulatúra akarta venni. Laurentiis ezt meg is mondta a stúdióban: „egész jó, de nem működne a filmemben”. May állítása szerint kissé megsértődött ezen, Hodges viszont kiállt az elképzelései mellett a producerrel szemben. Nem hasonlított az együttes addigi dalaira, az alapját John Deacon erőteljes, pulzáló basszusszólama adja, May pedig Oberheim szintetizátoron és zongorán játszott benne. A Flash Gordon album legtöbb dala szöveg nélküli aláfestő zene, a „Flash” az egyik kivétel ez alól, összefüggő, bár nem túl tartalmas szövege van. A dal hátterében a filmből származó zörejek hallhatóak, és egész mondatok a szereplőktől, például Max von Sydow-tól is. A mollban íródott, és közepesen gyors, percenként 110-es a ritmusa. Hasonlóan az albumhoz, Angliában 1980 végén, Amerikában pedig 1981 elején jelent meg kislemezen, egyszerűen „Flash” címen. Bár nem volt kifejezetten slágerzene, viszonylag sikeres lett, Angliában a tizedik, Amerikában a negyvenkettedik helyet érte el a slágerlistán. A Record Mirror kritikusa oda volt érte, ahogy az egész albumért: „Nagyszabású hősi ének. Hangzatosan lüketető ütemek, aztán Mercury érkezik a falzettjával – imádom minden percét.” Mark Blake az együttesről írt könyvében így jellemezte: „A refrén egyszerű, mint egy gyermekvers, az ösztökélő ritmus filmszerű fenyegető légkört teremt, a közeledő cápa aláfestő zenéjét idézve fel az öt évvel azelőtti Cápa filmből, a gitárjáték pedig visszafogott.” 1980 és 1981 folyamán a filmzenei album dalaiból összeállított keverék részeként játszották a koncerteken, még a We Will Rock You koncertfilmre is felkerült. A stúdióváltozat felvétele indította a koncerteket a Hot Space turnén. A klipjét Hodges rendezte, a stúdióban dolgozó együttest mutatja, miközben egy vásznon a filmből látnak jeleneteket, ahogyan a filmzenéket szokás komponálni. 1988-ban a Public Enemy hiphopegyüttes felhasználta a dal hangmintáit az It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back című albumuk „Terminator X to the Edge of Panic” című dalában. A Tenacious D komédia-rock zenekar egyes koncertjeit ezzel a dallal kezdte. 2003-ban a brit Vanguard művésznevű DJ feldolgozása a tizenötödik helyet érte el Angliában. A Miami Heat kosárlabdacsapat otthoni mérkőzésein akkor hangzik el, amikor Dwyane Wade játékos, becenevén Flash jól játszik. Shaquille O’Neal, az NBA sztárja egy sajtókonferencián kissé átfogalmazva énekelte a refrénjét: „Shaq, Ah! Ah! Greatest of the universe!" Felhangzott a Family Guy rajzfilmsorozat „” című epizódjában. (hu)
|
