| dbo:abstract
|
- A fogyatékosellenesség, angolul ableism vagy disablism, egy angol eredetű kifejezés, amit az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékosok jogaiért és megbecsüléséért küzdő szervezetek vetettek fel. A fogyatékosellenesség leértékeli a fogyatékos személyeket ép társaikkal szemben, és ellenségesen vagy éppen atyáskodóan viselkedik, gyámolításra szorulóknak tartja őket. Diszkriminál, elnyom. Előítéletes, az egyes fogyatékossági kategóriáknak, az ezeket viselő embereknek közös tulajdonságokat, képességeket tulajdonít, vagy vitat el tőlük. Az előítéletekkel, sztereotípiákkal igazolja a diszkrimináció jogosultságát. Előítéleteit az azoknak ellentmondó kampány hatására sem vetkőzi le, és diszkriminál egy vagy több fogyatékossági típust, korlátozza cselekvésében, mivel előítéletei alapján ezt helyesnek gondolja. Összehasonlítható más diszkriminációkkal, mint a szexizmussal és rasszizmussal. A fogyatékosellenesek szerint társadalmi méretekben a fogyatékosok kevésbé értékesek a társadalom számára, vagy kevésbé emberiek. A 20. század elejének eugenetikai mozgalma a fogyatékosellenesség elterjedésének példája. A német náci kormány által vezérelt fogyatékosok ellen irányuló tömeges gyilkosság és sterilizáció a fogyatékosellenesség extrém példája. Az angol nyelvben több típus számára alkottak megfelelő kifejezést. A mentális betegekkel szemben mentalizmust, a siketekkel és nagyothallókkal szemben (nem tévesztendő össze az autizmussal). Nem korlátozódik az épekre; például egy mozgássérült apa arra taníthatja a lányát, hogy a beszédhiba értelmi fogyatékosságot jelez, és az értelmi fogyatékosokat szabad bántani akár szavakkal, akár pofonokkal. Ahol is az áldozat tulajdonképpen Asperger-szindrómás, kiemelkedő értelmi képességekkel. A fogyatékosellenesség ellen nyelvi eszközökkel is próbálnak küzdeni, például annak kiemelésével, hogy az illető nem azonos az általa viselt állapottal. Innen ered például a fogyatékossággal élő személy kifejezés is. Ez ellen néha egyes fogyatékos csoportok, érdekképviseletek tiltakoznak. Valóban vannak olyan szavak, amik régebben pontos orvosi meghatározások voltak, de mára sértővé váltak. Ilyenek például a hülye, a süket, a süketnéma, a világtalan és a béna szavak. Van, amikor a többség és a csoport nem egyezik meg abban, hogy melyik szó vagy kifejezés sértő. Egyes esetekben egy sor megnevezést is sértőnek találnak, és elutasítanak, aminek eredményeként a többség sértődékenynek találja a kisebbséget, aminek semmi sem jó. Ez rontja a kapcsolatot, és kihat például az akadálymentesítésre is. (hu)
- A fogyatékosellenesség, angolul ableism vagy disablism, egy angol eredetű kifejezés, amit az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékosok jogaiért és megbecsüléséért küzdő szervezetek vetettek fel. A fogyatékosellenesség leértékeli a fogyatékos személyeket ép társaikkal szemben, és ellenségesen vagy éppen atyáskodóan viselkedik, gyámolításra szorulóknak tartja őket. Diszkriminál, elnyom. Előítéletes, az egyes fogyatékossági kategóriáknak, az ezeket viselő embereknek közös tulajdonságokat, képességeket tulajdonít, vagy vitat el tőlük. Az előítéletekkel, sztereotípiákkal igazolja a diszkrimináció jogosultságát. Előítéleteit az azoknak ellentmondó kampány hatására sem vetkőzi le, és diszkriminál egy vagy több fogyatékossági típust, korlátozza cselekvésében, mivel előítéletei alapján ezt helyesnek gondolja. Összehasonlítható más diszkriminációkkal, mint a szexizmussal és rasszizmussal. A fogyatékosellenesek szerint társadalmi méretekben a fogyatékosok kevésbé értékesek a társadalom számára, vagy kevésbé emberiek. A 20. század elejének eugenetikai mozgalma a fogyatékosellenesség elterjedésének példája. A német náci kormány által vezérelt fogyatékosok ellen irányuló tömeges gyilkosság és sterilizáció a fogyatékosellenesség extrém példája. Az angol nyelvben több típus számára alkottak megfelelő kifejezést. A mentális betegekkel szemben mentalizmust, a siketekkel és nagyothallókkal szemben (nem tévesztendő össze az autizmussal). Nem korlátozódik az épekre; például egy mozgássérült apa arra taníthatja a lányát, hogy a beszédhiba értelmi fogyatékosságot jelez, és az értelmi fogyatékosokat szabad bántani akár szavakkal, akár pofonokkal. Ahol is az áldozat tulajdonképpen Asperger-szindrómás, kiemelkedő értelmi képességekkel. A fogyatékosellenesség ellen nyelvi eszközökkel is próbálnak küzdeni, például annak kiemelésével, hogy az illető nem azonos az általa viselt állapottal. Innen ered például a fogyatékossággal élő személy kifejezés is. Ez ellen néha egyes fogyatékos csoportok, érdekképviseletek tiltakoznak. Valóban vannak olyan szavak, amik régebben pontos orvosi meghatározások voltak, de mára sértővé váltak. Ilyenek például a hülye, a süket, a süketnéma, a világtalan és a béna szavak. Van, amikor a többség és a csoport nem egyezik meg abban, hogy melyik szó vagy kifejezés sértő. Egyes esetekben egy sor megnevezést is sértőnek találnak, és elutasítanak, aminek eredményeként a többség sértődékenynek találja a kisebbséget, aminek semmi sem jó. Ez rontja a kapcsolatot, és kihat például az akadálymentesítésre is. (hu)
|
