| dbo:abstract
|
- A fogólábúak (Mantodea) a rovarok (Insecta) osztályának egy faj- és formagazdag rendje. Az eddig leírt mintegy 2300 fajukat 434 nembe, 15 családba sorolják. A fogólábúak biodiverzitása (sokfélesége) a palearktikus és nearktikus régiókban (azaz jórészt a mérséklet égövben) viszonylag alacsony; jellemzően a trópusi és a szubtrópusi területek lakói, a mediterrán és a mérsékelt éghajlatú területeken csupán néhány fajjal találkozhatunk. Fajokban leggazdagabb régiók az orientális és az etióp faunaterületek; a legnagyobb formagazdagsággal Afrika Szaharától délre eső területein, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában találkozhatunk. Magyarországon egy faj képviseli a fogólábúakat, a 2012-ben az év rovarának megválasztott imádkozó sáska (Mantis religiosa). A ma már kozmopolita fajnak minősülő imádkozó sáska általánosan elterjedt Közép- és Dél-Európában, megtalálhatóak Lengyelországban, de még az Amerikai Egyesült Államokban is ismertek állandó populációi. Magyarországot déli irányba elhagyva újabb fajokat ismerhetünk meg; az egyik legjellemzőbb, amivel kirándulásaink során összefuthatunk az , amelynek elterjedési területe Dél-Olaszország északi területéig húzódik. A fogólábúak elterjedését nagymértékben befolyásolja, hogy ezek az állatok az életük során nem sokat mozognak; egy prédában gazdag területen egy példány akár az egész életét leélheti egy alig néhány négyzet-deciméteres területen is. A párosodási lehetőséget kereső ivarérett hím egyedek ugyan a nőstényeknél nagyobb hajlandóságot mutatnak az aktív helyváltoztatásra, de egy fogólábú-populáció terjeszkedése jobbára más okokra vezethető vissza. Az ok sokkal inkább a nőstények által készített petezárvány, a kokon vagy ootheca. Ezek a zárványok ugyanis igen ellenállóak lehetnek és a bennük fejlődő embriókat – bizonyos határokon belül – megóvják a szélsőséges környezeti tényezőktől is. Például az eredetileg mediterrán fajnak minősülő Iris oratoria először 1933-ban bukkant fel az USA-ban, míg a Mantis religiosa megjelenését már 1899-ben dokumentálták. A kelet-ázsiai Tenodera sinensis-t és a Tenodera angustipennis-t szintén kolonizálták az USA-ban; először 1896-ban, majd 1926-ban írták le a jelenlétüket. Ezek a fajok ma már szerves részét képezik a helyi faunának. Meg kell azonban említeni, hogy a fogólábúak elterjedésében az ember aktív közreműködése is szerepet játszik, hiszen előszeretettel használják őket a kártevő rovarok elleni biológiai védekezés eszközeiként. (hu)
- A fogólábúak (Mantodea) a rovarok (Insecta) osztályának egy faj- és formagazdag rendje. Az eddig leírt mintegy 2300 fajukat 434 nembe, 15 családba sorolják. A fogólábúak biodiverzitása (sokfélesége) a palearktikus és nearktikus régiókban (azaz jórészt a mérséklet égövben) viszonylag alacsony; jellemzően a trópusi és a szubtrópusi területek lakói, a mediterrán és a mérsékelt éghajlatú területeken csupán néhány fajjal találkozhatunk. Fajokban leggazdagabb régiók az orientális és az etióp faunaterületek; a legnagyobb formagazdagsággal Afrika Szaharától délre eső területein, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában találkozhatunk. Magyarországon egy faj képviseli a fogólábúakat, a 2012-ben az év rovarának megválasztott imádkozó sáska (Mantis religiosa). A ma már kozmopolita fajnak minősülő imádkozó sáska általánosan elterjedt Közép- és Dél-Európában, megtalálhatóak Lengyelországban, de még az Amerikai Egyesült Államokban is ismertek állandó populációi. Magyarországot déli irányba elhagyva újabb fajokat ismerhetünk meg; az egyik legjellemzőbb, amivel kirándulásaink során összefuthatunk az , amelynek elterjedési területe Dél-Olaszország északi területéig húzódik. A fogólábúak elterjedését nagymértékben befolyásolja, hogy ezek az állatok az életük során nem sokat mozognak; egy prédában gazdag területen egy példány akár az egész életét leélheti egy alig néhány négyzet-deciméteres területen is. A párosodási lehetőséget kereső ivarérett hím egyedek ugyan a nőstényeknél nagyobb hajlandóságot mutatnak az aktív helyváltoztatásra, de egy fogólábú-populáció terjeszkedése jobbára más okokra vezethető vissza. Az ok sokkal inkább a nőstények által készített petezárvány, a kokon vagy ootheca. Ezek a zárványok ugyanis igen ellenállóak lehetnek és a bennük fejlődő embriókat – bizonyos határokon belül – megóvják a szélsőséges környezeti tényezőktől is. Például az eredetileg mediterrán fajnak minősülő Iris oratoria először 1933-ban bukkant fel az USA-ban, míg a Mantis religiosa megjelenését már 1899-ben dokumentálták. A kelet-ázsiai Tenodera sinensis-t és a Tenodera angustipennis-t szintén kolonizálták az USA-ban; először 1896-ban, majd 1926-ban írták le a jelenlétüket. Ezek a fajok ma már szerves részét képezik a helyi faunának. Meg kell azonban említeni, hogy a fogólábúak elterjedésében az ember aktív közreműködése is szerepet játszik, hiszen előszeretettel használják őket a kártevő rovarok elleni biológiai védekezés eszközeiként. (hu)
|
