| dbo:abstract
|
- A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb méretű vágó fegyver illetve munkaeszköz volt, melyet hagyományőrzésből a 20. századtól ünnepélyes alkalmakkor viseletként is használtak. Nevét a megnagyobbodott fokról kapta,mely a fej éllel átellenes oldala. Feje rézből vagy vasból készült amit fémberakással is díszíthettek, kerek vagy szögletes gombszerű véggel záródott azért, hogy tompa ütést is lehessen vele adni. A hosszú nyél miatt pedig nagy erőt lehet vele kifejteni és a csákányfokos alakú akár a lemezvértet vagy a páncélsisakot is átütötte. A fokos régen a pásztorok munkaeszköze volt, használata a kanászbaltához vezethető vissza. Formailag a bakonyi betyárbalta alakú képez a kettő között átmenetet, de ez ék alakú, és már kezdetleges tompa fokkal rendelkezik. Speciális alakúvá fejlődött a bányatisztek fokosa, melyet egyesek szerint a bányászok a vágatok és a kőzet ellenőrzésére használtak. A keményfa nyelet a nép fiai már suháng korukban kiválasztották, és néhol a későbbi szilárd fogás miatt a kérget szisztematikusan felsértve azon apró dudorokat hoztak létre. A díszítő faragás is hasonló céllal történt, melyet sokan maguk készítettek. A fokos nyelét díszítő mintázatot néhol apró szögekkel egészítették ki, de azt rézverettel vagy ólomöntettel is készíthették. A fokos jelen volt és fontos szerepet töltött be a harcokban, az avatási rítusokban, a párbajokon, esküvőkön és a mulatságokon bemutatott táncok kiegészítő eszközeként, ezért a szükségszerű használaton túlmenően egyfajta kultikus nemzeti tárggyá is vált a magyarság körében. A néha véressé fajuló összetűzések elkerülésére néhol az éllel rendelkező fokost tiltották, (ezeknek a neve lett az ontra-fokos a ,,csontra" szóból), - másutt a teljes fokoshasználatot betiltották egy időre. A fokost sokan hungarikumnak gondolják, és jogosan mert a magyarság használta legszélesebb körben és legtovább Európában, bár fokost a körülöttünk élő szlávok is használták. A tótok által használt formát használták az északon élő magyarok is, mely alak is a baltára hasonlít de ez rövid és csapott fokkal rendelkezik és balaskának is nevezték. (hu)
- A fokos a baltára hasonlító, de annál kisebb méretű vágó fegyver illetve munkaeszköz volt, melyet hagyományőrzésből a 20. századtól ünnepélyes alkalmakkor viseletként is használtak. Nevét a megnagyobbodott fokról kapta,mely a fej éllel átellenes oldala. Feje rézből vagy vasból készült amit fémberakással is díszíthettek, kerek vagy szögletes gombszerű véggel záródott azért, hogy tompa ütést is lehessen vele adni. A hosszú nyél miatt pedig nagy erőt lehet vele kifejteni és a csákányfokos alakú akár a lemezvértet vagy a páncélsisakot is átütötte. A fokos régen a pásztorok munkaeszköze volt, használata a kanászbaltához vezethető vissza. Formailag a bakonyi betyárbalta alakú képez a kettő között átmenetet, de ez ék alakú, és már kezdetleges tompa fokkal rendelkezik. Speciális alakúvá fejlődött a bányatisztek fokosa, melyet egyesek szerint a bányászok a vágatok és a kőzet ellenőrzésére használtak. A keményfa nyelet a nép fiai már suháng korukban kiválasztották, és néhol a későbbi szilárd fogás miatt a kérget szisztematikusan felsértve azon apró dudorokat hoztak létre. A díszítő faragás is hasonló céllal történt, melyet sokan maguk készítettek. A fokos nyelét díszítő mintázatot néhol apró szögekkel egészítették ki, de azt rézverettel vagy ólomöntettel is készíthették. A fokos jelen volt és fontos szerepet töltött be a harcokban, az avatási rítusokban, a párbajokon, esküvőkön és a mulatságokon bemutatott táncok kiegészítő eszközeként, ezért a szükségszerű használaton túlmenően egyfajta kultikus nemzeti tárggyá is vált a magyarság körében. A néha véressé fajuló összetűzések elkerülésére néhol az éllel rendelkező fokost tiltották, (ezeknek a neve lett az ontra-fokos a ,,csontra" szóból), - másutt a teljes fokoshasználatot betiltották egy időre. A fokost sokan hungarikumnak gondolják, és jogosan mert a magyarság használta legszélesebb körben és legtovább Európában, bár fokost a körülöttünk élő szlávok is használták. A tótok által használt formát használták az északon élő magyarok is, mely alak is a baltára hasonlít de ez rövid és csapott fokkal rendelkezik és balaskának is nevezték. (hu)
|
