| dbo:abstract
|
- A folyamatos múlt (lat. imperfectum, olasz imperfetto, spanyol imperfecto, francia imparfait, angol Past Continuous stb.) bizonyos nyelvekben olyan múltbéli cselekvést vagy történést kifejező igeidő, amely hosszú időn át tartott, a múltban rendszeresen ismétlődött, illetve kezdete és vége a szövegkörnyezetben ismeretlen vagy a beszélő számára nem bír jelentőséggel. A folyamatos múltat gyakran egy másik eseményhez viszonyítva használják, amely azt fejezi ki, hogy mialatt A esemény megtörtént (vagy tartott), B esemény éppen folyamatban volt (vagyis nem tudjuk, hogy B esemény a múltban mikor kezdődött és mikor ért véget, csupán az a fontos, hogy A esemény megtörténte alatt folyamatos volt). A folyamatos múlt leginkább az indoeurópai nyelvek, azokon belül is a latin, az újlatin, illetve a germán nyelvek jellemzője. Megtalálható volt a régi magyar nyelvben is (például vár vala, ír vala), azonban mára kiveszett. Képzése történhet egyszerű, illetve összetett igealakkal is. (hu)
- A folyamatos múlt (lat. imperfectum, olasz imperfetto, spanyol imperfecto, francia imparfait, angol Past Continuous stb.) bizonyos nyelvekben olyan múltbéli cselekvést vagy történést kifejező igeidő, amely hosszú időn át tartott, a múltban rendszeresen ismétlődött, illetve kezdete és vége a szövegkörnyezetben ismeretlen vagy a beszélő számára nem bír jelentőséggel. A folyamatos múltat gyakran egy másik eseményhez viszonyítva használják, amely azt fejezi ki, hogy mialatt A esemény megtörtént (vagy tartott), B esemény éppen folyamatban volt (vagyis nem tudjuk, hogy B esemény a múltban mikor kezdődött és mikor ért véget, csupán az a fontos, hogy A esemény megtörténte alatt folyamatos volt). A folyamatos múlt leginkább az indoeurópai nyelvek, azokon belül is a latin, az újlatin, illetve a germán nyelvek jellemzője. Megtalálható volt a régi magyar nyelvben is (például vár vala, ír vala), azonban mára kiveszett. Képzése történhet egyszerű, illetve összetett igealakkal is. (hu)
|
