| dbo:abstract
|
- A fordító nem indulhat ki kizárólag a megnevezésekből, hanem fogalmi szinten, azaz rendszerszinten is össze kell vetnie a forrásnyelvi és a célnyelvi fogalmat. […] Ugyanakkor az sem elegendő, ha a fordító csak rendszerszinten mozog, hiszen konkrét szövegekkel dolgozik, azaz figyelembe kell vennie a nyelvhasználati szintet is. (Fischer 2010, p. 94) A Magyar Értelmező Kéziszótár a fordítás kifejezésre hat változatot is szemléltet. Ami e témában releváns az az alábbi meghatározás: (átvitt értelemben) A fordít (6) igével kifejezett tevékenység; vmely szövegnek más nyelven való kifejezése, tolmácsolása. → Alakhű fordítás; franciából magyarra való fordítás; Adynak németre való fordítása. □ Dante fordítása mindig a világirodalom legnehezebb feladatai
közé tartozott. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Ez mint foglalkozásszerű tevékenység, munka. Fordításból él; fordítást vállal; fordítással keresi a kenyerét. || b. (átvitt értelemben) Vmely nyelvből fordított és leírt v. elmondott szöveg, írásmű, irodalmi alkotás. Hű, nyers, művészi, szabad, szolgai, szó szerinti fordítás. Fordítás angolból v. angolról magyarra. Fordítást készít. □ A fordításnak megvan a maga tulajdon színe, szavai folyamának pedig
költői összhangja. (Péterfy Jenő) „A fordító stratégiáját meghatározza az az alapfelfogás, amelyet a kultúráról magáénak vall.”(Spiczéné, 2007) A fordító munkáját meghatározza, hogy a kultúrák egymáshoz való viszonyában számára a különbözőség vagy a közös vonal a domináns. További alapvető tényező a fordítás stratégiájának felállításakor, hogy a forrásnyelv vagy a célnyelv áll a fókuszban. Fontos szem előtt tartani a fordító és befogadó szándékának és háttérismeretének különbözőségét. A kor, kultúra, földrajzi elhelyezkedés, nemek különbözősége, iskolázottsági szintek, pillanatnyi diszpozíció más és más „elvárást” támasztanak a szöveg felé. Emiatt létfontosságú a megfelelő stratégia felépítése a fordítás területén is. “Az általános fordításelmélet főbb kutatási témái: a fordíthatóság, a fordítás folyamatának modellálása, a fordítás egysége, a fordítás invariánsa, az átváltási műveletek (transzformációk) általános kérdései stb., de legfőbb témája az ekvivalenciának, azaz a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg egyenértékűségének ill. az egyenértékűség feltételeinek, fajtáinak, megvalósulási módjainak stb. kutatása. Az ekvivalencia azért központi kategóriája a fordításelméletnek, mert az ekvivalencia kutatásának középpontba állítása választja el a fordításelméletet a kontrasztív nyelvészettől.” (Klaudy, 1988) (hu)
- A fordító nem indulhat ki kizárólag a megnevezésekből, hanem fogalmi szinten, azaz rendszerszinten is össze kell vetnie a forrásnyelvi és a célnyelvi fogalmat. […] Ugyanakkor az sem elegendő, ha a fordító csak rendszerszinten mozog, hiszen konkrét szövegekkel dolgozik, azaz figyelembe kell vennie a nyelvhasználati szintet is. (Fischer 2010, p. 94) A Magyar Értelmező Kéziszótár a fordítás kifejezésre hat változatot is szemléltet. Ami e témában releváns az az alábbi meghatározás: (átvitt értelemben) A fordít (6) igével kifejezett tevékenység; vmely szövegnek más nyelven való kifejezése, tolmácsolása. → Alakhű fordítás; franciából magyarra való fordítás; Adynak németre való fordítása. □ Dante fordítása mindig a világirodalom legnehezebb feladatai
közé tartozott. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Ez mint foglalkozásszerű tevékenység, munka. Fordításból él; fordítást vállal; fordítással keresi a kenyerét. || b. (átvitt értelemben) Vmely nyelvből fordított és leírt v. elmondott szöveg, írásmű, irodalmi alkotás. Hű, nyers, művészi, szabad, szolgai, szó szerinti fordítás. Fordítás angolból v. angolról magyarra. Fordítást készít. □ A fordításnak megvan a maga tulajdon színe, szavai folyamának pedig
költői összhangja. (Péterfy Jenő) „A fordító stratégiáját meghatározza az az alapfelfogás, amelyet a kultúráról magáénak vall.”(Spiczéné, 2007) A fordító munkáját meghatározza, hogy a kultúrák egymáshoz való viszonyában számára a különbözőség vagy a közös vonal a domináns. További alapvető tényező a fordítás stratégiájának felállításakor, hogy a forrásnyelv vagy a célnyelv áll a fókuszban. Fontos szem előtt tartani a fordító és befogadó szándékának és háttérismeretének különbözőségét. A kor, kultúra, földrajzi elhelyezkedés, nemek különbözősége, iskolázottsági szintek, pillanatnyi diszpozíció más és más „elvárást” támasztanak a szöveg felé. Emiatt létfontosságú a megfelelő stratégia felépítése a fordítás területén is. “Az általános fordításelmélet főbb kutatási témái: a fordíthatóság, a fordítás folyamatának modellálása, a fordítás egysége, a fordítás invariánsa, az átváltási műveletek (transzformációk) általános kérdései stb., de legfőbb témája az ekvivalenciának, azaz a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg egyenértékűségének ill. az egyenértékűség feltételeinek, fajtáinak, megvalósulási módjainak stb. kutatása. Az ekvivalencia azért központi kategóriája a fordításelméletnek, mert az ekvivalencia kutatásának középpontba állítása választja el a fordításelméletet a kontrasztív nyelvészettől.” (Klaudy, 1988) (hu)
|
