| dbo:abstract
|
- 1950-től a Formula–1-es bajnokságok indulásától kezdve minden évben egy egyéni világbajnokot avatnak. Minden versenyen (voltak nem világbajnoki futamok, melyeken nem adtak pontot) bizonyos helyezésekért meghatározott mennyiségű pontot adnak. Az év végén a legtöbb ponttal rendelkező versenyző lesz az az évi világbajnok. Holtverseny esetén a több győzelem, vagy ha az is megegyezik, akkor a több jobb helyezés rangsorol. Új szezon kezdetekor természetesen minden versenyző 0 pontról és 0 győzelemről indul, előző évek eredményeit átvinni nem lehet. A korábbi tervek szerint 2010-től az évad során legtöbb győzelmet szerző versenyző nyerte volna a világbajnokságot, az elért pontok holtverseny esetén, illetve a 2. helytől lefelé rangsoroltak volna. Végül elvetették az ötletet, a pontrendszert azonban megváltoztatták: a versenyek első tíz helyezettje kap pontot, a győzelem és a második helyezés között pedig nőtt a különbség. A jelenlegi pontozási rendszer 2010 óta van érvényben, ma az első tíz versenyző kap pontot. 2019-ben ez a pontozás kiegészült azzal, hogy a versenyben futott leggyorsabb körért is jár plusz egy pont, de csak akkor, ha a versenyző az első tíz között végez (korábban 1950-től 1959-ig járt pluszpont a leggyorsabb körért, de akkor még nem kötötték egyéb feltételhez). Sok szezonban a versenyzőknek csak a legjobb eredményeiket adták össze év végén, például 1985 és 1990 között a versenyzők legjobb 11 eredményét vették csak figyelembe. 1988-ban a McLaren versenyzői uralták az évet. Prost 105, Senna 94 pontot gyűjtött össze, ám a szabály miatt mégis a nyolc futamot nyerő Senna lett a bajnok 90 ponttal, míg Prost így hét győzelmet és négy második helyet beszámítva 87 pontot szerzett. Jim Clark 1963-ban és 1965-ben elérte a maximum 54 pontot, amikor a versenyzők 6 legjobb eredményét vették figyelembe, és Clark előbbi szezonban hétszer, utóbbiban pontosan hatszor győzött. Alberto Ascari 1952-ben szintén maximális pontszámot szerzett: hat futamot megnyert leggyorsabb kört futva, amiért akkoriban szintén pont járt, a világbajnokságba a legjobb négy eredmény számított. 1953-ban, amikor szintén négy eredmény számított az értékelésbe, ugyan megnyert öt futamot, de közülük csak hármon futott leggyorsabb kört, az egyiken ráadásul holtversenyben, így nem volt meg a maximális pontszáma. A konstruktőröknek csak 1958 óta tartanak világbajnokságot. 1978-ig futamonként az adott konstrukcióval (kasztni+motor) legjobban szereplő versenyző helyezését vették figyelembe. A világbajnokságba számító futamok száma megegyezett a versenyzőkével, de előfordulhatott, hogy egy adott helyezés csak a versenyző vagy csak a konstruktőr pontszámába számított bele. 1979 óta a csapatok két versenyzőjének a pontjait összeadják, minden futam eredménye számít. Az a csapat lesz a konstruktőri bajnok, amelynél a versenyzőinek pontjait összeadva a legnagyobb pontmennyiség gyűlik össze (az összeadás futamonként történik, így ha egy csapat leváltja a versenyzőjét, a távozó és az érkező pontszáma is számít. Ha pedig egy versenyző év közben csapatot vált, a pontjai megoszlanak a csapatai között aszerint, hogy melyiknek a színeiben szerezte őket). 2002-ben Michael Schumacher minden versenyen dobogós lett (csak egy harmadik helye volt), és a maximális 170-ből 144 pontot szerzett meg. A legdominánsabb konstruktőri bajnok 1988-ban a McLaren volt, 199 pontot szerzett a megszerezhető 240-ből, és 134 ponttal előzte meg a mögötte végzett csapatot. 2002-ben a Ferrari 221 pontot szerzett, annyit, mint az összes többi csapat együttvéve. (hu)
- 1950-től a Formula–1-es bajnokságok indulásától kezdve minden évben egy egyéni világbajnokot avatnak. Minden versenyen (voltak nem világbajnoki futamok, melyeken nem adtak pontot) bizonyos helyezésekért meghatározott mennyiségű pontot adnak. Az év végén a legtöbb ponttal rendelkező versenyző lesz az az évi világbajnok. Holtverseny esetén a több győzelem, vagy ha az is megegyezik, akkor a több jobb helyezés rangsorol. Új szezon kezdetekor természetesen minden versenyző 0 pontról és 0 győzelemről indul, előző évek eredményeit átvinni nem lehet. A korábbi tervek szerint 2010-től az évad során legtöbb győzelmet szerző versenyző nyerte volna a világbajnokságot, az elért pontok holtverseny esetén, illetve a 2. helytől lefelé rangsoroltak volna. Végül elvetették az ötletet, a pontrendszert azonban megváltoztatták: a versenyek első tíz helyezettje kap pontot, a győzelem és a második helyezés között pedig nőtt a különbség. A jelenlegi pontozási rendszer 2010 óta van érvényben, ma az első tíz versenyző kap pontot. 2019-ben ez a pontozás kiegészült azzal, hogy a versenyben futott leggyorsabb körért is jár plusz egy pont, de csak akkor, ha a versenyző az első tíz között végez (korábban 1950-től 1959-ig járt pluszpont a leggyorsabb körért, de akkor még nem kötötték egyéb feltételhez). Sok szezonban a versenyzőknek csak a legjobb eredményeiket adták össze év végén, például 1985 és 1990 között a versenyzők legjobb 11 eredményét vették csak figyelembe. 1988-ban a McLaren versenyzői uralták az évet. Prost 105, Senna 94 pontot gyűjtött össze, ám a szabály miatt mégis a nyolc futamot nyerő Senna lett a bajnok 90 ponttal, míg Prost így hét győzelmet és négy második helyet beszámítva 87 pontot szerzett. Jim Clark 1963-ban és 1965-ben elérte a maximum 54 pontot, amikor a versenyzők 6 legjobb eredményét vették figyelembe, és Clark előbbi szezonban hétszer, utóbbiban pontosan hatszor győzött. Alberto Ascari 1952-ben szintén maximális pontszámot szerzett: hat futamot megnyert leggyorsabb kört futva, amiért akkoriban szintén pont járt, a világbajnokságba a legjobb négy eredmény számított. 1953-ban, amikor szintén négy eredmény számított az értékelésbe, ugyan megnyert öt futamot, de közülük csak hármon futott leggyorsabb kört, az egyiken ráadásul holtversenyben, így nem volt meg a maximális pontszáma. A konstruktőröknek csak 1958 óta tartanak világbajnokságot. 1978-ig futamonként az adott konstrukcióval (kasztni+motor) legjobban szereplő versenyző helyezését vették figyelembe. A világbajnokságba számító futamok száma megegyezett a versenyzőkével, de előfordulhatott, hogy egy adott helyezés csak a versenyző vagy csak a konstruktőr pontszámába számított bele. 1979 óta a csapatok két versenyzőjének a pontjait összeadják, minden futam eredménye számít. Az a csapat lesz a konstruktőri bajnok, amelynél a versenyzőinek pontjait összeadva a legnagyobb pontmennyiség gyűlik össze (az összeadás futamonként történik, így ha egy csapat leváltja a versenyzőjét, a távozó és az érkező pontszáma is számít. Ha pedig egy versenyző év közben csapatot vált, a pontjai megoszlanak a csapatai között aszerint, hogy melyiknek a színeiben szerezte őket). 2002-ben Michael Schumacher minden versenyen dobogós lett (csak egy harmadik helye volt), és a maximális 170-ből 144 pontot szerzett meg. A legdominánsabb konstruktőri bajnok 1988-ban a McLaren volt, 199 pontot szerzett a megszerezhető 240-ből, és 134 ponttal előzte meg a mögötte végzett csapatot. 2002-ben a Ferrari 221 pontot szerzett, annyit, mint az összes többi csapat együttvéve. (hu)
|
