| dbo:abstract
|
- A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője (Jupiter első lánya). Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. Kiszámíthatatlanságának jelképe a szerencsekerék. A középkorban Fortuna kereke az antik toposzok nyomán az emberi élet szeszélyes forgandóságát jelképezte. Ez talán az élet körforgására utaló elnevezés, ami a (a sors forg[and]ó) középkori szállóigében csúcsosodott ki. A görög Tükhé megfelelője, Iuppiter leánya. Ünnepe június 11-én, a Fors Fortuna napja volt. Kultuszát Servius Tullius vagy Ancus Martius vezette be. Temploma a Forum Boariumon állt, ezenkívül a Quirinalis-dombon is volt nyilvános szentélye. Különböző jelzőket is kaphatott, nem feltétlenül pozitívakat.
* Fortuna Dubia – kételkedő, kétes szerencse;
* Fortuna Brevis – ingatag, csapodár (brevis = rövid);
* Fortuna Mala – rossz, gonosz szerencsét hozó (a mala a magyar malőr szóban él tovább). A középkorban is tisztelték, és további hasonló aspektusokban hivatkoztak rá, például:
* Fortuna Atrox a csörgőkígyó Fortuna
* Fortuna Annonaria szerencse az aratásban
* Fortuna Belli szerencse a háborúban
* Fortuna Primigenia az elsőszülött szerencséje
* Fortuna Virilis a férfiak feljebbjutásának segítője
* Fortuna Redux segít biztonságosan hazajutni
* Fortuna Respiciens
* Fortuna Muliebris a nők szerencséje
* Fortuna Victrix győzelem a csatákban
* Fortuna Augusta az uralkodó szerencséje
* Fortuna Balnearis a fürdők szerencséje
* Fortuna Conservatrix az otthon szerencséje
* Fortuna Equestris a lovagok szerencséje
* Fortuna Huiusque
* Fortuna Obsequens
* Fortuna Privata az egyén szerencséje
* Fortuna Publica a köz szerencséje
* Fortuna Romana Róma szerencséje
* Fortuna Virgo a szűzek szerencséje
* Fortuna Sentie az erősek szerencséje. Gyakori alakja Isis-Fortuna, kapcsolódik kultuszához. (hu)
- A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője (Jupiter első lánya). Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. Kiszámíthatatlanságának jelképe a szerencsekerék. A középkorban Fortuna kereke az antik toposzok nyomán az emberi élet szeszélyes forgandóságát jelképezte. Ez talán az élet körforgására utaló elnevezés, ami a (a sors forg[and]ó) középkori szállóigében csúcsosodott ki. A görög Tükhé megfelelője, Iuppiter leánya. Ünnepe június 11-én, a Fors Fortuna napja volt. Kultuszát Servius Tullius vagy Ancus Martius vezette be. Temploma a Forum Boariumon állt, ezenkívül a Quirinalis-dombon is volt nyilvános szentélye. Különböző jelzőket is kaphatott, nem feltétlenül pozitívakat.
* Fortuna Dubia – kételkedő, kétes szerencse;
* Fortuna Brevis – ingatag, csapodár (brevis = rövid);
* Fortuna Mala – rossz, gonosz szerencsét hozó (a mala a magyar malőr szóban él tovább). A középkorban is tisztelték, és további hasonló aspektusokban hivatkoztak rá, például:
* Fortuna Atrox a csörgőkígyó Fortuna
* Fortuna Annonaria szerencse az aratásban
* Fortuna Belli szerencse a háborúban
* Fortuna Primigenia az elsőszülött szerencséje
* Fortuna Virilis a férfiak feljebbjutásának segítője
* Fortuna Redux segít biztonságosan hazajutni
* Fortuna Respiciens
* Fortuna Muliebris a nők szerencséje
* Fortuna Victrix győzelem a csatákban
* Fortuna Augusta az uralkodó szerencséje
* Fortuna Balnearis a fürdők szerencséje
* Fortuna Conservatrix az otthon szerencséje
* Fortuna Equestris a lovagok szerencséje
* Fortuna Huiusque
* Fortuna Obsequens
* Fortuna Privata az egyén szerencséje
* Fortuna Publica a köz szerencséje
* Fortuna Romana Róma szerencséje
* Fortuna Virgo a szűzek szerencséje
* Fortuna Sentie az erősek szerencséje. Gyakori alakja Isis-Fortuna, kapcsolódik kultuszához. (hu)
|
