| dbo:abstract
|
- A francia ellenállás (franciául: la Résistance) a második világháború alatti, Németország ellen irányuló francia ellenállási mozgalom. Az ellenállás kis csoportokból, felfegyverzett nőkből és férfiakból állt. A gerilla-hadviselés mellett illegális újságokat terjesztettek, információkat szolgáltattak, és az ellenséges vonalak mögött rekedt szövetséges katonák visszajutását segítették. Az ellenállás tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek elő: bevándorlók, konzervatív keresztények (papokat is beleértve), liberalista, anarchista, és kommunista civilek. A francia ellenállás jelentős szerepet játszott a normandiai partraszállás és a Dragoon hadművelet során, azáltal, hogy a szövetséges erőknek információkat szolgáltattak az , és a Wehrmachtról, illetve a Wehrmacht csapatainak elhelyezkedéséről. Az ellenállás továbbá szabotázs akciókat szervezett és hajtott végre elektromos hálózatokon, telekommunikációs hálózatokon, és közlekedési eszközökön.Politikai szerepe is volt: a hazafiasságot, az ellenállást a német uralom ellen és a bátorságot hirdették. A normandiai partraszállás és a Dragoon hadművelet után az ellenállás paramilitáris részeit jobban átszervezték egy hierarchikus rendszerbe, (Forces Françaises de l'Intérieur, FFI) néven. 1944 júniusában az FFI 100 000 főt számlált, és gyorsan növekedett, októberre 400 000 főre nőtt a létszáma. Az FFI egyesítése bár néha politikai gondokat okozott, mégis sikerrel járt, 1945 májusára már 1 200 000 főből állt, negyedik legnagyobb európai reguláris haderőként a kontinensen. A francia ellenállási mozgalom egyik sajátos szervezete volt a maquis, Elsősorban a franciaországi német „” (Service du travail obligatoire, STO) elől menekültek a hátországba és hajtottak végre egyre szervezettebb felderítő, szabotázs és személymentési akciókat. (hu)
- A francia ellenállás (franciául: la Résistance) a második világháború alatti, Németország ellen irányuló francia ellenállási mozgalom. Az ellenállás kis csoportokból, felfegyverzett nőkből és férfiakból állt. A gerilla-hadviselés mellett illegális újságokat terjesztettek, információkat szolgáltattak, és az ellenséges vonalak mögött rekedt szövetséges katonák visszajutását segítették. Az ellenállás tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek elő: bevándorlók, konzervatív keresztények (papokat is beleértve), liberalista, anarchista, és kommunista civilek. A francia ellenállás jelentős szerepet játszott a normandiai partraszállás és a Dragoon hadművelet során, azáltal, hogy a szövetséges erőknek információkat szolgáltattak az , és a Wehrmachtról, illetve a Wehrmacht csapatainak elhelyezkedéséről. Az ellenállás továbbá szabotázs akciókat szervezett és hajtott végre elektromos hálózatokon, telekommunikációs hálózatokon, és közlekedési eszközökön.Politikai szerepe is volt: a hazafiasságot, az ellenállást a német uralom ellen és a bátorságot hirdették. A normandiai partraszállás és a Dragoon hadművelet után az ellenállás paramilitáris részeit jobban átszervezték egy hierarchikus rendszerbe, (Forces Françaises de l'Intérieur, FFI) néven. 1944 júniusában az FFI 100 000 főt számlált, és gyorsan növekedett, októberre 400 000 főre nőtt a létszáma. Az FFI egyesítése bár néha politikai gondokat okozott, mégis sikerrel járt, 1945 májusára már 1 200 000 főből állt, negyedik legnagyobb európai reguláris haderőként a kontinensen. A francia ellenállási mozgalom egyik sajátos szervezete volt a maquis, Elsősorban a franciaországi német „” (Service du travail obligatoire, STO) elől menekültek a hátországba és hajtottak végre egyre szervezettebb felderítő, szabotázs és személymentési akciókat. (hu)
|
