| dbo:abstract
|
- A francia ábécé (franciául l'alphabet français) a francia nyelv írására használatos és a modern latin írás 26 betűjét tartalmazza: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z A betűk elnevezésének kétféle módja van. Az épellation traditionelle – mely az általánosan elfogadott és használt változat – a következő: a, bé, cé, dé, e, effe, gé, ache/hache, i, ji, ka, elle, emme, enne, o, pé, qu, erre, esse, té, u, vé, double vé, icse, i grec, zède A kevésbé ismert a nouvelle épellation szerint a betűk neve: a, be, ke, de, e, fe, gue, he, i, je, ke, le, me, ne, o, pe, ke, re, se, te, u, ve, we, kse, ye, ze Ez utóbbi fonetikai alapokon nyugszik, és főként a 19. században volt használatos. Az ábécének nem része, de számos latin eredetű szóban megtalálható az æ és az œ ligatúra, pl.: œil, fœtus, bœuf; et cætera, tænia, ex æquo. Az ábécébe soroláskor egyszerűen az a, illetve az o alá soroljuk. Az ábécének szintén nem része, de néhány spanyol eredetű szóban megtalálható az ñ is (niño, cañon), bár manapság egyre gyakrabban ny-nal helyettesítik. A k és a w csak idegen eredetű szavakban és nevekben fordul elő. A francia írás számos diakritikus jelet használ, ezek: éles ékezet ( ´ ), tompa ékezet ( ` ), kúpos ékezet ( ˆ ), diarézis vagy tréma ( ¨ ), és cedilla ( ¸ ). Az ezekkel módosított betűk: à, â, ç, é, è, ê, ë, î, ï, ô, û, ù, ü, ÿ. A mellékjelek nem módosítják a sorba rendezést. (hu)
- A francia ábécé (franciául l'alphabet français) a francia nyelv írására használatos és a modern latin írás 26 betűjét tartalmazza: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z A betűk elnevezésének kétféle módja van. Az épellation traditionelle – mely az általánosan elfogadott és használt változat – a következő: a, bé, cé, dé, e, effe, gé, ache/hache, i, ji, ka, elle, emme, enne, o, pé, qu, erre, esse, té, u, vé, double vé, icse, i grec, zède A kevésbé ismert a nouvelle épellation szerint a betűk neve: a, be, ke, de, e, fe, gue, he, i, je, ke, le, me, ne, o, pe, ke, re, se, te, u, ve, we, kse, ye, ze Ez utóbbi fonetikai alapokon nyugszik, és főként a 19. században volt használatos. Az ábécének nem része, de számos latin eredetű szóban megtalálható az æ és az œ ligatúra, pl.: œil, fœtus, bœuf; et cætera, tænia, ex æquo. Az ábécébe soroláskor egyszerűen az a, illetve az o alá soroljuk. Az ábécének szintén nem része, de néhány spanyol eredetű szóban megtalálható az ñ is (niño, cañon), bár manapság egyre gyakrabban ny-nal helyettesítik. A k és a w csak idegen eredetű szavakban és nevekben fordul elő. A francia írás számos diakritikus jelet használ, ezek: éles ékezet ( ´ ), tompa ékezet ( ` ), kúpos ékezet ( ˆ ), diarézis vagy tréma ( ¨ ), és cedilla ( ¸ ). Az ezekkel módosított betűk: à, â, ç, é, è, ê, ë, î, ï, ô, û, ù, ü, ÿ. A mellékjelek nem módosítják a sorba rendezést. (hu)
|
