| dbo:abstract
|
- François-René de Chateaubriand vikomt (Saint-Malo, 1768. szeptember 4. – Párizs, 1848. július 4.) francia író és politikus, a konzervativizmus és a francia romantika kiemelkedő alakja. Egy viharos éjszakán jött világra, és élete is viharosan telt a történelem viszontagságai és szenvedélyes természete miatt. A royalista mozgalomban nem játszott jelentős szerepet az Első Francia Császárság és a restauráció idején, de az irodalomban kimagaslót alkotott. Természet- és lélekábrázolását példának tekintette a francia romantika egész generációja. („Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi”, írta naplójába a fiatal Victor Hugo 1816. július 10-én). A René című verses prózájában elsőként fogalmazta meg az érzelmek hullámzását, amely később a romantika közhelyévé vált, és René testesítette meg ezt az újféle érzékenységet. A korszak egzotizmus iránti érdeklődését elégítették ki az Atala és a Les Natchez című művei, amelyek Észak-Amerikában tett útjáról szólnak, valamint keleti úti élménye, amely Utazás Párizsból Jeruzsálembe címmel jelent meg 1811-ben. Néhány műve, mint pl. A kereszténység szelleme, A vértanúk, valamint a Buonapartéről és a Bourbon-házról című politikai értekezései ma már elavultnak számítanak. A Síron túli emlékiratok monumentális alkotás, 1849-ben jelent meg halála után. Az első kötetek gyermekkoráról, a Saint-Maló-i (Bretagne) és combourgi kisnemesi környezetben kapott neveltetéséről, iskoláztatásáról szólnak. Az emlékiratok további részeiben történelmi képet fest az 1789 és 1841 közötti eseményekről, amelyeknek szemtanúja volt. A mű romantikus szemléletű kitűnő önéletrajz, és adatok tárháza a történészek számára. (hu)
- François-René de Chateaubriand vikomt (Saint-Malo, 1768. szeptember 4. – Párizs, 1848. július 4.) francia író és politikus, a konzervativizmus és a francia romantika kiemelkedő alakja. Egy viharos éjszakán jött világra, és élete is viharosan telt a történelem viszontagságai és szenvedélyes természete miatt. A royalista mozgalomban nem játszott jelentős szerepet az Első Francia Császárság és a restauráció idején, de az irodalomban kimagaslót alkotott. Természet- és lélekábrázolását példának tekintette a francia romantika egész generációja. („Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi”, írta naplójába a fiatal Victor Hugo 1816. július 10-én). A René című verses prózájában elsőként fogalmazta meg az érzelmek hullámzását, amely később a romantika közhelyévé vált, és René testesítette meg ezt az újféle érzékenységet. A korszak egzotizmus iránti érdeklődését elégítették ki az Atala és a Les Natchez című művei, amelyek Észak-Amerikában tett útjáról szólnak, valamint keleti úti élménye, amely Utazás Párizsból Jeruzsálembe címmel jelent meg 1811-ben. Néhány műve, mint pl. A kereszténység szelleme, A vértanúk, valamint a Buonapartéről és a Bourbon-házról című politikai értekezései ma már elavultnak számítanak. A Síron túli emlékiratok monumentális alkotás, 1849-ben jelent meg halála után. Az első kötetek gyermekkoráról, a Saint-Maló-i (Bretagne) és combourgi kisnemesi környezetben kapott neveltetéséről, iskoláztatásáról szólnak. Az emlékiratok további részeiben történelmi képet fest az 1789 és 1841 közötti eseményekről, amelyeknek szemtanúja volt. A mű romantikus szemléletű kitűnő önéletrajz, és adatok tárháza a történészek számára. (hu)
|
| prop-hu:műfaj
|
- regény, novella, esszé, eposz, útleírás, önéletrajz (hu)
- regény, novella, esszé, eposz, útleírás, önéletrajz (hu)
|
