| dbo:abstract
|
- Nagy-Britanniában 1966 decemberében, az USA-ban 1967 januárjában megjelent a Cream debütáló albuma Fresh Cream címmel. A két kiadás között volt egy kis különbség: a brit kiadáson nem volt rajta az "", de rajta volt a "Spoonful"; az amerikai kiadáson viszont épp fordítva, az "I Feel Free" rajta volt, de a "Spoonful" hiányzott. Az album Nagy-Britanniában a 6., az USA-ban a 39. helyezést érte el. Első kislemezük, a "Wrapping Paper" nem volt sikeres, a másodikat, az "I Feel Free"-t valamivel többen vették meg. Az albumon megtalálhatók régi blues-klasszikusok kitűnő interpretációi éppúgy, mint saját szerzemények. A Cream albumai közül ez volt a legkevésbé sikeres, de sok dala a koncertek állandó részévé vált. Az album ötvözte a zenekar és az ambiciózus ausztrál menedzser, Robert Stigwood elképzeléseit (ő az anyagi sikert helyezte előtérbe). Baker saját számokat akart felvenni, mert szerinte ez nagyobb megbecsülést jelentett, meg a tiszteletdíjakat is ők kapták volna. Bruce nem akart mellékszereplő lenni, ezért -nal kezdett dalokat írni (aki egyéb okok miatt ezen az albumon kisebb mértékben tudott közreműködni, mint a következőkön). Sokak meglepetésére Bruce lett az énekes, és Baker két saját dala mellé ő is hozzátett négy saját alkotást. Clapton a feldolgozandó blues-okat válogatta ki. A hangszerelésből mindhárman egyenlően vették ki a részüket: Clapton volt a szólógitáros (más gitáros nem is volt rajta kívül), Bruce szájharmonikán, zongorán és nem utolsósorban basszusgitáron működött közre, a dalokat pedik gyakran Baker dobszólama vezette; a "Toad" című dalban dobszóló is hallható tőle. Talán csak Clapton gitárszólamainak duplázásai hagynak maguk után némi kívánnivalót, bár addig nem sűrűn volt rájuk szükség (bár a John Mayall-lal közös albumon az "All Your Love" című dalban sokkal jobban megcsinálták). A zenekar mögött álló emberek Clapton-t próbálták a középpontba helyezni, ami később egyre több problémát okozott. Az album minősége kiváló, a dobszólamokat különösen jól sikerült felvenni. A felvételeken alkalmazott kevés duplázás az albumnak egyfajta nyerseséget adott. Stigwood produceri munkája lehetett volna jobb is, a felvétel irányítását a három zenész vette át. További problémák adódtak az elképesztő hangerővel, ám végül sikeresen megoldották őket. A újabban megjelent CD változatokon az "I Feel Free" és a "Spoonful" is szerepel, valamint a "Wrapping Paper" és egy eddig kiadatlan dal, a "The Coffee Song". 2003-ban a "Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)" szavazásán a Fresh Cream a 101. helyet érte el. (hu)
- Nagy-Britanniában 1966 decemberében, az USA-ban 1967 januárjában megjelent a Cream debütáló albuma Fresh Cream címmel. A két kiadás között volt egy kis különbség: a brit kiadáson nem volt rajta az "", de rajta volt a "Spoonful"; az amerikai kiadáson viszont épp fordítva, az "I Feel Free" rajta volt, de a "Spoonful" hiányzott. Az album Nagy-Britanniában a 6., az USA-ban a 39. helyezést érte el. Első kislemezük, a "Wrapping Paper" nem volt sikeres, a másodikat, az "I Feel Free"-t valamivel többen vették meg. Az albumon megtalálhatók régi blues-klasszikusok kitűnő interpretációi éppúgy, mint saját szerzemények. A Cream albumai közül ez volt a legkevésbé sikeres, de sok dala a koncertek állandó részévé vált. Az album ötvözte a zenekar és az ambiciózus ausztrál menedzser, Robert Stigwood elképzeléseit (ő az anyagi sikert helyezte előtérbe). Baker saját számokat akart felvenni, mert szerinte ez nagyobb megbecsülést jelentett, meg a tiszteletdíjakat is ők kapták volna. Bruce nem akart mellékszereplő lenni, ezért -nal kezdett dalokat írni (aki egyéb okok miatt ezen az albumon kisebb mértékben tudott közreműködni, mint a következőkön). Sokak meglepetésére Bruce lett az énekes, és Baker két saját dala mellé ő is hozzátett négy saját alkotást. Clapton a feldolgozandó blues-okat válogatta ki. A hangszerelésből mindhárman egyenlően vették ki a részüket: Clapton volt a szólógitáros (más gitáros nem is volt rajta kívül), Bruce szájharmonikán, zongorán és nem utolsósorban basszusgitáron működött közre, a dalokat pedik gyakran Baker dobszólama vezette; a "Toad" című dalban dobszóló is hallható tőle. Talán csak Clapton gitárszólamainak duplázásai hagynak maguk után némi kívánnivalót, bár addig nem sűrűn volt rájuk szükség (bár a John Mayall-lal közös albumon az "All Your Love" című dalban sokkal jobban megcsinálták). A zenekar mögött álló emberek Clapton-t próbálták a középpontba helyezni, ami később egyre több problémát okozott. Az album minősége kiváló, a dobszólamokat különösen jól sikerült felvenni. A felvételeken alkalmazott kevés duplázás az albumnak egyfajta nyerseséget adott. Stigwood produceri munkája lehetett volna jobb is, a felvétel irányítását a három zenész vette át. További problémák adódtak az elképesztő hangerővel, ám végül sikeresen megoldották őket. A újabban megjelent CD változatokon az "I Feel Free" és a "Spoonful" is szerepel, valamint a "Wrapping Paper" és egy eddig kiadatlan dal, a "The Coffee Song". 2003-ban a "Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)" szavazásán a Fresh Cream a 101. helyet érte el. (hu)
|
