| dbo:abstract
|
- Friedrich Julius August Wieseler (Altencelle, 1811. október 19. – Göttingen, 1892. december 3.) német régész, klasszika-filológus. A salzwedeli iskola után Göttingenben érettségizett, és 1830-tól a Göttingeni Egyetemen hallgatott klasszika-filológiát, elsősorban . 1833 és 1836 Berlinben tartózkodott, ahol előadásait hallgatta, majd visszatért Göttingenbe. 1837-ben Jénában végzett és 1839-ben Göttingenben habilitált régészetből és filológiából. 1841-ben átvette a régészeti-numizmatikai gyűjtemény vezetését, és 1842-ben rendkívüli professzor lett. Miután visszautasított egy meghívást a Dorpati Egyetemre, 1845-ben megindította régészeti szemináriumát. 1854-ben rendes professzorrá nevezték ki, 1869-ben megválasztották a Göttingeni Tudományakadémia tagjának. 1878-79-ben a filozófiai kar dékánja volt. 1889-ben Wieseler lemondott a régészeti-numizmatikai gyűjtemény vezetéséről, de tovább tanított a régészeti szemináriumban. Wieseler, aki egyre inkább régésszé vált, továbbra is szoros kapcsolatban állt a klasszika-filológiával, többek között az ókori színházra vonatkozó munkái révén. A régészet területén folytatta Müller Denkmäler der alten Kunst-ját (Az ókori művészet emlékei) és több munkájában az istenszimbólumokkal és -attribútumokkal foglalkozott. Wieseler számos tanítványa vált jelentős régésszé. Göttingeni időszakában nála habilitáltak (1861), Otto Benndorf (1868), (1870), (1879), (1880) és (1882). (hu)
- Friedrich Julius August Wieseler (Altencelle, 1811. október 19. – Göttingen, 1892. december 3.) német régész, klasszika-filológus. A salzwedeli iskola után Göttingenben érettségizett, és 1830-tól a Göttingeni Egyetemen hallgatott klasszika-filológiát, elsősorban . 1833 és 1836 Berlinben tartózkodott, ahol előadásait hallgatta, majd visszatért Göttingenbe. 1837-ben Jénában végzett és 1839-ben Göttingenben habilitált régészetből és filológiából. 1841-ben átvette a régészeti-numizmatikai gyűjtemény vezetését, és 1842-ben rendkívüli professzor lett. Miután visszautasított egy meghívást a Dorpati Egyetemre, 1845-ben megindította régészeti szemináriumát. 1854-ben rendes professzorrá nevezték ki, 1869-ben megválasztották a Göttingeni Tudományakadémia tagjának. 1878-79-ben a filozófiai kar dékánja volt. 1889-ben Wieseler lemondott a régészeti-numizmatikai gyűjtemény vezetéséről, de tovább tanított a régészeti szemináriumban. Wieseler, aki egyre inkább régésszé vált, továbbra is szoros kapcsolatban állt a klasszika-filológiával, többek között az ókori színházra vonatkozó munkái révén. A régészet területén folytatta Müller Denkmäler der alten Kunst-ját (Az ókori művészet emlékei) és több munkájában az istenszimbólumokkal és -attribútumokkal foglalkozott. Wieseler számos tanítványa vált jelentős régésszé. Göttingeni időszakában nála habilitáltak (1861), Otto Benndorf (1868), (1870), (1879), (1880) és (1882). (hu)
|
