| dbo:abstract
|
- A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leginkább megfelelőt. A siker 1984-ben folytatódott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európában az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a , a , Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, , Miko Mission, Albert One, és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel később pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Utóbbi dal a és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendőben egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor volt –, de a formáció dalai iránt már nem volt akkora érdeklődés, mint egy évtizeddel azelőtt. Hébe-hóba egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellᔞn tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműktek a felvételeken, Ivana Spagna például kés szóln is népszerű eló lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszer𗆻 európai diszklvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek legink megfelelőt. A siker 1984-ben folytat༽ott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európn az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a Scotch, a Baby’s Gang, Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, Valerie Dore, Miko Mission, Albert One, Silver Pozzoli és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel kés pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Uti dal a Clout és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendn egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor Annerly Gordon volt –, de a formผió dalai iránt már nem volt akkora érdeklᔝés, mint egy évtizeddel azelőtt. H-h egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, Ivana Spagna például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leginkább megfelelőt. A siker 1984-ben folytatódott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európában az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a Scotch, a Baby’s Gang, Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, Valerie Dore, Miko Mission, Albert One, Silver Pozzoli és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel később pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Utóbbi dal a Clout és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendőben egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor Annerly Gordon volt –, de a formáció dalai iránt már nem volt akkora érdeklődés, mint egy évtizeddel azelőtt. Hébe-hóba egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
- A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leginkább megfelelőt. A siker 1984-ben folytatódott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európában az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a , a , Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, , Miko Mission, Albert One, és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel később pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Utóbbi dal a és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendőben egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor volt –, de a formáció dalai iránt már nem volt akkora érdeklődés, mint egy évtizeddel azelőtt. Hébe-hóba egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellᔞn tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműktek a felvételeken, Ivana Spagna például kés szóln is népszerű eló lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszer𗆻 európai diszklvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek legink megfelelőt. A siker 1984-ben folytat༽ott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európn az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a Scotch, a Baby’s Gang, Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, Valerie Dore, Miko Mission, Albert One, Silver Pozzoli és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel kés pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Uti dal a Clout és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendn egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor Annerly Gordon volt –, de a formผió dalai iránt már nem volt akkora érdeklᔝés, mint egy évtizeddel azelőtt. H-h egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, Ivana Spagna például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leginkább megfelelőt. A siker 1984-ben folytatódott a Color My Love és a Give Me Your Love című kislemezekkel és maxikkal, illetve a Have Fun című bemutatkozó albummal. Az 1980-as évek közepén Európában az italodisco már igen népszerű irányzat volt, és az újabb csillagok – a Scotch, a Baby’s Gang, Den Harrow, Ken Laszlo, Mike Mareen, Sabrina Salerno, Valerie Dore, Miko Mission, Albert One, Silver Pozzoli és mások – mellett a Fun Funnak is jutott még hely a slágerlistákon. 1985-ben a Living In Japan című kislemezzel örvendeztették meg a rajongóikat, egy évvel később pedig a Baila Bolero karrierjük egyik nagy slágere lett. 1987 volt az utolsó sikeresnek mondható évük: ekkor jelent meg második albumuk, a Double Fun, illetve a Could This Be Love és a Gimme Some Loving című kislemezeik. (Utóbbi dal a Clout és a Toto Coelo nevű női együttesek műsorán is szerepelt.) Ugyanebben az esztendőben egy közel 10 perces megamixben foglalták össze legsikeresebb dalaikat. Az 1980-as évek végén az italodiscóval együtt kimentek a divatból. Az 1990-es évek közepén kísérlet történt a Fun Fun feltámasztására – az egyik énekesnő ekkor Annerly Gordon volt –, de a formáció dalai iránt már nem volt akkora érdeklődés, mint egy évtizeddel azelőtt. Hébe-hóba egy-egy válogatáslemez vagy egy remix révén olykor felbukkan a poppiacon a Fun Fun név, de a slágerlistákon már nem találkozhatunk velük. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leg (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellᔞn tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. (hu)
- A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. Nem tudni, hogy ténylegesen énekeltek-e vagy csak az arcukat adták a produkcióhoz, ám az biztos, hogy a háttérben más énekesnők is közreműködtek a felvételeken, például később szólóban is népszerű előadó lett (Easy Lady; Call Me). A Fun Fun első slágere a Happy Station volt, amely 1983-ban az egyik legnépszerűbb európai diszkófelvételnek bizonyult. Különböző változatokban is megjelent, a táncolni vágyók tehát biztosan megtalálták az ízlésüknek leg (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellᔞn tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. (hu)
- <api batchcomplete="">A Fun Fun olasz női duó volt, amely 1983-ban alakult. Létrejötte Alvaro Ugolini és Dario Raimondi producereknek köszönhető. Az együttes az ún. italodisco első hullámával vált ismertté. Pályafutásuk részletei a világhálón egyelőre nem kellően tisztázottak. Ami biztos, hogy eleinte két fotómodell, Francesca Merola és Roberta Servelli léptek fel Fun Funként. (hu)
|
