| dbo:abstract
|
- Fás szárú növénynek vagy fás növénynek az olyan szövetes növényeket nevezzük, melyeknek évelő, talaj feletti kemény, kéreggel borított szára van. A fás növények alkalmazkodtak az évről évre való túléléshez: a szár képes a folyamatos vegetatív, föld feletti növekedésre több éven keresztül. Többségük minden évben új fás szövetrétegeket növeszt, így növelve folyamatosan a szár átmérőjét. A fiatal faanyag a szár külső részein, a kéreg alatt halmozódik fel, de némelyik egyszikűnél, mint a pálmák és a -k a törzsön belüli -sejtcsoportokból alakul ki. A pálmáknál a szár közepén képződik a faanyag. A fák bőrrétege módosult, hogy megvédje a szárat a külső behatásoktól: halott szövetréteg borítja, amit általában kéregnek neveznek. A fatörzs közepén lévő geszt elhalása már az egészséges fákon megkezdődik; a lombkorona által beárnyékolt alsó, vastag ágak is elhalnak, hosszú ideig a törzsön maradva. Ahogy a fa egyre idősebb lesz, folyamatosan felhalmozza az elhalt ágakat, kérget és gesztet, melyek azonban jól elkülönülnek az élő részektől, nincsenek hatással a fa egészségi állapotára; az elhalt szöveteken élő gombák termőtestjei nem jelentik azt, hogy a fa „fertőzött” vagy „beteg” lenne. A folyadékot már nem szállító geszt , eltűnése pedig nem érinti a nedvet keringtető külső gyűrű, a szíjács működését. Ahogy a fa tovább növekszik, külső vékonyodnak, már nem tudják ellátni a hatalmas lombkoronát; ezért megszokott, hogy az idősebb fák felső ágai is elhalnak, hogy ezzel csökkenjen a folyadékkal ellátandó korona mérete. Az elhalt fás részekkel szaproxilofág fajok táplálkoznak. A fás szárú növények lehetnek fák, cserjék, kaktuszok vagy évelő liánok is. Egyes lágy szárú növényeknek is megkeményedett szállítószövettel rendelkező szára van, de ezeknek nincsen megkeményedett kérgük. Ilyen például az és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyes fajai. Ezek nem valódi fás szárú növények, csak kemény, sűrű sejt-elhelyezkedésű lágy szárúak. Más lágy szárúaknak van, ami főleg az alpin klímán vagy száraz környezetben élő növények megkeményedett szártöve. A páfrányfáknál (Cyatheales) ez vaskos, fás tuskót alkot. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint . (hu)
- Fás szárú növénynek vagy fás növénynek az olyan szövetes növényeket nevezzük, melyeknek évelő, talaj feletti kemény, kéreggel borított szára van. A fás növények alkalmazkodtak az évről évre való túléléshez: a szár képes a folyamatos vegetatív, föld feletti növekedésre több éven keresztül. Többségük minden évben új fás szövetrétegeket növeszt, így növelve folyamatosan a szár átmérőjét. A fiatal faanyag a szár külső részein, a kéreg alatt halmozódik fel, de némelyik egyszikűnél, mint a pálmák és a -k a törzsön belüli -sejtcsoportokból alakul ki. A pálmáknál a szár közepén képződik a faanyag. A fák bőrrétege módosult, hogy megvédje a szárat a külső behatásoktól: halott szövetréteg borítja, amit általában kéregnek neveznek. A fatörzs közepén lévő geszt elhalása már az egészséges fákon megkezdődik; a lombkorona által beárnyékolt alsó, vastag ágak is elhalnak, hosszú ideig a törzsön maradva. Ahogy a fa egyre idősebb lesz, folyamatosan felhalmozza az elhalt ágakat, kérget és gesztet, melyek azonban jól elkülönülnek az élő részektől, nincsenek hatással a fa egészségi állapotára; az elhalt szöveteken élő gombák termőtestjei nem jelentik azt, hogy a fa „fertőzött” vagy „beteg” lenne. A folyadékot már nem szállító geszt , eltűnése pedig nem érinti a nedvet keringtető külső gyűrű, a szíjács működését. Ahogy a fa tovább növekszik, külső vékonyodnak, már nem tudják ellátni a hatalmas lombkoronát; ezért megszokott, hogy az idősebb fák felső ágai is elhalnak, hogy ezzel csökkenjen a folyadékkal ellátandó korona mérete. Az elhalt fás részekkel szaproxilofág fajok táplálkoznak. A fás szárú növények lehetnek fák, cserjék, kaktuszok vagy évelő liánok is. Egyes lágy szárú növényeknek is megkeményedett szállítószövettel rendelkező szára van, de ezeknek nincsen megkeményedett kérgük. Ilyen például az és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyes fajai. Ezek nem valódi fás szárú növények, csak kemény, sűrű sejt-elhelyezkedésű lágy szárúak. Más lágy szárúaknak van, ami főleg az alpin klímán vagy száraz környezetben élő növények megkeményedett szártöve. A páfrányfáknál (Cyatheales) ez vaskos, fás tuskót alkot. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint . (hu)
|
