| dbo:abstract
|
- A fizikai és mérnöki, főként a villamosmérnöki gyakorlatban a fázor egy harmonikus függvény jellemzésére alkalmazható komplex kifejezés. A fázor kifejezést az angol phase vector összevonásából származó phasor mintájára alkották a fázisvektor rövidítéseként. A fázorokat a jelek analitikus modelljében alkalmazzák, ahol a harmonikusan változó jelet egy komplex állandóra és egy fázist és időfüggést tartalmazó tagra szokás bontani. A felbontásban a komplex állandó maga a fázor, más néven komplex amplitúdó. Elektromos hálózatokban gyakran előforduló eset, hogy több harmonikus jel van jelen, melyek frekvenciája azonos, de amplitúdójuk és fázisuk különbözhet. Ha az ilyen harmonikus jeleket felbontjuk egy fázor és egy időfüggő tag szorzatára, akkor a számítások leegyszerűsödnek, ugyanis a fázorokra vektoriális aritmetika alkalmazható. A fázorok használata amellett, hogy a harmonikus jelek aritmetikája helyett vektorműveleteket lehet alkalmazni, azzal az előnnyel is jár, hogy a differenciálás és az integrálás műveleteit is egyszerű algebrai műveletekké alakítja. Így például időfüggő, valós együtthatós algebrai egyenletekkel leírhatóvá válnak az RLC-körök egyensúlyi jellemzői. A fázorok koncepcióját , a General Electric fejlesztője alkotta meg a 19. század végén. A fázortranszformáció jellegében hasonlít a Laplace-transzformációra, annak egy speciális esete, de jellemzően az egyensúlyi tulajdonságok leírására alkalmazható. Ha a tranziens jelenségeket is le szeretnénk írni, összetettebb Laplace-transzformációra van szükség. (hu)
- A fizikai és mérnöki, főként a villamosmérnöki gyakorlatban a fázor egy harmonikus függvény jellemzésére alkalmazható komplex kifejezés. A fázor kifejezést az angol phase vector összevonásából származó phasor mintájára alkották a fázisvektor rövidítéseként. A fázorokat a jelek analitikus modelljében alkalmazzák, ahol a harmonikusan változó jelet egy komplex állandóra és egy fázist és időfüggést tartalmazó tagra szokás bontani. A felbontásban a komplex állandó maga a fázor, más néven komplex amplitúdó. Elektromos hálózatokban gyakran előforduló eset, hogy több harmonikus jel van jelen, melyek frekvenciája azonos, de amplitúdójuk és fázisuk különbözhet. Ha az ilyen harmonikus jeleket felbontjuk egy fázor és egy időfüggő tag szorzatára, akkor a számítások leegyszerűsödnek, ugyanis a fázorokra vektoriális aritmetika alkalmazható. A fázorok használata amellett, hogy a harmonikus jelek aritmetikája helyett vektorműveleteket lehet alkalmazni, azzal az előnnyel is jár, hogy a differenciálás és az integrálás műveleteit is egyszerű algebrai műveletekké alakítja. Így például időfüggő, valós együtthatós algebrai egyenletekkel leírhatóvá válnak az RLC-körök egyensúlyi jellemzői. A fázorok koncepcióját , a General Electric fejlesztője alkotta meg a 19. század végén. A fázortranszformáció jellegében hasonlít a Laplace-transzformációra, annak egy speciális esete, de jellemzően az egyensúlyi tulajdonságok leírására alkalmazható. Ha a tranziens jelenségeket is le szeretnénk írni, összetettebb Laplace-transzformációra van szükség. (hu)
|
