| dbo:abstract
|
- A fúvócső (vagy ahogy még sokan nevezik: köpőcső) egy egyszerű fegyver, ami egy vékony csőből áll, könnyű lövedék, vagy nyíl kilövésére. A fegyvert úgy használják, hogy behelyezik a lövedéket a csőbe (fúvócsőbe) és a kilégzés erejével adnak lendületet a lövedéknek. A meghajtó erő nagyban függ a használó fizikumától és vitálkapacitásától, használó légzőizmainak ereje szabja meg. Sok kultúra használja ezt a fegyvert, de ezek közül leginkább néhány délkelet-ázsiai, pár, a Dél-Amerikai kontinens amazonas menti, és guyanai régiójából származó, és Közép-Amerika guatemalai térségében élő nép a legismertebb. A lövedékek lehetnek magvak, agyag [sörét], vagy agyaggolyócskák és nyilak. Egyes kultúrákban a nyilak hegyét kuraréba, vagy más méregbe mártják, hogy megbénítsák az áldozatot. A fúvócsöveket ezekben a törzsekben nagyon ritkán használják ember ellen, leginkább olyan apróvadak elejtésére, mint majmok. Az észak-amerikai cseroki indiánokról ismert volt, hogy folyami nádból [közönséges nád] fúvócsöveket készítettek, hogy étrendjüket nyúlhússal és más apróvaddal gazdagítsák. Fúvócsöveket ábrázolnak már agyagedényeken is és számos közép-amerikai mítoszban. A maják régen és ma is fúvócsövet használnak madarak és apró állatok vadászatára, gömbölyű magvakkal és agyagsörétekkel. Az agyaggolyókat egy kicsit nagyobbra készítették -számolva a száradás utáni térfogatcsökkenéssel, utólagos megmunkálással- és egy válltáskában tárolták. A száraz agyagsörét külsejét csak a használat előtt vágták és csiszolták le. Ma fúvócsöveket használnak kábítólövedékekkel vadállatok befogásához, vagy veszélyes fogvatartott állatok elkábításához. Herpetológusok fúvócsövet használnak nehezen elfogható gyíkok befogásakor. Szabadidős tevékenységként is használják őket, nyíllal és paintball golyókkal. (hu)
- A fúvócső (vagy ahogy még sokan nevezik: köpőcső) egy egyszerű fegyver, ami egy vékony csőből áll, könnyű lövedék, vagy nyíl kilövésére. A fegyvert úgy használják, hogy behelyezik a lövedéket a csőbe (fúvócsőbe) és a kilégzés erejével adnak lendületet a lövedéknek. A meghajtó erő nagyban függ a használó fizikumától és vitálkapacitásától, használó légzőizmainak ereje szabja meg. Sok kultúra használja ezt a fegyvert, de ezek közül leginkább néhány délkelet-ázsiai, pár, a Dél-Amerikai kontinens amazonas menti, és guyanai régiójából származó, és Közép-Amerika guatemalai térségében élő nép a legismertebb. A lövedékek lehetnek magvak, agyag [sörét], vagy agyaggolyócskák és nyilak. Egyes kultúrákban a nyilak hegyét kuraréba, vagy más méregbe mártják, hogy megbénítsák az áldozatot. A fúvócsöveket ezekben a törzsekben nagyon ritkán használják ember ellen, leginkább olyan apróvadak elejtésére, mint majmok. Az észak-amerikai cseroki indiánokról ismert volt, hogy folyami nádból [közönséges nád] fúvócsöveket készítettek, hogy étrendjüket nyúlhússal és más apróvaddal gazdagítsák. Fúvócsöveket ábrázolnak már agyagedényeken is és számos közép-amerikai mítoszban. A maják régen és ma is fúvócsövet használnak madarak és apró állatok vadászatára, gömbölyű magvakkal és agyagsörétekkel. Az agyaggolyókat egy kicsit nagyobbra készítették -számolva a száradás utáni térfogatcsökkenéssel, utólagos megmunkálással- és egy válltáskában tárolták. A száraz agyagsörét külsejét csak a használat előtt vágták és csiszolták le. Ma fúvócsöveket használnak kábítólövedékekkel vadállatok befogásához, vagy veszélyes fogvatartott állatok elkábításához. Herpetológusok fúvócsövet használnak nehezen elfogható gyíkok befogásakor. Szabadidős tevékenységként is használják őket, nyíllal és paintball golyókkal. (hu)
|
