| dbo:abstract
|
- A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel. Mindkettőben az a közös, hogy a mondottak forrása, maga a beszélő vagy valaki más, ki van fejezve egy mondat alanyaként főnév vagy névmás alakjában, és e mondatban olyan szó van (leggyakrabban az állítmány), amely jelentése információ közlésével vagy kérésével, illetve felszólítással függ össze. Továbbá az is közös a kétféle beszédben, hogy az, amit közvetítenek, külön mondatban jelenik meg. Példa: János üzeni: „Küldjetek sürgősen tízezer forintot” (független beszéd) vs. János azt üzente, hogy küldjünk neki sürgősen tízezer forintot (függő beszéd). A kétféle beszéd közötti különbségek elsősorban grammatikaiak. Miközben a független beszédben a közvetített mondottak idézet alakjában független mondatban jelennek meg, a függő beszédben ezeket mellékmondat vagy, egyes nyelvekben, alárendelt szószerkezet tartalmazza. E mondattani különbség mellett alaktaniak is vannak a személyes és a birtokos névmások, valamint a birtokos determinánsok (a magyar nyelvben a birtokos személyjelek) személyében, valamint az igék személyében, módjában, esetleg (nyelvtől is függően) idejében. A grammatikai különbségekkel együtt megjelenhetnek lexikális különbségek is egyes határozószók, igék vagy más szavak, illetve kifejezések váltásával. Ugyanakkor létezhetnek modalitásbeli különbségek esetleg abban, ahogyan a beszélő viszonyul a közvetített mondottakhoz, azzal szemben, ahogy a forrás viszonyul ezekhez). Ezekhez a különbségekhez prozódiaiak is társulnak, mégpedig a hanglejtést illetően. Ezen jellegzetességek többsége az ún. kötött függő beszédéi, mely a leggyakoribb. Ezen kívül van ún. szabad függő beszéd is, amely főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy az, amit közvetítenek, független mondatban jelenik meg. (hu)
- A függő beszéd a valaki által mondottak közvetítésének egyik eszköze, ellentétben ennek másik eszközével, a független beszéddel. Mindkettőben az a közös, hogy a mondottak forrása, maga a beszélő vagy valaki más, ki van fejezve egy mondat alanyaként főnév vagy névmás alakjában, és e mondatban olyan szó van (leggyakrabban az állítmány), amely jelentése információ közlésével vagy kérésével, illetve felszólítással függ össze. Továbbá az is közös a kétféle beszédben, hogy az, amit közvetítenek, külön mondatban jelenik meg. Példa: János üzeni: „Küldjetek sürgősen tízezer forintot” (független beszéd) vs. János azt üzente, hogy küldjünk neki sürgősen tízezer forintot (függő beszéd). A kétféle beszéd közötti különbségek elsősorban grammatikaiak. Miközben a független beszédben a közvetített mondottak idézet alakjában független mondatban jelennek meg, a függő beszédben ezeket mellékmondat vagy, egyes nyelvekben, alárendelt szószerkezet tartalmazza. E mondattani különbség mellett alaktaniak is vannak a személyes és a birtokos névmások, valamint a birtokos determinánsok (a magyar nyelvben a birtokos személyjelek) személyében, valamint az igék személyében, módjában, esetleg (nyelvtől is függően) idejében. A grammatikai különbségekkel együtt megjelenhetnek lexikális különbségek is egyes határozószók, igék vagy más szavak, illetve kifejezések váltásával. Ugyanakkor létezhetnek modalitásbeli különbségek esetleg abban, ahogyan a beszélő viszonyul a közvetített mondottakhoz, azzal szemben, ahogy a forrás viszonyul ezekhez). Ezekhez a különbségekhez prozódiaiak is társulnak, mégpedig a hanglejtést illetően. Ezen jellegzetességek többsége az ún. kötött függő beszédéi, mely a leggyakoribb. Ezen kívül van ún. szabad függő beszéd is, amely főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy az, amit közvetítenek, független mondatban jelenik meg. (hu)
|
